2. díjam :)

Sziasztook!! :)

Megkaptam a 2. díjamat, amit nagyon szépen köszönök Nikinek! :))

Szabályok:   

-11 dolog rólam

-11 válasz  
-11 kérdés 
-11 bloggernek tovább küldeni

11 dolog rólam:
1. Könnyen megszeretem az embereket.
2. Imádok olvasni, főleg Vörös Pöttyös könyveket.
3. Szabadidőmbe verseket írok és blogolok.
4. Van egy öcsém, Bence.
5. Hobbijaim a tájfutás, sífutás, biciklizés, a tánc és persze a blog írása.
6. Szeretnék egyszer kijutni a téli olimpiára.
7. Legnagyobbat az egyik volt barátnőmbe csalódtam.
8. Csak azért mondom az iskolába, hogy nem szeretek táncolni, mert félek, hogy leszólnak miatta.
9. Igazán eddig csak egyszer voltam szerelmes, amit nem viszonoztak.
10. Beszédhibás vagyok, de már nem csúfolnak miatta.
11. Régebben lovagoltam.

11 válasz:
1.Mit csinálsz a szabadidődben? Blogot írok, olvasok, verseket írok, kockulok...
2.Milyen színű a hajad? Barna :)
3.Szereted a rántott cukkinit? Nem igazán... Semmilyen formába nem szeretem a cukkinit. :)
4.Van testvéred? Van, egy öccsém.
5.Szoktad sminkelni magad? Igen szoktam, de csak szemceruzával meg néha szempillaspirállal.
6.Fogadásból befestenéd a hajad zöldre? Simán. :D
7.Mióta blogolsz? Kevesebb, mint egy éve. :)
8.Ha megtámadna egy zombi mit csinálnál? Szembeszállnék vele. :D
9.Ha szuperhős lennél mi lenne a neved? Nem tudom. :)
10.Van házi állatod? Nincs sajnos, de szeretnék. :)
11.Örökbe fogadnál egy mókust? Iggeeenn, azok annyira cukik :))

11 kérdés:
1. Ha kívánhatnál egyet, mi lenne az?
2. Szoktál énekelni fürdés közbe?
3. Eddig hány blogod volt/van?
4. Mit szeretsz a bloggerkedésbe?
5. 1D vagy The Wanted?
6. Van olyan zeneszám, ami emlékezted valakire? Ha igen melyik az?
7. Milyen állatod tartanál otthon a legszívesebben?
8. Supermannal vagy Batmannal kötnél inkább házasságot?
9. Van legjobb barátod?
10. Szereted a magyar rappet?
11. Van Tumbl-od?

11 ember akinek tovább küldöm:

Emilie Miller

Tündii

Toria Szabad

IR*

Timi :]

Cleo Farelly

Nadia Elson

*Kate

Cassy Crockett

NessaDorottya

15. fejezet

Hello!

Itt van a dupla résznek a 2. fele :))))
A következő 5 komment után jön!!

15. fejezet

 

 

     - Ki az az Adam? - kérdezte Harry már a kocsiba. Olyan 10 perce mehettünk.

     - A nagybáttyám.

     - És van valami ötleted, hogy miért utazhatott ide?

     - Halvénylilla fogalmam sincsen róla. - néztem ki az ablakon. Talán a nagyi miatt, talán nem. Nem tudom...

     Az út további részében nem is stóltunk egymáshoz. Én a gondolataimba voltam mélyedve, Harry pedig dúdolászott miközben  vezetett. Észre sem vettem és már haza is értünk. Nem akartam hazaengedni, de sajnos muszáj volt.

      - Mikor megálltunk sietett, hogy kinyissan nekem a kocsiajtót. Annyira aranyos volt, ahogy igyekezett. A bejárati ajtó előtt nagyon nehézkesen ment a búcsúzkodás. Ő sem és én sem voltam biztos abban, hogy mit akarok. Csókot vagy sem. Így csak egy arcra puszi volt meg egy hatalmas ölelés. Még néztem utána egy darabig. És még mindig nem tudtam elönteni mit is érzek. Szerelmest vagy barátságot. Mondjuk azért ez már több, mint szimpla barátság. Sokkal...
     - Megjöttem. - vettem le az előszobába a kényelmetlen cipőmet.
     - Szia El! - jött ki Adam és szorosan magához ölelt. Visszaöleltem én is.
     - Szia. Hogy hogy itt vagy? - váltunk el. Csak most láttam nagybátyám nyúzott arcát. Szemeit karikák díszítették, szemében pedig fáradtság csillogott.
      - Menjünk beljebb és elmondok mindent. - mondta. furcsa volt így látni. 35 éves és mégis letagadhatna akár 5 évet is, de most... Volt már sok barátnője, de olyan 4 évvel ezelőtt hatalmasat csalódott egy lányba és azóta nem volt komolyabb kapcsolata. Pedig megérdemelné, hogy végre igazán boldog legyen valaki mellett.
      - Greisék hova tűntek? - mentünk be a nappaliba.
      - Elmentek, hogy tudjunk beszélgetni. - ült le Adam a kanapéra.
      - Kérsz valamit inni? - ajánlottam fel.
      - Igen, köszönöm. Egy pohár víz nagyon jól esne. - kimentem a konyhába gyorsan kitöltöttem és visszasiettem vele.
      - Szóval, miről lenne szó? - ültem le mellé a kanapéra.
      - A nagyról vagyis az anyukámról ááááá.... mindegy. Szóval megkéne szervezni a temetését. És nem szeretném nélküled. Ezt azért telefonon nem mondhattam volna el neked.
      - Persze, segítek. - mosolyogtam rá bíztatóan. Ezután 10 perc néma csend támatt. De nem az a kínos csend. - Neked elmondta? - böktem ki a kérdést.
      - Nem. Egy árva szót sem mondott. - meredt maga elé Adam.
      - Nekem sem. - bambultam én is el. - Visszakellene költöznöm Bostonba, igaz? - olyan fájdalmas volt ezt még magamnak is beismerni. Itt hagyni Londont, Laráékat, de a legborzasztób, hogy Harryt is. Nem akarom ezt, de Adamot sem szeretném egyedül hagyni.
      - Nem! ilyen eszedbe se jusson! Anya is azt akarta, hogy ideköltözz, akkor minek jönnél vissza? - fordult hirtelen felém.
      - Azért, mert nem akarlak egyedül hagyni téged!
      - De én ezt nem hagyom! Nem hagyhatod itt úra az új barátaidat csak miattam! Szükséged van ezekre az emberekre!
      - De hát... - vágtam bele a szavába.
      - Semmi de hát! Ne félts engem. Jól megleszek. - Váraszóul belefúrtam mellkasába az arcomat. Éreztem, ahogy a hajamra esik egy pár könnycsepp.
      - Tudom, hogy milyen érzés... - suttogtam a pólójába. Erre csak még jobban magához szorított.
      - Csak egyet kérek! - tolt el magától. - A temetés idejéig gyere vissza Bostonba. De ne tovább! - mosolygott rám.
      - Jó, rendben. - mosolyogtam vissza.
      - Meg nehogy nekem egyedül gyere el! Hozz magaddal valakit. Mivel én holnap már utazom is vissza, ezért nem tudsz velem jönni. Greisék pedig csak a temetésre tudnak jönni. Van tipped, hogy kit hozol?
      - Igen, van. Egy nagyon jó barátomat.
      - Rendben. Akkor én megyek is. Már késő van és korán megy holnap a gépen. Egy közeli szállóba lakok, úgy hogy nem kell messze mennem. 1 hét múlva találkozunk. Szia, jóéjt. - ölelt meg Adam.
      - 1 hét múlva. - mosolyogtam rá már az ajtóból. - Szia, jóéjt.
      Bezártam az ajtót és a szobám felé vettem az irányt. Gyorsan átvettem a pizsit, nem volt kedvem mosz lezuhanyozni. és már zuhantam is be az ágyba...


*** Lara szemszöge ***

     Először csak finoman csókolt meg Zayn, de mikor viszonoztam csókjait, egyre hevesebb lett. Tökéletes pillanat volt. A London Eye előtt ültünk egy hintóba. És ekkor ezt a tökéletes pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg. A franc egye meg! Nehézkesen szétváltunk. Nem volt ínyemre a dolog és amint láttam Zayn fájdalmas arcát, neki sem.
      - Igen? - kapkodtam még mindig a levegő után.
      - Szia kincsem! Bocsi, hogy zavarlak. Azt szeretném, hogy nem aludnál - e ott ma valakinél? - meglepetésembe nem is tudtam mit mondani.
      - De, persze. Miért?
      - Majd elmesélek mindent. Kinél leszel?
      - Zaynnél. - pirultam el.
      - Rendben, de ne csináljatok semmi hülyeséget! Oké? - szólalt meg az anyai ösztön.
      - Okés. Szia, jóéjszakát! - tettem le. - Nem lenne baj, ha ma nálad aludnék? - kérdeztem félénken.
      - Nem lenne - e baj? Viccelsz? A legjobb lenne! - csókolt meg újra mosolyogva. Nem is vettem észre, hogy mikor, de az One Direction háza előtt egyszer csak megállt a hintó. Zayn az ölébe kapott és bevitt a házba. Csend loholt bent, mintha senki sem lenne itthon. Nevetve indultunk fel az emeltre ebben a hatalmas nagy házban.
      - Velem szeretnél aludni vagy a vendégszobában? - nézett le rám Zayn.
      - A vendégszobában. - mondtam tök komolyan. Gondoltam húzom egy kicsit a fejét. Egy pillanatra elszomorodott és elindult a vendégszoba felé.
      - Jajjjj, te butus, hát persze, hogy veled alszok! Csak vicceltem. - nevettem rajta. Hogy vehette be?
      - Ez nagyon gonosz volt! Még visszafogod kapni. - vágta be a durcit.
      - Ki engesztellek, ha megcsókollak? - egy percig sem gondolkodott a válaszon, rögtön rávetette magát az ajkaimra. Még mindig az ölébe vitt be engem a szobájába. Nem volt az a hatalmas rend, de nem is volt nagy kupi. A szoba pedig teljesen illett Zaynhez.
      - Adok egy hosszabb pólót amibe tudsz aludni, jó? Bár ha rajtam múlna nem adnék... - tett le és nézett rám perverzen. Válaszol csak belebokszoktam a válába.
      Ekkor eltűnt a szekrényéne és előjött egy pólójával.
      - Lezuhanyozhatok?
      - Csak ha mehetek én is! - kacsingatott rám.
      - Arra még várnod kell Bad Boy! - olyan szomorú fejet vágott, hogy muszáj volt adnom két puszit az arcára, csak hogy jobb kedve legyen.  - Majd máskor. - na, erre már rögtön jobb kedve lett.
      Nem húztam el a zuhanyzást. Amilyen gyorsan csak lehett elkészültem. Lemostam magamról a sminket, átöltöztem Zayn pólójába. Mélyen belélegeztem a tökéletes illatát és kiindultam.
      - Hmmmm... Nagyon jól áll a pólóm rajtad. - mért végig tetőtől talpig Zayn. Végül is csak egy bugyi meg a pólója volt rajtam. - Elmegyek én is zuhanyozni, de sietek. - nyomott egy puszit a homlokomra.
      Eluralkodott rajtam a fáradtság. Bebújtam Zayn jó puha ágyába és már csak arra emlékszem, hogy Zayn befekszik mellém, átölel hátulról és azt suttogta a fülembe, hogy szeretlek...



14. fejezet

Sziasztok! :)

Igen hatalmas késéssel, de itt van a következő fejezet! :) Méghozzá duplát hozok! Nagyon szépen köszön a 10 feliratkozót és a sok kommentet!! Rettentően jól esik. De nem is húzom az időt tovább. :)

14. fejezet

 

 

 

 

Hey, how ya doin? Sorry you can't get through

Why on't you leave your name and your number

I will get back to you. (ohhhhh.)

 



 

    Szólalt meg a kedvenc számom a telefonomból.

    - Hallo, itt Elisabeth. - vettem fel.

    - Szia El, Shamanta vagyok. Öhhmm... Hogy vagy? - akatt el Sham hangja. El sem tudom hinni, hogy egyáltalán felhívott.

     - Szia. Jól. - válaszoltam szűkszavúan és lehet, hogy kicsit túl bunkón is.

     - Figyi El! Én bocsánatot szretnék kérni. Mindenért. Hogy nem voltunk ott melletted. HOgy egyedül hagytunk. Én nagyon, de nagyon sajnálom! És borzalémasan hiányzol! Nem haragudtam rád, csak Clara mindenfélével telebeszélte a fejemet. És csak azért nem voltam ott melletted. - a végére Sham hangja síróssá vált. Erre most mit mondhatnék? Bocsássak meg neki és tegyek úgy, mintha mi sem történt volna? Nekem ez így nem megy... - Megtudsz majd még valaha is bocsátani? - ez egy nagyon jó kérdés. Menni fog ez nekem? Megtudok - e megint úgy bízni benne, mint régen?

     - Bocsi, de most le kell tennem. Majd még beszélünk. Szia. - ezzel kinyomtam. Végül is igazat mondtam... 2 óra múlva randira megyek Harryvel. És készülődnöm kellene. Mondjuk nem tudom, hogy ez randi - e vagy sem, de mindegy.

     - Szivi, biztos jól áll ez a ruha? - rontott be a szobámba Lara. - Te még hogy hogy nem vagy felöltözve? - mérgelődött mikor meglátott egy száll törölközőbe a telefonnal a kezembe.

     - Na, gyere. Kisminkellek. - mondta és a fürdő felé tolt.

     - De nekem elég egy kis szempillaspirál meg szájfény! Nehogy úgy nézzek ki, mint egy szörnyeteg. - kötöttem ki.

     - Jó, jó. Ne félj, amíg engem látsz. - vette elő a szemceruzát és már neki is kezdett.

     - Pontosan ettől félek. - adtam meg magam és behunytam a szemem, de csak azért, hogy ne szúrja ki azzal a szemceruzával.

     - 1 óra múlva a tükör előtt álltam és Lara befogta a szemem. És mikor levette a kezét, egy pillantara elállt a lélegzetem. Ez nem lehet, hogy én vagyok! A hajam hullámosan omlott a válamra. A gyönyörű ruha, mi feltehetőleg a Laráé körülölelte a testemet. Tökéletesen simult hozzám. Mint, ha csak rám tervezték volna. A sminkem is visszafogott volt.

     - Köszönöm. - és megöleltem jó szorosan az egyetlen  egy unokahúgomat. Amúgy ő is lélegzetelállítóan nézett ki. Ekkor megszólalt a csengő. Magunkhoz vettük a táskáinkat és rohantunk le az ajtóhoz. Egyszerre fogtuk meg a kilincset és nyitottuk ki az ajtót. Harry és Zayn mosolyogva állta kint. Amint megláttak minket döbbenet suhant át az arcukon, de aztán uralkodtak érzéseiken.

     - Indulhatunk, hölgyeim? - nyújtotta felém udvariasan Harry a kezéz. Bezártam az ajtót és beelékaroltam. Lara is így tett Zaynbe. Elkísértek minket a kocsiaikhoz, de előtte megöleltük egymást Larával és sok szerencsént kívántunk.

     Harry kinitotta nekem a kocsiajtót, aztán ő is beült. Beindította a motort és elindultunk. Az út eleje némasággal telt, de aztán Harry bekapcsolta a rádiót és elkezdett énekelni. Én először csak dúdolásztam, mert nem akartam elrémíteni a borzalmasan förtelmes hangommal, de aztán a kedvenc számomnál feladtam és énekeltem Harryvel. Végül mikor már teli torokból üvöltöttük, megáltunk egy parknál.

     - Ügye nem most gosz megölni és itt elásni a hullámat? - néztem Harryre, mikor már egyre beljebb mentünk a park belsejében.

     - Most lebuktam. Pedig, olyan jó terv volt. - vágott csalódott fejet. Erre én csak elnevettem magam. Hirtelen nem olyan messze tőlünk megláttam valami pislákoló fényt. Egyre izgatotabban lépkedtem a fény felé. És mikor már eglszen közel voltunk, lehetett látni mi az... Egy pléd volt leterítve a földre, és azon volt egy piknikes kosár. A fény pedig a gyertyák sokasságától származott, amik szinte mindenhol ott voltak a pléd körül. Egyszerűen gyönyörű volt. Nem is tudtam mint mondani, hanem Harry nyakába ugrottam.

     - Akkor tetszik? - ölelt vissza.

     - A leggyönyörűbb, amit valaha is láttam. - pusziltam meg az arcát. Megfogta a kezem és a pléd felé vezetett. Leültünk és Harry kinyitotta a piknikes kosarat. Mikor megláttam a tartalmát egy hatalmas nevetés szakatt ki belőlem . Hihetetlen, hogynem egy elit helyre vitt engem és nem méregdréga falatnyi kajákat eszünk.

     - Mi az? - vette ki a pizzát a kosárból és egy féloldalas mosolyt küldött felém.

     - Semmi, csak pár nap alatt úgy kiismertél, mint méf senki más. És ez nagyon jó. - mosolyogtam rá. Előhúzott a pizza mellől egy üveg pezsgőt meg két pezsgősüveget. Mind a kettőnknek töltött aztán koccintottunk. Evés közben jókat nevettünk. Hamar megettük a pizzát.

     - Van még valami... - és mehinz elővett valamit a kosárból. Egy műanyag dobozt, ami tele volt sütivel. - Ezt mi sütöttük a fiúkkal. Elég sokat küzdöttünk vele, úgyhogy remélem jó lett. - majd kivett egyett és a számba adta. Tényleg nagyon jó lett. Full csokis és omlós. Egyszeűen isteni finom.

     - Na?

     - Hmmm...

     - Hmmmm de rossz vagy hmmm de finom?

     - A második. Elképeszten finom. - vettem ki a dobozkából még egyett. Leharaptam a felét, a másikat pedig Harry szájéba adtam.

     - Ez tényleg nagyon jó. - mondta tele szájjal.

     - Én mondtam. És ha sütiről van szó, sohasem hazudok. - mosolygotam rá.

     - Ott van egy kis... - ezzel egyre közeledett felém és a puha kezével lesöpört egy morzsát a szám sarkából. Hirtelen olyannyira kívántam, hogy megcsókoljon, mint még soha semmit. Nem is kívántam, hanem akartam. Az arcunk egyre közeledett egymáshoz és már éreztem Harry meleg leheletét és bódító illatát. Már csak egy egészen pici hiányzott hozzá, hogy szánk súrolja a másikét, de ekkor megszólalt a táskámba az a nyamvatt telefon. Fülig pirosan elhúzodtam Harrytől és a táskámért nyúltam.

     - Hallo. - szóltam bele elég vékony hangon. Mint akit az előbb majdnem megcsókoltak csak megzavarta ezt egy telefon.

     - Szia szivem, Greis vagyok. Nagyon sajnálom, hogy zavarlak. Tudom, hogy randin vagy Harryvel és tényleg nem hívtalak volna, ha nem lenne fontos. Nem fogod elhinni ki jelent meg ebben a szent pillanatba!

     - Kicsoda? - mostmár nagyon kíváncsívá tett.

     - Adam.

     - Adam? - döbbentem le. - De hát mi a francot keres ő itt? Nem mintha nem örülnék neki, de hogyan jött ide?

     - Nem tudnál hazajönni? Hogy ne telefonon beszéljétek ezt meg. És tényleg borzalmasan sajnálom...

     - Persze, semmi baj. Megyek. 30 perc és otthon vagyok. Szia. - ezzel letettem. - Annyira nagyon sajnálom. - néztem Harryre bocsánatkérően.

     - Semmi baj. Majd bepótoljuk. - kacsintott rám és segített felállni.

     - De nagyon jól éreztem magam! - öleltem meg és adtam az arcára egy puszit.

     - Én is. - ölelt vissza.

Versike

Sziasztok!

Most még nem az új résszel várlak titeket, hanem egy verssel. Amit én írtam tegnap éjjel, olyan 10 perc alatt.  Eléggé magam alatt vagyok most, de legyen csak annyi erről, hogy egy srác miatt, akinek elmondtam mit is érzek iránta....
Az új részről pedig annyit, hogy már elkezdtem írni, de valahogy nincs energiám írni... Meg valahogy kedvem sincs :/ Sajnálom, de próbálom magamat rávenni. Hát akkor íme a vers ( címe az nincs XD ).

Csalfa reményeket keltesz bennem
Melyek olykor előjönnek, aztán eltűnnek.
Mikor előjönnek, mintha én lennék a legboldogabb,
De, ha eltűnnek a szívem, mintha ezer darabkára hullana.
Ekkor érzem azt, hogy minden elveszett,
Minden mosoly, ölelés, nevetés.


Nem tudom mit tehetnék még,
Hogy végre észre vegyél,
Hogy engem is úgy ölelj, mint mást,
Hogy ne csak barátként tekints rám, 
hogy úgy szeress, mint még senkit,
Hogy én álljak melletted mindig.


Tudod, már rég megismertelek téged,
De csak most tudatosult bennem mit érzek.
Amikor meglátlak a szívem hevesen kezd verni,
Ha csak szóba kerülsz arcomat elönti a pír.
Minden nap azt várom, hogy mikor szólítasz meg,
És ha ez megtörténik, minden egyes percét piszkosul élvezem.


És mikor bevallottam, hogy mit érzek,
Te önmagadtól akartál megvédeni engem.
Csak abba nem gondoltál bele, hogy ezzel,
Még nagyobb fájdalmat okoztál, mint akartál.
Szeretsz?
Nem szeretsz?
Már nem tudom,
De abba biztos vagyok, soha téged el nem felejtelek.

13. fejezet

Halihóóóó!!!!

Végre itt a nyár és jönnek az új részek is! :DDD Ez a hét elég bonyolult számomra, így nem hiszem, hogy naponta hozom majd a friss fejezeteket, de nem fogok velük ennyit késni velük, ígérem!! :DD Amúgy nagyon szépen köszönöm a +2800 megjelenítést és a rengeteg remek véleményt! :) ♥ A következő fejezetet 5 komment után hozom (!!!!) :)

13. fejezet

    - Megjöttünk. - kiabált egy női hang a küszöbről. Lara a hang hallatán kővé dermedt.

    - El, kicsim. Minden r... - jött be a konyhába Greis, aki mikor meglátta az asztalnál ülő 5 fiút, kiejtette a kezéből az utazóládákat.

    - Öhhmmm.... anya. Ők itt a barátink, Zayn, Niall, Liam, Louis és Harry. - mutatta be őket sorba Lara. Annyira váratlanul ért minket, hogy hazajöttek. Hirtelen azt sem tudtuk mit mondjunk. Eközben Will Greis mögé állt.

    - Mi szerintem nem is zavarunk tovább. - szólalt meg Zayn.

    - Ne, maradjatok nyugodtan! Csak adjatok egy pár percet nekünk, hogy megbeszéljük. - mosolygott kedvesen a fiúkra Greis. Látszott, hogy nem mérges, csak annyira meg volt lepődve, mint mi. A fiúk felálltak és kimentek a kertbe. Will követte őket, gondolom elakar velük ,,beszélgetni".

     - Nos... Hogy is ismerkedtetek meg az One Directionos fiúkkal? - nézett ránk mosolyogva Greis.

     - De honnan...? - csodálkoztam el.

     - Én is szoktam netezni. És bevallom ezeken a srácokon megakadt a szemem...

     - Anya! - nézett értetlenül Lara és széttárta a karját.

     - Egyezzünk meg! Itt maradhatnak estig, de aztán haza kell menniük. 

     - Nekem megfelel. - vágta rá Lara.

     - Nekem is. - feleltem mosolyogva.

     - Lara, kicsim. Kimennél a fiúkhoz? Lenne egy kis beszélni valóm El-lel.

     - Persze. - libbent ki az ajtón Lara.

     - Hogy vagy?- tudtam, hogy mire érti. A fájdalmas csillogás a szemébe elárulta.

     - Nem is tudom... Most talán jó! - feleltem bizonytalanul. Greis megölelt. Hihetetlenül jól esett az ölelése. Újra előtörtek a könnyeim.

 - Tudod, hogyan történt? - simogatta a hátamat Greis.

- Nem, azt már nem hallottam. Hogy? - elhúzódtam és a szemébe néztem.

- Szívinfarktus. Az orvosok szerint már 3 hónapja elkezdődtek a szívzavarok és már előre lehetett tudni, mikor lesz végleg vége. - leroskadtam a földre és éreztem, hogy a talaj megint kicsúszik alólam.

    - De... 3 hónappal ezelőtt...

    - Igen, azért küldött ide, hogy ne maradj egyedül. - ült le mellém a kőre Greis. - Annyira sajnálom. - nézett rám szomorú tekintettel. - Tudom, hogy korai még, de meg kéne szervezni a temetést. És nem akarom nélküled. Arra gondoltam, hogy visszautaznánk Bostonba és ott temetnénk el. Ahogy szerette volna! - halványan bólintottam. Nem bírtam megszólalni. Egy gombóc volt a torkomba. Hirtelen felálltam és a szobám felé rohantam.

    - Ne, most hagyd! - hallottam a lépcső aljáról Greis hangját.

    Becsaptam a szobám ajtaját. Dühös voltam. Dühös voltam mindenre. Hogy itt hagytak és egy szó nélkül elmentek. Hogy nem mehettem velük egy jobb világra. Az első kezembe kerülő tárgyat a falhoz csaptam. Ekkor kinyílt az ajtó és hátulról két erők kar ölelt át.

     - Nyugi! Semmi baj! Itt vagyok. - suttogta Harry a fülembe. Szinte már a karjaiba omolva sírtam. Odavitt az ágyhoz és lefektetett rá. Aztán ő is mellém feküdt és szorosan a mellkasához húzott, és a hajamat simogatta.

     Miért küldött el a nagyi, mikor tudtam, hogy nem sokára meg fog halni? Miért? Miért nem szólt nekem egy árva szót sem? Miért nem tölthettem több időt vele?

     Harry szívverésére lassacskán sikerült elaludnom.

     Mikor felkeltem, szuszogó hangra lettem figyelmes. Felnéztem Harryre, akinek szemei le voltak csukva és halkan szuszogott a fülembe. Amilyen óvatosan csak tudtam, leemeltem kezét a derekamról meg a vállamról és kimentem a szobából. Bementem a konyhába, kivettem egy bögrét, csináltam kávét és leültem a pulthoz.

    Most akkor, hogy is érzek én Harry iránt? Szerelem vagy csak barátság? Az a baj, hogy még én magam sem tudom eldönteni, hogy mit is érzek. Ez idegesít a legjobban. Hisz Harry egyszerűen tökéletes,nem lehet hibát találni benne. Egyszerűen maga a tökély. Biztos van benne hoba, na de kibe nincs? Olyan rendes, hogy mellettem van. Úgy, hogy alig ismerjük egymást 3 napja. És mégis...Mintha már 2 éve barátok lennénk. És az a vallomás...

    - Jó reggelt! - szakította félbe gondolatmenetemet Lara. 

    - Neked is! A fiúk? - ő is elővett egy bögrét, töltött bele kávét és leült mellém.

    - Tegnap este hazamentek. Csak Harry maradt itt. Jól vagy? - nézett mélyen a szemembe Lara majd megölelt.

     Én csak megcsóváltam a fejemet.

     Ekkor megszólalt egy mobil az asztalon. A Harryé lehetett, mert egy bizonyos Louisom volt a hívószemély.

     - Szia Louis. El vagyok. Mond! - vettem fel.

     - Ohhhhhh.... Szia El! Harry ott van?

     - Nem nincs. Még alszik.

     - Hosszú volt az éjszaka, vagy mi? - nevetett bele. Imádom a perverz humorukat. - Mindegy, felkeltenéd és hazaküldenéd? Mert interjúra kell mennünk.

     - Persze, mindjárt megy. Szia. - majd letettem. Nem voltam kíváncsi, hogy még milyen perverz dolgokat mond nekem.

    - Felmegyek és felkeltem Harryt. - egy nagy sóhajtás kíséretében elindultam a szobámba. Harry, olyan édesen aludt, hogy alig volt szívem felkelteni. Megsimogattam a karját, majd nyomtam egy puszit az arcára, ami elég közel sikerült a szájához.

    - Remélem minden reggel így kelek fel. - nyújtózkodott Harry.

    - Louis hívott, hogy valami interjúra kell mennetek. Úgyhogy siess! - adtam ki a parancsot.

    - Igen is, asszonyom. - pattant fel Harry. - Hol találom a fürdőt? - rámutattam az ajtóra és bement rajta.

    Csak most láttam meg, hogy mit dobtam a falhoz tegnap este. A kedvenc képet a szüleimről és rólam. Lehajoltam és kezembe vettem a képet. Annyira hiányoznak! De nem lehet örökké szomorú. El kell kezdenem a temetés után egy boldogabb életet, amibe sokkal kevesebbet fogok sírni.

    - Ők a szüleid? - hallottam meg egy mély hangot a hátam mögül.

    - Igen, voltak. - Harry magához húzott és megölelt.

    - Harry, sietned kell! Elkésel. Aztán meg, ahogy a fiúknak ismerem a fantáziájukat, ami elég piszkos, ha elkésel tuti olyan dolgokat fognak gondolni amiket nem kéne. - szakadtam el tőle fájdalmasan.

    Harry távozása után lementem a nappaliba, ahol Lara TV-zet. Lehuppantam  mellé a kanapéra.
    - Mi jót csinálunk ma? - fordultam felé. Olyan régen csináltunk együtt valamit. Már hiányzik a Larám.
    - Eljöhetnél velem vásárolni a ma estére. - nézett rám félénken.
    - Miért, mi lesz ma? - már túl kíváncsi voltam.
    - Randik lesz Zaynnel.
    - És ezt csak így mondod? Nyomás vásárolni! - tuszkoltam a szobája felfelé, mert még mindig egy szál pizsamába flangált.
    20 perc múlva már készen álltunk egy hosszú bevásárlásra.
    A plázába meglepően sok ember volt. Méghozzá rengeteg tini lány, akik szorongattak valamit a kezükbe és úgy néztek ki, mint akik rögtön elájulnak. Elég ijesztő volt. Mindegyikük ott ugrált... Bementünk a legelső butikba, ahol meg is találtuk az álomruhát. Egyszerűen gyönyörűen festett benne Lara. Remélem Zaynnek is ez lesz a véleménye. És még én találtam magamnak egy király felsőt.
    A cukrászdába menet, megláttunk egy hatalmas lánytömeget egy asztal előtt. Közelebb mentünk és a fiúk voltak ott. Autogramokat osztogattak. Gondoltuk megvicceljük a fiúkat és beálltunk a sorba a többi lány mögé. 
    - Szia, milyen névre írhatom? - álltam meg Harry előtt, aki gondosan körmölt már egy aláírást egy lapra.
    - Találd ki! - végre felemelte a tekintetét és rám nézett. Elégé meg lehetett lepődve, mert egy szó sem jött ki a száján.
    - Öhhmmm... akkor tessék. - ezzel átnyújtotta a lapot, amire az volt ráírva, hogy ,, Eljönnél ma este velem valahova? " Én erre csak bólintott és tovább  mentem a többi fiúhoz. Lara eközben leragadt Zaynnél. Úgy kellett valahogy elrángatnom őt onnan. Mondjuk nem hiszem, hogy feltűnő lett volna, mert szinte minden csajt így kellett eltávolítani a fiúktól.



Ha megszeretnéd tudni, hogy sikerült Lara és Zayn randija vagy El és Harry találkozása, akkor olvasd a következő fejezet is, ami 5 komment után jön! :))) 

:.

Sziasztok!

Sajnos most nem egy résszel jövök nektek, hanem egy hírrel. Csak a nyári szünetbe kerülnek fel újabb részek, mert egyszerűen nincs időm. :(((((
De ha végre valahára vége lesz a sulinak, akkor úgy tervezem, hogy minden 2. nap vagy akár minden nap hozok nektek új részeket! :)) A célom, hogy ezen a nyáron eljussak a 3. évadig. :)) Remélem sikerülni fog, szurkoljatok! És kitartást a suliba!! Már csak 1 hét és aztán SUMMER!!! Végreeee :))))

12. fejezet

Sziasztok!!! :)

Remélem örültök, hogy végre itt van a következő fejezet! Tudom, tudom, hogy sokára jött nagyon, de egyszerűen annyit kellett tanulnom, mint még soha... Na, de nem is húzom tovább, íme a rész:

12. fejezet

     Nyugodtan megreggeliztünk, közben Louis is befutott a tálcával a kezébe.

     - Ilyen finomat ettem! Megtudnám szokni. - tette le a konyhapultra a tálcát és leült közénk. Csak most jutott az eszembe, hogy mindjárt elmennek. Pedig most kezdtem őket csak igazán megkedvelni. Úgy érzem, hogy új barátaim vannak, akik nem hagynának a a szarba. Ennek gondolatára elszomorodtam.

     - Mi a baj? - nézett rám Harry . Mindenki felém fordult.

     - Hát, csak annyi, hogy mindjárt elmentek és nem tudom elképzelni nélkületek a napjaimat. - sütöttem le a szememet.

     - Csoportölelés! - állt fel Zayn és mindannyian körbe gyűltünk és megöleltük egymást.

     - Na, menjünk medencézni! - zavarta meg Niall a csodás percet.

     Láttam, hogy Larának könnyes a szeme. Mindenki elindult a saját szobája felé, felvenni a fürdőcuccát. Megfogtam Larát és betoltam a szobámba és leültettem az ágyra.

     - Mi történt? - néztem rá aggódóan. 

     - Öhhhmmm.... az van, hogy..... - húzta az időt.

     - Bögd már ki!

     - Jó, okés. Szóval Zayn megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője... - emelte rám csillogó szemeit. - ... és én azt feleltem, hogy igen.

     - Várj, akkor te most jársz Zaynnel? Azzal a Zayn Malikkal, akiért úgy odáig voltál? - kerekedett el a szemem.

      - Igen. - ugrott a nyakamba Lara fülig érő szájjal. Csak most fogtam fel, hogy mit is mondott. Jár Zaynnel, úristen, ez nagyon király! Elkeztünk ugrálni meg ordibálni.

     - Supermaaaaaaann.... - rontott be Louis a négy fiúval az oldalán. - Valaki azt mondta, hogy Help? - állt Superman pózban, teljesen komoly fejjel Louis. Mi lefagyva abban a pózban, amiben voltunk. 

     Szó szerint fetrengtünk a földön a nevetéstől mindannyian. Alig kaptam levegőt, még a hasam is fájt.

     - Rajtatok miért nincsen még fürdőruha? - tette fel a nagy kérdést Liam.

     - Hát, ha kimennétek. - tápászkodtunk fel a földről.

     - Nem maradhatok bent? - nézett Larára Zayn kiskutya szemekkel.

     - Nem. - ezzel kitolta az ajtón a fiúkat. - Kölcsön tudnál adni egy fürdőruhát? Nem szeretnék kimenni, kitudja mit csinálnának velem?

     - De, persze. - majd előkotortam kettőt és az egyiket odadobtam neki. 

( Lara fürdőruhája )

( Az én fürdőruhám )

      Felvettük majd kiballagtunk a kertbe. A fiúk már ott voltak. Niall azon ügyködött, hogy belökje Liamet a vízbe. Nem járt sok szerencsével. Ahogy megláttak minket, Harrynek és Zaynnek leesett az álluk.

     - Wáááóóóó. Gyönyörűek vagytok! - ment oda Zayn Larához és megcsókolták egymást. A többiek totál lefagytak.

     - Ti most.... - mutogatott Niall kettejükre. 

     - Igen, együtt vagyunk! - mosolygott úgy Lara, mint egy őrült.

     Támadt egy remek ötletem. Odarohantam a még mindig csodálkozó Niallhez és belelöktem a medencébe. Hatalmas csobbanással ért a vízbe.

     - Ezt még nagyon megkeserülöd! - bukkant fel a víz alól Niall. az egész utca tőlünk zengett, annyira nevettünk. - Szép, és még ki is nevettek? Milyen barátok vagytok ti? - nézett a fiúkra segélykérően. Erre abbahagyták a nevetést és vészesen közeledtek felém. Ekkor hirtelen Louis és Harry az ölükbe kaptak és bedobtak a szösziség mellé. Nem hittem volna, hogy megteszik. Hát jó..... ha harc, legyen harc!

     - Segítenétek? - néztem a két fiúra bociszemekkel. Egyszerre nyújtották mind a ketten a kezüket, amit én el is fogadtam. Amint megfogták a kezemet berántottam őket is a vízbe. Mint, aki jól végezte doklgát, összecsaptam a tenyeremet.

     - Na, akkor én mentem napozni. - már éppen léptem volna ki, mikor egy kéz megfogta a derekamat.

     - A-a! Biztos, hogy nem! - villantotta rám ravasz mosolyát Harry. És visszahúzott magához.

     Mikor a Nap már lemenőbe volt, kezdtem fázni.

     - Én szerintem kimegyek. - szóltam a többieknek, akik még mindig a másik megfullasztásával voltak elfoglalva.

     - Okés, mi is mindjárt megyünk. - csimpaszkodott Zayn nyakába Lara.

     Kimásztam a vízből, magam köré csavartam egy törölközőt és elindultam a szobámba. Előkotortam a kedvenc sortomat meg egy lenge toppot. Arra gondoltam, hogy készítek vacsorára valami rakott cuccott. Felkaptam magamra a ruhákat és leballagtam a konyhába. Sikerült már teljesen kiismernem magam ebben a házban.

     - Ti meg mit csináltok itt? A konyhába? Betegek vagytok? - léptem be, ahol a többiek ,,főztek" valamit. Mondjuk Niallből nem sokat láttam, ugyanis a spajzból lógott ki a hátsó fele.

     - Főzünk. És mivel meglepetés lesz neked, ezért ki kell menned! - tuszkolt ki a nappali felé Lara.

     - De....

     - Nincs semmi de! - zárta be az orrom előtt a konyhaajtót.

     Mi lesz itt? A végén még felgyújtják a konyhát. Remélem hamar kitudnak jönni a tűzoltók. Felszaladtam az Iphodomért meg a fülesemért és a hátsó ajtón át kimentem a kertbe.

     A Napnak az ereje még éppen hogy csak melegen tartotta az időt. Leültem a hintaágyra és bekapcsoltam a zenét.

     Ha 3 évvel ezelőtt megkérdezték volna, hogy mi lesz velem 3 év múlva ( értelmes egy megfogalmazás XD szerk. megj. ), biztos, hogy nem ez lett volna a válaszom. Nem az unokatesómnál laknék Londonba. Nem az One Direction tagjai lennének a barátaim. És főleg nem haltak volna meg a szüleim meg a nagyi. Hanem még mindig lenne 2 legjobb barátnőm és egy helyes pasim. Még mindig a szüleimmel élnék Bostonba. És gondolni sem mernék arra, hogy mi lesz ha meghalnak. Nem kéne azon morfondíroznom, hogy mikor sírhatok. Még mindig lenne egy tánccsapatom. Egy tökéletes élettel... Igen, ez az ami már soha nem lesz... Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Nem értem miért sírok, hiszen jött az életembe 5 bolond, akiket nagyon megszerettem. És persze mire mennék az én drága Larám nélkül? Elvesznék...

     Kiskorunkba is rengeteget játszodtunk együtt meg minden, de igazán csak akkor értettük meg egymást, mikor elmondtuk a másiknak a bajainkat. Onnantól kezdve feltétel nélkül megbíztam benne.

     Egy kezet éreztem a vállamon és az ijedségtől ugrottam egy nagyot.

     - Megijesztettelek? - láttam meg Harryt és kivettem a fülest.

     - Nem, csak a szívbajt hoztad rám. - nevettem halványan. Leült mellém a hintaágyra.

     - Kész a vacsora. - aggodalmasan nézhettem rá. - Nyugi, nem is lett olyan rossz. Sőt...

     - Akkor jó.- könnyebbültem meg. De valahogy sehogy sem volt kedvem még bemenni.

     - Min gondolkozol? - fürkészte az arcomat Harry.

     - Úgy mindenen. Az egész életemen. - néztem a távolba.

     - Ügye tudod, hogy ha beszélni szeretnél valakivel, én itt vagyok? - fogta meg a kezemet.

     - Elmondta Lara, hogy miért költöztem ide? - nem érdekelt, hogy az eszem azt kiabálja, hogy ne mond el neki. Kell valaki, akivel megoszthatom. És Harrybe megbízom már annyira.

     Harry megcsóválta a fejét.

    - A nagyim küldött ide. Mert hogy Willék jobb lehetőségeket tudnak számomra biztosítani.Ekkor még boldogan ugrándoztam, hogy Londonba jöhetek, a világ egyik legbolondabb emberéhez. - a földet bámulva folytattam. - Örültem, hogy hátrahagyhatom a sok rossz emléket. Már lassan 2 hónapja, hogy... - próbáltam visszanyelni a könnyeimet. - ...a szüleim meghaltak egy autóbalesetbe. Akkor azt hittem, hogy feladom és ennyi volt. Abbahagytam a legfontosabb dolgokat a világon. A táncot. A munkahelyemről felmondtam. Akiket pedig láttál a laptopomon ők .... - itt nyeltem egy nagyot - ... a barátaim voltak. Akik elpártoltak tőlem. Túl nehéz volt nekem ez a 2 hónap ahhoz, hogy csak úgy túltegyem magam rajta. - mikor abbahagytam már folytak a könnyeim.

     - Sajnálom. - nem mondott semmit csak megölelt. És ez most többet jelentett minden szónál. Biztonságba éreztem magam a karjai közt.

     - Kész a kaja! Hupsszzz... Megzavartam valamit? - mosolygott ránk ravaszul Zayn.

     - Nem, dehogy. - bontakoztunk ki az ölelésből és megtöröltem a szememet.

     - Megyünk. - álltunk fel egyszerre.

     Nyugisan megvacsoráztunk. Mellesleg tényleg nagyon jót főztek! Hawaii csirke volt rizzsel. Louisnak egyik rémálma vált azzal valóra, hogy nem tehetett bele sárgarépát. Azért Zaynnek is muszáj volt megjegyeznie, hogy egymás karjaiba látott minket Harryvel. Éppen ezen röhögtek a többiek, mikor kinyílt a bejárati ajtó....

Ha megszeretnéd tudni ki lépett be a házba, akkor kommentez és megtudod a következő fejezetbe. 2 KOMMENT!!!! után jön a kövi!!!

Hello bello olvasóim! :)

Lenne egy rossz hírem! :( A következő részt igaz, már elkezdtem megírni, de nem igazán haladok vele.... Annyi dolgom van meg rengeteget kell tanulnom. Teljesen beleőrülök már a tanulásba, az a sok doga...
Na, csak annyit akartam, hogy a következő részt majd hozom, amikor tudom. Sajnos nem ígérhetek semmit sem.... Addig is kérlek, ne pártoljatok el tőlem és olvassátok az előző fejezeteket, kommizzatok hozzá! Remélem várjátok a következőt, és még egyszer bocsássatok meg!!! ♥

11. fejezet

Sziasztok Embőckék! :)

Íme a következő fejezet. Remélem tetszeni fog.

11. fejezet

 

 

 

     - Kértek ennival.... - léptünk be a nappaliba a kérdést feltéve, de akkor megláttam mi folyik a szőnyegen. - Mi a szent szar? - kerekedett el a szemem és a mellettem álló Harrynek is.

     Lara Zayn ölébe ült és úgy csókolóztak. Amint meghallottak minket szétváltak. Mindketten fülig elpirultak.

     - Látom sikerült megbeszélni a dolgokat. - mutatott Liam az összekulcsolt kezünkre. Elöntötte az arcomat a pír és elengedtünk egymás kezét.

     - Látom jól szórakoztatok. - nevettem Zaynre és Larara.

     - Khhhhmmmmmmmm... Szóval, nem vagytok éhesek? Csinálunk valami kaját. - mentette meg a helyzetet Harry.

     - De, azok vagyunk. Nagyon is. - jött az egyöntetű válasz mindenkitől

     Elindultam a konyha felé, Harry pedig követett.

     - Dobjunk össze egy kis pizzát. Az jó lesz? - bementem a spajzba hozzávalókért. Szerencsére minden volt itthon hozzá.

     - Jó, de komolyan gondoltad azt a szót, hogy kicsit? - nézett rám Harry. Nem bírtam tovább és elröhögtem magam. Igaza van, ha Niall éhes akkor, nem keveset fog enni. Vagy nem annyit, mint egy normális ember.

     2 órán át csináltuk az a három nyamvadt pizzát. Harry nem mondható egy nagy konyha tündérnek. De ebben a 2 órában annyit röhögtem amennyit még sohasem. Mesélt Louis hülyeségeiről, az X-faktoros évekről, meg úgy minden féléről. Mikor rám került a sor, hogy beszéljek a családomról, eltereltem a témát. Nem voltam még kész arra, hogy elmondjak neki mindent.

     - Kész a kaja! - ordítottam el magam. Büszke voltam Harryre, szépen megterített. Természetesen Niall volt az első, aki asztalhoz ült. - Kajaaaaaa. - Niall jóformán rávetette magát a még forró pizzára. Hogy lehet valaki mindig ilyen éhes?

     A 3 darab pizzából semmi sem maradt. Még egy morzsányi sem. Mindenki szó szerint kinyalta a tányérját.

     - Hmmmmmmm El, ez valami isteni finom lett. - dicsérte meg Louis a főztömet. - Drágám, ha már ilyen jól főzől, holnap ágyba kérném a reggelimet. - fordult oda Harryhez komoly fejjel Louis. Hát igen, ezek a Larry pillanatok.

     - Persze kicsim. Mit kérsz majd? Palacsinta megfelel? Egy csokor vörös rózsával? - ment bele a játékba Harry is.

     - Ohhhhhhhh... tökéletes lesz életem. Imádlak! - küldött egy puszit Louis a mellettem ülő Harry felé, aki színpadiasan elkapta és a szívére tette. Mindenkiből kitört a nevetés. 

     - Én elég fáradt vagyok. Elmentem aludni. Sziasztok. - mondta Lara és betette a mosogatóba a tányérját.

     - Összeilletek. Szurkolok. - suttogtam a fülébe miközben megöleltem. Kuncogott egyett és elengedett.

     - Én is elmentem. Sziasztok. - állt fel Zayn is az asztaltól. Mi meg elkeztünk húúúúúú-zni. Mi lesz még itt? Zayn csak megforgatta a szemét és Lara után ment fel az emeletre.

     - Ki fog mosogatni? - tette fel a nagy kérdést Liam. Nagy csönd következett.

     - Azok akik főztek. - nézett ránk Louis azzal a mindentudó fejével.

     - És miért is? - nem hallottam még ilyenről.

     - Mert,....csak. - igazán kössz Louis.

     - Ezt jól megmondtad! Na, mindegy majd én elmosogatok. - adtam be a derekamat.

     - Segítek. - szólalt meg mellettem Harry.

     - Oké! Akkor sziasztok. Jó éjszakát! Ja, és kincsem, el ne felejtsd a holnapi reggelimet!  - köszöntek el mind a 3-man egy nagy öleléssel és felmentek a vendégszobába. Újra egyedül maradtam Harryvel. Csendben elmosogattunk.

     - Nincs kedved nálam aludni? Nem szeretnék egyedül lenni! - tényleg nem akartam egyedül lenni. Annyira megszoktam már, hogy Harry mellettem van.

     - De, szívesen. - megint az az ezer wattos mosoly, mikor a gödröcskéi is megjelennek.

     Felfelé lépdeltünk a lépcsőn a szobám felé.

     - Elmegyek lezuhanyozni. - mondtam és bementem a fürdőbe. Olyan gyorsan zuhanyoztam le, mint még soha. Talán Harry miatt, talán nem. Nem igazán tudom még. Felvettem a pizsim, ami hogy is fogalmazzak...Elég lenge volt. Egy egészen rövid gatya meg egy mintás fekete trikó. Amint kiléptem az ajtón, siettem az ágyamba bebújni. Harry ezen csak kuncogott egy jót és ő is elment.

     Amíg vissza nem ért, csak hogy ne unatkozzak, elővettem a laptopomat. Bejelentkeztem facebookra. Volt vagy 10 üzenetem meg 100 értesítésem. Ahogy egyre lejjebb mentem a híreknél megakadt a szemem egy képen. Shamanta, Clara meg Jake karolta egymást át. Jakenek a keze Clara derekán elégé lent volt, mondhatni a fenekén. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Egyszer csak egy meleg kéz törölte le mielőtt leeshetett volna az államról.

      - Kik ők? - ült be mellém az ágyba Harry. Göndör fürtjei még vizesek voltak a zuhanytól. Csak egy alsónadrág volt rajta semmi mád. Kínozni akar vagy mi? És az a felsőtest... Alig láthatóan beleharaptam az alsó ajkamba.

     Elmondjam neki a régi életemet? Megbízhatok-e benne? Még nem tudok neki kitálalni mindent, jobban meg kell ismernem!
     - A régi barátaim. - csak ennyit mondtam és lecsuktam a laptop tetejét. Letettem az asztalra és bebújtam a takaró alá. Hátat fordítva ezzel Harrynek.
     Még mielőtt elaludhattam volna, egy meleg test simult hozzám és bújt hátulról hozzám. Harry kezeivel átkarolta a csípőmet.
     - Jó éjszakát! - jól esett a közelsége. Az, hogy valaki, ilyen hosszú idő után újra így ölel át.
     - Neked is. Most már jó lesz. - éreztem a leheletét a nyakamon. Mosollyal az arcomon nyomott el az álom.
    

      Reggel madarak csiripelésésre ébredtem fel. Nem tudom, hogy hogyan, de Harry mellkasán feküdtem teljesen hozzábújva.
      - Szia! - köszöntött Harry egy hatalmas nagy vigyorral.
      - Öhhhmmmm... bocsi! - leszálltam Harryről és kipattantam az ágyból. Csak hogy elfelejtettem, hogy a pizsim milyen ruhadarabból is áll. Vagy, hogy miből nem. Még jobban elpirultam. A gardróbom léptem, kinyitottam és beléptem. Egy rövidnadrágot vettem elő, egy toppal. Harry még mindig ott feküdt, csak most már nem volt rajta takaró. Mikor megpillantottam kidolgozott has izmait, azt hittem ott helyben elájulok.
       - Tetszik? - nevetett rám pimaszul Harry. Nem válaszoltam, de azért sikerült fülig elpirulnom. Besiettem a fürdőbe és átöltöztem.
       - Meg kéne csinálni Louisnak a reggelijét. A végén még kidob téged. - suttogtam már lefelé jövet a lépcsőn. Még mindenki aludt, mert nagyon csendes volt a ház.
       - Segítesz? - nézet rám kiskutya szemekkel Harry.
       - Persze. - kuncogtam halkan.
      Halkan osontunk le a konyhába és elkezdtük a palacsinta gyártást. Mikor a liszt mérésénél tartottunk véletlenül az egész Harryn landolt. Nem az én hibám volt, csak véletlenül megbotlottam a saját lábamba. A kezembe pedig a lisztes tányér volt.
       - Igazán..... Jól áll neked! - néztem fekete pólójára, ami tele volt liszt foltokkal, ami mellesleg szorosan simult testéhez.
       - Ügye, tudod, hogy ezt nem úszod meg? - nézett rám Harry egy ravasz mosoly kíséretében.
       - Mire célzol? - de amint kimondtam, megértett mit akart. Közelebb jött hozzám és mielőtt elmenekülhettem volna megfogta a csuklómat és megölelt. Így most már én is tetőtől talpig lisztes lettem.
       - Harold Edward Styles? Ezt nagyon megkeserülöd. - próbáltam elővenni a ,,félj tőlem" fejemet, de nem igazán ment. Elég viccesen nézhettünk ki.
       - Tudod a teljes nevem? - csodálkozott el.
      - Net. - basszus! Most vallottam be, hogy utánuk néztem az interneten. Ahogy sejtettem megjelent az az elmaradhatatlan ravasz mosoly az arcán. Hirtelen újra teljesen előttem volt és elkezdte az oldalamat csikizni. Pont ott vagyok a legcsikisebb. Összerogytam a padlón és folytak a szememből a könnyke, annyira nevettem.
       - Harry........Elég....... - mind ketten a földön voltunk és tovább csikizet. Elég hangosan nevethettem, mert egy kómás hang szólalt meg a konyha ajtóból.
       - Khhhhmmmm....zavarok? - egy félig csukott szemű Liamet láttam. Ekkor döbbentem rá, hogy Harry még mindig fogja az oldalamat. - Mindegy, csak annyit akartam kérdezni, hogy jól vagytok-e? Meg hogy nem lehetne egy kicsit halkabban? - ekkor előbukkant még egy álmos fej Liam mögött.
       - Húúúúúúú, nincs ehhez még korán? - nevet ránk Zayn. Éreztem, hogy megint sikerül elpirulnom. Remek! Harry felállt és nyújtotta felém a kezét. Szívesen elfogadtam és segített feltápászkodni.
        - Mi csak palacsintát csináltunk. - szólaltam meg furcsa vékony hangon.
       - Aha, látom. Zayn ébernek tűnt ahhoz, hogy szívasson minket. Értem én, szóval most kapom vissza amit mondtam tegnap.
       -  Valaki palacsintát emlegetett? - jött le a lépcsőn a szőke éhenkórász. - Veletek meg mi a franc történt? És hol a palacsinta? - ért be a konyhába Niall is. Komolyan mondom rosszabbak, mint a bíróságon a bíró nő.
       - A palacsinta éppen most készül, ha persze hagynátok. Ez pedig, egy kis baleset történt. - kasintott rám Harry. Mikor végre abbahagyták a valotósdit, tovább csináltuk a palacsintákat. Harry forgatta őket meg, ami annyit jelentett, hogy elkezte dobálni. Szerencsére nem ragadt fel egy sem a plafonra. Pedig némelyiknek nem kellett sok. Végre kisütöttünk vagy 30 palacsintát, ami remélem elég lesz. Harry elővett egy tányért, amire 3 palacsintát tett eper lekvárosan. Gondosan összehajtogatta őket. Kicsit furán nézhettem rá
      - Louis csak az eper lekvárosat hajlandó megenni.- jelent meg az arcán egy büszke mosoly. A tányér mellé öntött egy bögrébe kakaót is.
      - Majdnem tökéletes, már csak a... - ahogy kimondta csengettek. Gyorsan kisietett és mikor visszaért két csokor vörös rózsa volt a kzébe.
      - Ezt neked. - adta át az egyik csokrot. - Ezt pedig az én Louisomnak. - tette le a kakaó mellé a tálcára.
      Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de ehelyett csak megöleltem és adtam az arcára egy puszit.
      - Ezt most miért kaptam? - mosolygott rám.
      - Csak úgy. - rándítottam meg a vállamat.
      Gyorsan vízbe tettem a virágokat, majd elindultunk a vendégszoba felé. Harry ment elől a tálcával, én pedig mögötte. Azok a rózsák valami gyönyörűek voltak. Nem találok rá szavakat. Halkan benyitottunk a szobába és örömmel vettük észre, hogy Louis még szunyókál. Harry lassan leült az ágy szélére és megsimogatta Louis vállát, aki pedig ébredezni kezdett.
     Annyira jó látni, hogy nekem ilyen barátaim vannak. És ige, már a barátaimnak mondhatom a fiúkat. Úgy megszerettem őket, mint még soha senkit ebben a pár napban. A szívemhez nőttek.
      - Jó reggelt! - nyitotta ki szemét Louis és nyújtózkodott egyet.
      - Neked is! Itt a reggelid szívem! - adta oda a tálcát Harry Louisnak.
      - Hmmmmm... Nagyon köszönöm. Egyedül csináltad? - kezdte el enni.
      - Volt benne segítségem. - mosolygott rám Harry.
      - Ez valami....isteni finom! - kezdte már enni a 2.-  kat.
      - A szakács érdeme. - viszonoztam Harry mosolyát.
      Magára hagytuk Louist azzal az 1 palacsintával, mert én is éhes voltam már.
      Lent már mindenki az asztalnál ült és tömte a kis buksiját.
      - Remélem azért nekünk is hagytatok valamit. - ültünk le mi is. Senki sem tudott beszélni, teli volt mindenkinek a szája.
      - Arra gondoltunk, hogy medencézhetnénk egyet reggeli után. Te még úgy sem fürödtél ebben a medencében. - nézett rám csillogó szemekkel Lara. Látszik rajta, hogy szerelmes, de nagyon.
      - Okés, benne vagyok. - úgyis fehér vagyok, muszáj lebarnulnom.
      Egyre jobban érzem azt, hogy nekem kell ez a fürtös, barna herceg.




Kommizatok! Pls!! :)))



10. fejezet

Sziasztok kedves olvasóim! :)

Meghoztam a következő részt. Elég sokáig készítettem tehát remélem jó lett! :) Még mindig ér kommizni meg feliratkozni!  Ja, és még annyit, hogy meg van az +1300 klikkelés! Ami mindjárt eléri a +1400- at. Nagyon, nagyon köszönöm nektek! :) ♥
Íme a rész! Remélem tetszeni fog! :)

10.fejezet

***El szemszöge ***

    Ismeretlen, ölelő karokban ébredtem. Lassan kinyitottam a szemem és felnéztem az izmos felsőtest tulajdonosára. Elakadt a lélegzetem. Harry szuszogott a fülembe és ő ölelt át. Kicsusszantam a karjaiból és őrült fejfájás kíséretében kivánszorogtam a fürdőbe.

    Reméltem, hogy csak álom volt a tegnapi nap és még él a nagyi. Hogy meg sem történt az egész. De a tükörképem nem erről árulkodott. Kisírt szemekkel, amik pirosra dagadtak és kócos hajjal álltam a nagy tükröm előtt. Szívem újra elszorult, mikor a nagyira gondoltam. Megint könnyek gyűltek a szemembe, de visszanyeltem őket.

     Nem tudom mennyi ideig lehettem bent, de mikor kijöttem a fürdőből Harry már nem feküdt az ágyamba. Visszabújtam a takaró biztonságába és szabadjára engedtem a könnyeimet. Halkan sírtam. Ekkor valaki kopogott és belépett az ajtómon. Lara volt az, nyomában az öt sráccal. Mindegyikük kezében egy-egy tálca díszelgett. kicsit megmosolyogtatott a helyzet és abbahagytam a sírást is.

    - Jó reggelt! Hoztunk neked reggelit. Nem tudtuk mit ennél, így mindenből hoztunk egy kicsit. - állt előre Louis és felém tolta a tálcát, amin tojásrántotta volt narancslével.

    - Nektek is! Nem vagyok éhes, de azért nagyon köszönöm. - néztem hálásan rájuk. Amint az ennivalóra tévedt a tekintetem elfogott a hányinger.

    - A reggeli a legfontosabb étkezés! nem hagyhatod ki. - állt Louis mellé a szöszi.

    - Tényleg nem vagyok éhes.

    - Akkor megehetem? - nézett rám Niall cuki pofival. Louis oldalba lökte.

    - Persze. - mosolyogtam Niallre halványan. Kis éhenkórász. A többiek rosszallóan néztek a szöszire, aki magához vette a rántottát és leült az ágyam szélére.

    - Szólj, ha bármire szükséged van, rendben? Anyáék holnapután tudnak csak haza jönni. De azt mondták, hogy sietnek. - ölelt meg Lara.

    - Rendben és még egyszer köszönöm. - öleltem vissza és az öt fiúra mosolyogtam. Harry mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam elszakadni azoktól a hívogató smaragdzöld szemektől. Egyszerűen megbabonáznak.

    - Mi is itt leszünk kicsilány! Ráérünk, úgy hogy ideiglenese ide költöztünk, persze csak addig amíg ki nem rúgnak minket. - kacsintott rám Louis.

    Furcsa, hogy a véleményem hogy megváltozott egyik napról a másikra, ezekről a srácokról. Már nem azt gondolom, hogy milyen nagyképűek, hanem hogy jófejek, segítőkészek és viccesek. Pedig nem is ismernek minket!

    - Lent leszünk, ha bármit szeretnél csak csettints és itt termünk. - mosolygott rám Liam.

    - Okés. - feküdtem vissza a párnámra. Elindultak kifelé csak Harry állt még mindig mozdulatlanul. Mikor becsukódott az ajtó Harry közelebb lépett az ágyamhoz és leült a szélére.

    - Én...Csak azt szeretném mondani, hogy... Számíthatsz rám, ránk, mert... - itt elakadt a szava és a szemembe nézett. - mert én szeretlek téged. - lesütötte a szemét. Mit mondott? szeret engem? Ez a szó furcsa hatást váltott ki belőlem, a pillangók elkezdtek ébredezni a hasamba.                                                        

   - Harry... - erre most mit mondjak?

   - Ne, kérlek hallgass meg! - újra a szemembe nézett. - Már amikor először megláttalak a tánciskolába ahogy táncolsz, már akkor megtetszettél. Azon az éjszakán rólad álmodtam. Aztán amikor megláttalak a Starbucksba nem tudtam mit kéne mondanom. Ilyen még nem történt velem soha, hogy ne tudjak mit mondani egy lánynak. De te olyan hatással vagy rám... Amikor a közeledbe vagyok, olyan mintha kábulatba esnék. Azzal a reménnyel mentem oda a telefon számodat elkérni, hogy talán tényleg boldog lehetek egy lány mellett. De amiket mondtál azok teljes mértékben igazak voltak. Mégis úgy fájtak a szavaid, mintha kést forgatnának a szívemben. A srácok el sem tudták képzelni, hogy mi bajom van. Egész nap szomorú voltam, nem ettem, csak feküdtem a szobámba. Aztán jöttek ezzel a furcsa interjúval, amit nem mondták el, hogy hol lesz. És mikor megláttalak az ajtóban döbbent arccal... Egyszerűen el akartam menekülni, bárhol másutt lettem volna. Nem akartam, hogy miattam legyél boldogtalan. A táncterembe pedig, mikor megtaláltalak és a karjaimba zártalak a világ megszűnt körülöttem. Csak arra tudtam gondolni, hogy a karjaimba tarthatlak. Akkor döbbentem rá, hogy nélküled nem tudok élni. - reménykedve nézett rám Harry.

   - Magamra hagynál kérlek? - kérdeztem összezavarodva.

   - Persze. -láttam a csalódottságott Harry szemeiben ahogy felállt és kiment a szobából.

    Harry szerelmet vallott nekem. Soha még senki nem mondott nekem ilyeneket. Muszáj gondolkodnom, idő kell, hogy felfogjam az egészet.

    Azt hittem, hogy ha ideköltözöm, akkor minden könnyebb lesz. Tévedtem. Pont, hogy minden sokkal nehezebbé vált. A táncsuliba is látott? Nem is vettem észre, hogy valaki figyel. Akkor ezek szerint miattuk volt az a nagy lánytömeg, meg a limuzinba is ők ültek.

    Mit csináljak? Én is érzek valamit Harry iránt, de... Ehhez még meg kéne ismernem. Nekem ez így nem megy. De azok a smaragdzöld szemek az őrületbe kergetnek. Azok a göndör fürtök pedig... Késztetést érzek, hogy beletúrjak.

    Nem tudok eligazodni az érzéseimen.

    Lassan álomba merültem, miközben Harryn gondolkoztam. Róla álmodtam, vagyis inkább vele álmodtam. Csodálatos álom volt.

*** Harry szemszöge ***

    Elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé. Lehet, hogy hiba volt, lehet, hogy nem. Megértem, hogy gondolkodni kell, de akkor is rosszul esett. Szomorúan ballagtam le a lépcsőn a konyhába. Elővettem egy poharat és hideg csap vizet engedtem bele. Egy szuszra kiittam a tartalmát.

    - Elmondtad neki? - hallottam a hátam mögül Zayn hangját.

    - Mit? - fordultam felé.

    - Jajjjj Harry! Ne tagadd, hogy tetszik neked! Ne akarj macsóskodni. Nem jön be. Főleg nem Elnél!

    - Igen, elmondtam.

    - Gondolom azt mondta, hogy hagyd magára. Kitaláltam? - halványan bólintottam. - Figyelj, ez a lányoknál egyet jelent azzal, hogy majd még megbeszéljük. Ne rágd ezért magad! - ütögette meg a vállamat Zayn. - Gyere, egy vígjátékot nézünk a többiekkel. - Bementünk a TV elé és ledobtam magam a kanapéra.

*** El szemszöge ***

    Nem mondom azt, hogy kipihenten ébredtem, de legalább a fejfájásom elmúlt. Már kezdett kint besötétedni. Olyan 16 óra fele lehetett. Még mindig nem tudom mit mondhatnék Harrynek, de muszáj leszek beszélni vele. Megígértem neki.

    Leballagtam a lépcsőn, ahol nevetést hallottam a nappaliból.

    - Sziasztok. - léptem be a szobába nem túl őszinte mosollyal az arcomon.

    - Kicsilány! - jött oda Louis és megölelt. - Üvegezünk, nem játszol velünk? - végignéztem a társaságon akik mosolyogva ültek a szőnyegen, kivéve Harryt.

    - Nem, köszi. Inkább összedobok valami kaját magamnak. - a hasam is mellém állt egy nagy korgással. - Ti nem kértek valamit? 

    - Nem, igen. - jött egyszerre a válasz, ki nem találjátok ki mondta, hogy igen!

    - Na, akkor gyere Niall! Keressünk valamit.  - néztem a szöszire, aki azonnal mellettem termet és elindultunk a konyha felé.

    - Akkor nézzük. Van itthon kenyér, vaj, felvágott, tej, müzli... - nyitottam ki a hűtő szekrény ajtaját.

    - Igazából beszélni akartam veled. Éhes is vagyok, de az ráér. - vágott a szavamba Niall és megállt a konyha pult mellett.

    - Miről lenne szó? - kérdeztem kicsit félve és felé fordultam.

    - Harryről. Csak annyit kérek, hogy hallgass meg! Soha nem láttam még ilyen állapotba Harryt. Eddig nem volt igazán szerelmes egyetlen egy lányban sem. Sem Carolineben, sem senkiben.

    - Honnan tudod, hogy szerelmes belém? - kérdeztem halkan Nialltől. Még mindig nehezen tudom elhinni.

    - Jajj, el! Ne mond, hogy nem vetted észre! Ahogy rád néz, ahogy megölel téged. A gesztusai... Hát nem vetted észre? Ezek mind azt jelenti, hogy bármit megtenne érted! - nem tudtam mit mondani.Az egyik részem hisz Niallnek, a másik viszont még mindig hitetlenkedik.- Csak tedd meg, hogy beszélsz vele, mert nagyon rossz érzés szomorúnak látni az egyik legjobb barátomat. Kérlek! - nézett a szemembe Niall. Megöleltem.

    - Köszönöm, beszélek vele! Ígérem! - szorítottam meg Niallt. Hálás voltam neki azért amiért felébresztette bennem azt az énem, ami Harryre vágyik folyton. Elengedtem szöszi barátomat és a nappali felé indultam.

    - Harry, beszélhetnénk? - kérdeztem tőle félve.

    - Persze. - csillogott Harry szeme.

    - Akkor gyere, menjünk fel a szobámba. - Harry felállt és elindultunk a lépcsőn felfelé.

    - Védekezzetek! Nem akarok még nagybácsi lenni. - kiabált utánunk Louis. 

    Megforgattuk a szemünket. Közben megérkeztünk, bementünk és leültünk az ágyam szélére. 

    - Harry, én... Nem tudom mit mondhatnék. De most nem az eszemmel fogok beszélni, hanem a szívemmel. - azok a smaragdzöld szemek és angyali arc, egyszerűen nem tudok gondolkodni a közelébe. - Nehéz időszakon megyek keresztül, ezért is voltam veled olyan bunkó a Starbucksba. Tudom ez nem mentség, de én nagyon sajnálom amiket ott a fejedhez vágtam. Nem akartalak megbántani, csak sok volt nekem ez az egész 2-3 év. Amikor az ajtóba megláttalak elöntött a bűntudat, de nem mutattam ki. Már megtanultam, hogyan rejtsem el az érzéseimet mások előtt. Eddig tökéletesen be is vált. De, olyan mintha már több éve ismernénk egymást és belelátnál a vesémbe. Az a vallomás pedig huuuu... Akkor tényleg nem tudtam hogyan is reagáljak az egészre. Nekem ahhoz, hogy valakit igazán megszeressek meg kell ismernem. Ismernem kell, hogy mikor milyen valójában. Hogy milyen énjei vannak. De a legfontosabb nálam mégis az, hogy megbízzam a másikba. Téged pedig nem is ismerlek, nem tudom miket szeretsz, mi a kedvenc filmed, bandád meg ilyenek. De ne értsd félre,ezzel nem azt akartam mondani, hogy soha nem leszek szerelmes beléd, csak nekem ehhez idő kell. Érted Harry? - reménykedve vártam a válaszát. De ő csak nézett engem azzal a két szép szemével.

    - De ha neked ez nem megy, akkor hagyjuk! - hajtottam le szomorúan a fejem. Egy kéz emelte fel az államat.

    - Persze, hogy értem, te butus! Ha kell meg is küzdenék érted! Ha azt kéred, hogy ismerjük meg egymást, akkor így lesz. Minden a te tempódba fog menni, ahogy szeretnéd! - ölelt meg először óvatosan, de aztán mikor érezte, hogy szorosan magamhoz ölelem, akkor teljes egészében a mellkasára húzott. Úgy mosolygott, hogy még a gödröcskéi is látszottak.

    Ezt a szép pillanatot sajnálatomra a hasam zavarta meg egy nagy korgással, hogy éhes. Harry felnevetett és elengedtük egymást.

    - Gyere, üssünk össze valami kaját! Szerintem a többiek is éhesek már. - megfogta a kezem és elindultunk lefelé a lépcsőn. Egy hatalmas kő esett le a szívemről, hogy tudtam beszélni Harryvel.

    - Kértek ennival... - léptünk be a nappaliba a kérdést feltéve, de akkor megláttam, hogy mi folyik a szőnyegen. - Mi a szent szar? - kerekedett el a szemem, nekem is meg Harrynek is. 

Remélem tetszik! :) Kommizatok meg iratkozzatok fel! :) ♥