10. fejezet

Sziasztok kedves olvasóim! :)

Meghoztam a következő részt. Elég sokáig készítettem tehát remélem jó lett! :) Még mindig ér kommizni meg feliratkozni!  Ja, és még annyit, hogy meg van az +1300 klikkelés! Ami mindjárt eléri a +1400- at. Nagyon, nagyon köszönöm nektek! :) ♥
Íme a rész! Remélem tetszeni fog! :)

10.fejezet

***El szemszöge ***

    Ismeretlen, ölelő karokban ébredtem. Lassan kinyitottam a szemem és felnéztem az izmos felsőtest tulajdonosára. Elakadt a lélegzetem. Harry szuszogott a fülembe és ő ölelt át. Kicsusszantam a karjaiból és őrült fejfájás kíséretében kivánszorogtam a fürdőbe.

    Reméltem, hogy csak álom volt a tegnapi nap és még él a nagyi. Hogy meg sem történt az egész. De a tükörképem nem erről árulkodott. Kisírt szemekkel, amik pirosra dagadtak és kócos hajjal álltam a nagy tükröm előtt. Szívem újra elszorult, mikor a nagyira gondoltam. Megint könnyek gyűltek a szemembe, de visszanyeltem őket.

     Nem tudom mennyi ideig lehettem bent, de mikor kijöttem a fürdőből Harry már nem feküdt az ágyamba. Visszabújtam a takaró biztonságába és szabadjára engedtem a könnyeimet. Halkan sírtam. Ekkor valaki kopogott és belépett az ajtómon. Lara volt az, nyomában az öt sráccal. Mindegyikük kezében egy-egy tálca díszelgett. kicsit megmosolyogtatott a helyzet és abbahagytam a sírást is.

    - Jó reggelt! Hoztunk neked reggelit. Nem tudtuk mit ennél, így mindenből hoztunk egy kicsit. - állt előre Louis és felém tolta a tálcát, amin tojásrántotta volt narancslével.

    - Nektek is! Nem vagyok éhes, de azért nagyon köszönöm. - néztem hálásan rájuk. Amint az ennivalóra tévedt a tekintetem elfogott a hányinger.

    - A reggeli a legfontosabb étkezés! nem hagyhatod ki. - állt Louis mellé a szöszi.

    - Tényleg nem vagyok éhes.

    - Akkor megehetem? - nézett rám Niall cuki pofival. Louis oldalba lökte.

    - Persze. - mosolyogtam Niallre halványan. Kis éhenkórász. A többiek rosszallóan néztek a szöszire, aki magához vette a rántottát és leült az ágyam szélére.

    - Szólj, ha bármire szükséged van, rendben? Anyáék holnapután tudnak csak haza jönni. De azt mondták, hogy sietnek. - ölelt meg Lara.

    - Rendben és még egyszer köszönöm. - öleltem vissza és az öt fiúra mosolyogtam. Harry mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam elszakadni azoktól a hívogató smaragdzöld szemektől. Egyszerűen megbabonáznak.

    - Mi is itt leszünk kicsilány! Ráérünk, úgy hogy ideiglenese ide költöztünk, persze csak addig amíg ki nem rúgnak minket. - kacsintott rám Louis.

    Furcsa, hogy a véleményem hogy megváltozott egyik napról a másikra, ezekről a srácokról. Már nem azt gondolom, hogy milyen nagyképűek, hanem hogy jófejek, segítőkészek és viccesek. Pedig nem is ismernek minket!

    - Lent leszünk, ha bármit szeretnél csak csettints és itt termünk. - mosolygott rám Liam.

    - Okés. - feküdtem vissza a párnámra. Elindultak kifelé csak Harry állt még mindig mozdulatlanul. Mikor becsukódott az ajtó Harry közelebb lépett az ágyamhoz és leült a szélére.

    - Én...Csak azt szeretném mondani, hogy... Számíthatsz rám, ránk, mert... - itt elakadt a szava és a szemembe nézett. - mert én szeretlek téged. - lesütötte a szemét. Mit mondott? szeret engem? Ez a szó furcsa hatást váltott ki belőlem, a pillangók elkezdtek ébredezni a hasamba.                                                        

   - Harry... - erre most mit mondjak?

   - Ne, kérlek hallgass meg! - újra a szemembe nézett. - Már amikor először megláttalak a tánciskolába ahogy táncolsz, már akkor megtetszettél. Azon az éjszakán rólad álmodtam. Aztán amikor megláttalak a Starbucksba nem tudtam mit kéne mondanom. Ilyen még nem történt velem soha, hogy ne tudjak mit mondani egy lánynak. De te olyan hatással vagy rám... Amikor a közeledbe vagyok, olyan mintha kábulatba esnék. Azzal a reménnyel mentem oda a telefon számodat elkérni, hogy talán tényleg boldog lehetek egy lány mellett. De amiket mondtál azok teljes mértékben igazak voltak. Mégis úgy fájtak a szavaid, mintha kést forgatnának a szívemben. A srácok el sem tudták képzelni, hogy mi bajom van. Egész nap szomorú voltam, nem ettem, csak feküdtem a szobámba. Aztán jöttek ezzel a furcsa interjúval, amit nem mondták el, hogy hol lesz. És mikor megláttalak az ajtóban döbbent arccal... Egyszerűen el akartam menekülni, bárhol másutt lettem volna. Nem akartam, hogy miattam legyél boldogtalan. A táncterembe pedig, mikor megtaláltalak és a karjaimba zártalak a világ megszűnt körülöttem. Csak arra tudtam gondolni, hogy a karjaimba tarthatlak. Akkor döbbentem rá, hogy nélküled nem tudok élni. - reménykedve nézett rám Harry.

   - Magamra hagynál kérlek? - kérdeztem összezavarodva.

   - Persze. -láttam a csalódottságott Harry szemeiben ahogy felállt és kiment a szobából.

    Harry szerelmet vallott nekem. Soha még senki nem mondott nekem ilyeneket. Muszáj gondolkodnom, idő kell, hogy felfogjam az egészet.

    Azt hittem, hogy ha ideköltözöm, akkor minden könnyebb lesz. Tévedtem. Pont, hogy minden sokkal nehezebbé vált. A táncsuliba is látott? Nem is vettem észre, hogy valaki figyel. Akkor ezek szerint miattuk volt az a nagy lánytömeg, meg a limuzinba is ők ültek.

    Mit csináljak? Én is érzek valamit Harry iránt, de... Ehhez még meg kéne ismernem. Nekem ez így nem megy. De azok a smaragdzöld szemek az őrületbe kergetnek. Azok a göndör fürtök pedig... Késztetést érzek, hogy beletúrjak.

    Nem tudok eligazodni az érzéseimen.

    Lassan álomba merültem, miközben Harryn gondolkoztam. Róla álmodtam, vagyis inkább vele álmodtam. Csodálatos álom volt.

*** Harry szemszöge ***

    Elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé. Lehet, hogy hiba volt, lehet, hogy nem. Megértem, hogy gondolkodni kell, de akkor is rosszul esett. Szomorúan ballagtam le a lépcsőn a konyhába. Elővettem egy poharat és hideg csap vizet engedtem bele. Egy szuszra kiittam a tartalmát.

    - Elmondtad neki? - hallottam a hátam mögül Zayn hangját.

    - Mit? - fordultam felé.

    - Jajjjj Harry! Ne tagadd, hogy tetszik neked! Ne akarj macsóskodni. Nem jön be. Főleg nem Elnél!

    - Igen, elmondtam.

    - Gondolom azt mondta, hogy hagyd magára. Kitaláltam? - halványan bólintottam. - Figyelj, ez a lányoknál egyet jelent azzal, hogy majd még megbeszéljük. Ne rágd ezért magad! - ütögette meg a vállamat Zayn. - Gyere, egy vígjátékot nézünk a többiekkel. - Bementünk a TV elé és ledobtam magam a kanapéra.

*** El szemszöge ***

    Nem mondom azt, hogy kipihenten ébredtem, de legalább a fejfájásom elmúlt. Már kezdett kint besötétedni. Olyan 16 óra fele lehetett. Még mindig nem tudom mit mondhatnék Harrynek, de muszáj leszek beszélni vele. Megígértem neki.

    Leballagtam a lépcsőn, ahol nevetést hallottam a nappaliból.

    - Sziasztok. - léptem be a szobába nem túl őszinte mosollyal az arcomon.

    - Kicsilány! - jött oda Louis és megölelt. - Üvegezünk, nem játszol velünk? - végignéztem a társaságon akik mosolyogva ültek a szőnyegen, kivéve Harryt.

    - Nem, köszi. Inkább összedobok valami kaját magamnak. - a hasam is mellém állt egy nagy korgással. - Ti nem kértek valamit? 

    - Nem, igen. - jött egyszerre a válasz, ki nem találjátok ki mondta, hogy igen!

    - Na, akkor gyere Niall! Keressünk valamit.  - néztem a szöszire, aki azonnal mellettem termet és elindultunk a konyha felé.

    - Akkor nézzük. Van itthon kenyér, vaj, felvágott, tej, müzli... - nyitottam ki a hűtő szekrény ajtaját.

    - Igazából beszélni akartam veled. Éhes is vagyok, de az ráér. - vágott a szavamba Niall és megállt a konyha pult mellett.

    - Miről lenne szó? - kérdeztem kicsit félve és felé fordultam.

    - Harryről. Csak annyit kérek, hogy hallgass meg! Soha nem láttam még ilyen állapotba Harryt. Eddig nem volt igazán szerelmes egyetlen egy lányban sem. Sem Carolineben, sem senkiben.

    - Honnan tudod, hogy szerelmes belém? - kérdeztem halkan Nialltől. Még mindig nehezen tudom elhinni.

    - Jajj, el! Ne mond, hogy nem vetted észre! Ahogy rád néz, ahogy megölel téged. A gesztusai... Hát nem vetted észre? Ezek mind azt jelenti, hogy bármit megtenne érted! - nem tudtam mit mondani.Az egyik részem hisz Niallnek, a másik viszont még mindig hitetlenkedik.- Csak tedd meg, hogy beszélsz vele, mert nagyon rossz érzés szomorúnak látni az egyik legjobb barátomat. Kérlek! - nézett a szemembe Niall. Megöleltem.

    - Köszönöm, beszélek vele! Ígérem! - szorítottam meg Niallt. Hálás voltam neki azért amiért felébresztette bennem azt az énem, ami Harryre vágyik folyton. Elengedtem szöszi barátomat és a nappali felé indultam.

    - Harry, beszélhetnénk? - kérdeztem tőle félve.

    - Persze. - csillogott Harry szeme.

    - Akkor gyere, menjünk fel a szobámba. - Harry felállt és elindultunk a lépcsőn felfelé.

    - Védekezzetek! Nem akarok még nagybácsi lenni. - kiabált utánunk Louis. 

    Megforgattuk a szemünket. Közben megérkeztünk, bementünk és leültünk az ágyam szélére. 

    - Harry, én... Nem tudom mit mondhatnék. De most nem az eszemmel fogok beszélni, hanem a szívemmel. - azok a smaragdzöld szemek és angyali arc, egyszerűen nem tudok gondolkodni a közelébe. - Nehéz időszakon megyek keresztül, ezért is voltam veled olyan bunkó a Starbucksba. Tudom ez nem mentség, de én nagyon sajnálom amiket ott a fejedhez vágtam. Nem akartalak megbántani, csak sok volt nekem ez az egész 2-3 év. Amikor az ajtóba megláttalak elöntött a bűntudat, de nem mutattam ki. Már megtanultam, hogyan rejtsem el az érzéseimet mások előtt. Eddig tökéletesen be is vált. De, olyan mintha már több éve ismernénk egymást és belelátnál a vesémbe. Az a vallomás pedig huuuu... Akkor tényleg nem tudtam hogyan is reagáljak az egészre. Nekem ahhoz, hogy valakit igazán megszeressek meg kell ismernem. Ismernem kell, hogy mikor milyen valójában. Hogy milyen énjei vannak. De a legfontosabb nálam mégis az, hogy megbízzam a másikba. Téged pedig nem is ismerlek, nem tudom miket szeretsz, mi a kedvenc filmed, bandád meg ilyenek. De ne értsd félre,ezzel nem azt akartam mondani, hogy soha nem leszek szerelmes beléd, csak nekem ehhez idő kell. Érted Harry? - reménykedve vártam a válaszát. De ő csak nézett engem azzal a két szép szemével.

    - De ha neked ez nem megy, akkor hagyjuk! - hajtottam le szomorúan a fejem. Egy kéz emelte fel az államat.

    - Persze, hogy értem, te butus! Ha kell meg is küzdenék érted! Ha azt kéred, hogy ismerjük meg egymást, akkor így lesz. Minden a te tempódba fog menni, ahogy szeretnéd! - ölelt meg először óvatosan, de aztán mikor érezte, hogy szorosan magamhoz ölelem, akkor teljes egészében a mellkasára húzott. Úgy mosolygott, hogy még a gödröcskéi is látszottak.

    Ezt a szép pillanatot sajnálatomra a hasam zavarta meg egy nagy korgással, hogy éhes. Harry felnevetett és elengedtük egymást.

    - Gyere, üssünk össze valami kaját! Szerintem a többiek is éhesek már. - megfogta a kezem és elindultunk lefelé a lépcsőn. Egy hatalmas kő esett le a szívemről, hogy tudtam beszélni Harryvel.

    - Kértek ennival... - léptünk be a nappaliba a kérdést feltéve, de akkor megláttam, hogy mi folyik a szőnyegen. - Mi a szent szar? - kerekedett el a szemem, nekem is meg Harrynek is. 

Remélem tetszik! :) Kommizatok meg iratkozzatok fel! :) ♥ 

Blog Trailer

Sziasztok! :)

 Elkészítettem a blogom trailerét. Én magam, úgyhogy ne várjatok tőlem csodákat! :) Első próbálkozásom volt, tehát nagyon jól esnének a vélemények. Jöhet negatív meg pozitív is :)
Íme itt a trailer :) :
http://www.youtube.com/watch?v=J4beGVXFrBs

1. díjam :)

Nagyon, nagyon, de nagyon köszönöm a legelső(!) díjamat Delfinnek! :) Imdádlak! :) <3

1. DÍJ

Szabályok :

-Ha megkaptad a díjat , készíts róla bejegyzést ! (pipa)

-Őszintén kell válaszolnod a kérdésekre ! (pipa)

-Összesen 5 személynek kell tovább adnod ! (pipa)

-Ezt egytől egyik át kell másolnod a lapodra , kivéve a kérdéseket !( pipa )

-A díjat visszafele nem lehet adni /Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont te többször kaphatsz ilyen díjat !/

1.-Mi a keresztneved , hogyan becéznek ?

Bianka és Biának, Biusnak. Ankának. 

2.-Melyik dalon tudsz igazán sírni ?

Sok van, de főleg ezen :) Nem tudom miért, de eszembe jutt minden amikor hallom ezt a számot.

3.-Félsz a sötétben ?

Nem igazán. De kiskoromba mindig féltem, hogy jönnek a szörnyetegek és elhurcolnak magukkal :)

4.-Szerelmes vagy valakibe ?

Öhmmm... hát csak tetszik valaki. De szerelem és a tetszés az két külömböző dolog. :)

5.-Mi volt az eddigi legcikibb dolog ami történt veled ?

Mikor még alsóba ( azt hiszem 4. - be ) leöntött valaki tejjel és nem volt váltó ruhám. Hát, igen... :)

6.-Gondolatban öltél már meg valakit ?

Elég sok embert.

7.-Szerinted a péntek 13-a szerencsét , vagy balszerencsét jelent ?

Sok ember azt mondja, hogy az egy szerencsétlen nap. Velem még sem rossz, sem jó nem történt. :)

8.-Van olyan dolog amit még a szüleidnek sem árulnál el ?

Hát, van egy pár. Nem szeretem nekik elmondani mi történt az iskolába. De a blogomról sem tudnak. :)

9.-Hallgatsz olyan zenét amit mások előtt cikinek tartasz ?

Igen, van egy pár amit csak úgy rákerestem a youtubon egy vicces szóra és kidobta. Azokat imádom. Teljesen rájuk kattantam. :)

10.-Kiskorodban sírtál ha szurit kaptál ?

Utáltam!!!!! Még odanézni sem mertem. Sőt az orvosi rendelőbe sem akartam mindig bemenni. :) XD

11.-Mit tennél ha híres lennél ?

Először is valóra váltanám az álmaimat ( találkozni az 1D-vel, stb. ). Segítenék másokon és a családomat is eltartanám rendesen. :)

12.-Szoktál álmodozni ?

Elég sokat. Van olyan, hogy órán is elbambulok és éppen gondolok egy személyre vagy valamire és a tanár zökkent ki egy kérdéssel. Ilyenkor meg csak ülök ott elég bután. :)

13.-Járnál Chace Crowforddal?

Persze!!! :D

14.-Hány gyereket szeretnél ? Fiú/lány , neveik ?

Kettőt egy lányt meg egy fiút. A lánynak valami különleges neve lenne, mondjuk Emma vagy valami ilyesmi. A fiúnak pedig... húúúú azon még nem igazán gondolkodtam.

15.-Adni vagy kapni jobb ?

Mind2

16.-Titkom...

Azt inkább haggyuk... :D

17. Bakancslista:

1. természetesen találkozni az 1D-vel :) 2. eljutni Svédországba 3. sikeres lenni sportba 4. egy Golden Retriver :) Ja és ami a legfontosabb össze jönni valakivel az 1D-ből :) ( szép álom )

AKIKNEK KÜLDÖM :

1. http://youaremy-heaven.blogspot.hu/

2. http://magic-waverly.blogspot.hu/

3. http://stilltheonewhit1d.blogspot.hu/

4. http://go1denticketszerelem.blogspot.hu/

5. http://ujralatlak.blogspot.hu/

9. fejezet

Sziasztok pajtik! :)

Elég hamar meghoztam a következő fejezetet és ez egy bizonyos személynek köszönhető. Vicky Besmartnak. Aki sürgette hogy megírjam! És nagyon köszönöm neki és az összes többi olvasómnak, hogy várjátok mindig a folytatást! Mellesleg már mindjárt eléjük a +1000 megtekintést.
Nagyon köszönöm nektek! :)
A kinézetről meg annyit, hogy megváltoztattam, mert rendeltem egy fejlécet, így hamarosan az is lesz. Vélemény az új kinézetről? :)

9. fejezet

 

 

 

... Remegett a kezem, érzem ahogy kicsúszik a kezemből a telefonom és egy reccsenéssel leesik a parkettára. Mozdulni sem bírtam...

 

 

     A szívem összeszorult, azt hittem megfulladok. Túl kevés volt a levegő. Forgott velem a világ. Rohanni akartam, addig amíg össze nem esek.

     - El! Jól vagy? - jött ki a zajra a  nappaliból Lara. A hangja messzinek tűnt, mintha 5 km-re lennénk egymástól és úgy beszélne hozzám.

      Mint aki meg sem hallottam, úgy rohantam ki a sötétedő ég alá. Jóleső meleg szellő csapota meg az arcomat. Futottam a lábaim a maga útjukat járták. Nem engedtem, hogy elralkodjon rajtam a fáratság, csak futottam. Szemeimet égették a könnyek.

      Berontottam a táncsuliba és köszönés nélkül téptem fel annak a próbaterem ajtaját, ahol táncoltam. Lerogytam a fal mellett és kezembe temettem az arcomat.

 

     A nagyi meghalt. Hogy lehet ez? Hiszen mikor eljöttem semmi baja nem volt. Most meg... Nem bírtam tovább visszatartani a kitörő zokogásomat. Csak úgy áztatták arcomat a meleg könnycseppek.

     Nem hiszem el! A szeretteim úgy halnak meg mellettem, mintha ez egy folyamat lenne. A régi sebeim újra felszakattak és még jobban zokogtam. Először a szüleim aztán meg a nagyi. Én ezt nem bírom!

     Nem érdekelt ebben a pillanatban semmi, csak, hogy hadd láthassam őket. Bármit megadnék érte. Csak egyszer. Hogy megköszönjek nekik, mindent amit tettek értem. Anyáéknak, hogy felneveltek, a jóra tanítottak, nem kényeztettek el és még sorolhatnám. A nagyinak pedig, hogy ott volt mellettem, mindig jókedvre derített és, hogy segített nekem bármiről legyen is szó.

     Fáj, hogy el sem búcsúzhattam tőlük. Hogy nem tölthettem velük több időt. És, hogy nem lehettem ott a nagyi mellett.

     Azt már nem hallottam, hogy mi történt a nagyival. A ,,halál" szónál sokkot kaptam. A legönzőbb szó a világon. Úgy ragadja el az embereket, mint aki csak magának akarja őket. Egy szó, amely rombba döntiaz embereket. Csak egyszer kell kimondani és már emberhadakat kényszerít sírásra.

      Összerogyva ültem a fal mellett és így sírtam ahogy még soha.

      Visszaemlékeztem mindenre ami a nagyival kapcsolatos emlékem volt. Mikor 10 éves voltam és titokba adott nekem egy csokit. Mikor nála aludtam és minden este mesélt nekem... És végül mikor minden este, 1 hónapon keresztül, dúdolászott és simogatta a hátamat, hogy el tudjak aludni a szüleim balesetéről szóló rémálmok miatt...

 

*** Harry szemszöge ***

 

 

     Komolyan mondom ezek úgy tudnak szövetkezni, mint az öreg nénik. Hogy lehetttem ilyen b*lf*sz, hogy elhittem nekik, hogy interjúra jövünk?

     El nagyon nem akarta, hogy itt legyek. Most is kint van és popcornt csinál. Amit mondott a Starbucksban abban a gáz, hogy teljes mértékben igaza volt. Tényleg azzal a dumával szoktam csajozni és mindig be is jön. Egyszer sem utasított vissza úgy valaki, mint El. Mondjuk ehhez az is hozzájárult, hogy Harry Styles vagyok. Ezzel a névvel éltem is. És ez bánt a legjobban. Hirtelen elkezdett rezegni egy telefon a dohányzóasztalon és meszólalt Ed Sheerentől a Give Me Love című szám. Nekem is ez az egyik kedvenc számom tőle. Élőbe meg még jobb.

     - El, telefon! - kiabálta Lara és a kezébe vette a telefont. El berohant a nappaliba és kivette Lara kezéből a készüléket, majd visszament a szomszédos helyiségbe a konyhába.

      Pár perc elteltével egy reccsenésre lettünk figyelmesek, mely a konyhából jött. Lara felugrott és kisietett Elhez. Mi is követtük.

      - El! Jól vagy? - kérdezte Lara aggódóan miközben a konyha felé tartottunk.

      El ott állt kővé dermedve. A telefonja a parkettán hevert betört képernyővel. Maga elé meredt és fájdalom csillogott a szemeibe. Mint aki meg sem halotta a kérdét, úgy rohant ki a lakásból.

      Ekőözben Lara zsebében is megcsörrent a telefonja. Már éppen rohant volna El után, de előtte felvette.

     - Haló?

     - Szia anya! Mond!

     - Mi???? Úristeeeen... nem lehet, hogy félrehallottad a nevet? - elfehéredett az arca miközben beszélt az anyukájávan. Most már nagyon aggódok, hogy mi történhetett. Muszáj megtalálnunk Elt. Nem akarom, hogy bármi baja essen.

     - Nem, nem kell! Nem akarom, hogy elveszítsétek az állásotokat! Megoldjuk. - könny csillogott a szemébe.

     - Jó rendben. Sziasztok. - szólt még bele utoljára Lara majd letette.

     Csak állt ott és láttam, hogy elhomályusol a tekintete. Majd megjelentek az első könnycseppek is.

    - Mi történt? - ment oda hozzá zayn majd megölelte.

    - El... - a sírástól elcsuklott a hangja. - El nagymamája meghalt. - temette bele arcát Zayn mellkasába. - Muszáj megtalálnunk Elt! - emelte föl ránk tekintetét és letörölte könnyeit.

     - Van valami ötleted hova mehetett? - kérdezte meg tőle Niall.

     - Nem, nincs. nem ismer itt senkit. És még nem is vezettem körbe a városba.

     - Váljunk szét és úgy keressük! - adta az ötletet Louis.

     - Jó. Szeretnéd, hogy veled menjek? - nézett Lara szemébe Zayn.

     - Igen, az nagyon jó lenne. Köszönöm. Akkor mi megnézzük a parkba, ti meg menjetek a város felé. - adta ki a parancsot Lara.

     - Nekem van egy ötletem! Majd hívlak titeket, ha megtaláltam! - a táncsuli! Csak ott lehet. Remélem nem tett magába kárt.

    - okés, akkor értesítjük majd egymást. - mondta Zayn majd mindannyian kiléptünk az estébe. Szétváltunk és a táncsuli felé vettem az irányt. Rohantam, sőt szintem már repültem annyira futottam. Göndör fürtjeim  a nyakamhot tapadtak. Mint ahogy a pólóm is a hátamhoz. Végre megérkeztem és beléptem a táncsuli ajtaján. Sírásra lettem figyelmes. Gyorsan a hang irányában siettem és akkor megláttam Elt. Ott ült és zokogot. Odasiettem hozzá és átöleltem.

     - Sssssssss, semmi baj! - próbáltam nyugtatgatni. Nekem dőlt és a mellkasomba furta a fejét. Egyik kezemmel a hátát simogattam a másikkal elővettem a telefonom és küldtem egy SMS-t, hogy megtaláltam.

     - Gyere, menjünk haza. Jó? - bólintott majd talpra állítottam. Elég nehezen tudott járni, így a karjaimba vettem. Pihekönnyű volt, szinte meg sem éreztem a súlyát. éreztem, hogy a pólómat átáztatja a könnyeivel.

     Útközben egyszer csak abba maratt a sírás és helyébe lépett az egyenlets szuszogás. Lenéztem a kezembe tartott Elre, akinek szemei be voltak csukva.

     A ház ajtaját nagy nehézségek árán tudtam csak kinyitni.

     - Na végre! - jöttek elém mind az öten.

     - Csendbe! Alszik. felviszem a szobájába és lefektetem ( nem ám rosszra gondolni :) szerk. megj. ).

     - Jó. És azt bezséltük a fiúkkal, hogy maradhatnátok éjszakára. - mondta Lara és káttam a megkönnyebülést az arcán mikor meglátta kezeim közt unokatesóját.

     - Rendben. - mondtam és elindultam a lépcső felé. Felmentem és csak akkor döbbentem rá, hogy nem tudom melyik a szobája. A legutolsó ajtó elé mentem ami ki volt nyitva. Rögtön árulkodott róla, hogy az El szobája. Beléptem és óvatosan letettem az ágyra. De nem tudtam, mert görcsösen szorította a pólóm végét. Mikor leakartam fejteni kezét elkezdett mocorogni.

     - Ne! Maradj kérlek. - még mindig csukva volt a szeme és úgy beszélt hozzám. Mit tehettem volna? Kicsitt arrébb tettem és befeküdtem mellé. Átkaroltam ő meg szorosan hozzám bújt. Hihetetlenül jó érés volt. Így nyomott el az álom, hogy karjaimba tarthatom azt a lányt, aki tetszik nekem.

 

 

 

Kommizni ér meg feliratkozni is!!! :)

 

 

8. fejezet

Hello mindenkinek! :)

Meghoztam a 8. fejezetet, ami hosszabb lesz ( csak hogy kárpotoljalak titeket ).
Nagyon szépen köszönöm a +900 klikkelést ami lassacskán eléri a 1000 - et!! :D
Imádlak titeket <3
Jól esne komment meg rendszeres olvasó!
Jó olvasás! :)

 

 

 

8. fejezet

 

 

*** Lara szemszöge ***

 

 

... El kiment és becsapta maga mögött az atót...

     Harryvel ledöbbenve néztük egymásra. Mi a fene ütött El-be? Megőrült? Harry Styes kérte el a telefonszámát!

     Bocsánatkérően néztem Harry smaragdzöld szemeiben.Csalódottságott láttam benne.

     - Én... Annyira sajnálom! Nincs most túl jó passzba az unokatestvérem. Tényleg nagyon sajnálom!

     - Nem... Igaza van! - bámult a semmibe Harry.

     Ekkor Zayn Malikot láttam közeledni felénk.

     - Minden rendben haver? - tette kezét Harry válára.

     - Nem, semmi nincsen rendben. - lerázta magáról Zayn kezeit és kisietet az utcára.

     Zavarban voltam. Nem is kicsit. Mit mondhatnék? Itt áll velem szemben az a srác akiről annyit álmodoztam.

     - Öhhhmmm... Mi történt? - Fordult felém összezavarodva. A hangjából ítélve ő is zavarba volt.

     - Hát, Harry elakarta kérni az unokatesómtól a telefonszámát, de édes jó rokonom elég csunyán lekoptatta. De mentségére szóljon, hogy nehéz időszakon  ment át vagy megy át. - hogy lehetek ennyire zavarba? Még beszélni is elfelejtettem!

      - Ja, akkor már értem. mosolygot rám Zayn, aminek hatására elöntötte a pír az arcomat és megremegett a térdem.

 

   

     Ekkor eszembe jutott valami.

     - Van egy ötletem! Holnap délután ha eltudnátok jönni hozzánk, összehozzhatnánk őket!

     - Remek ötlet! Én benne vagyok. Megtudnád adni a telefonszámod meg a címet? - idegesen harapdálta a szája szélét.

     - Persze. - lediktáltam neki mind a kettőt. - Ja, és még valami... Szerintem ne szóljatok Harrynek. Biztos nem jönne le. Én sem fogok El-nek. Akkor tuti, hogy nem jösztök be a házba - nevettem el magam, mivel elképzeltem a jelenetet. Zayn is velem nevetett.

      - Okés, akkor holnap, olyan 16 óra körül találkozunk. Szia. - küldött felém egy mosolyt, aminek hatására összeszorult a gyomrom, majd távozott.

     Legszívesebben addig sikítanék, amíg el nem fogy a levegőm. El sem hiszem! Holnap az One Direction lesz a lakásomba és egy egész délutánt velük tölthetek. És ami a legese legjobb, hogy Zayn Maliknak megvan a telefon számom.

     Elköszöntem a főnöktl, akitől megtudtam, hogy Elt felvették. Boldogan mentem a kocsimhoz. Ezek szerint El gyalog ment. Soha még ilyen boldog nem voltam. Kaptam egy SMS-t.

    Drágám, itt ragadtunk egy konferencián. Pár napig biztos nem tudunk hazamenni. Sajnáljuk!

    Pénz a szokásos helyen! Ne verjétek lehetőleg szét a lakást! Puszí: Anya és Apa

 

Ez most pont jól jött ki. Legalább nem kell a holnap délutánt megmagyaráznom nekik, hogy miért van egy híres fiúbanda a házba.

     Mikor hazaértem bekukkantottam Elhez, aki az ágyán alutt, elkendött sminkkel. Lezuhanyoztam majd én is követtem El példáját.

*** El szemszöge ***

     A beszűrődő napfény keltett fel. Lassan kinyitottam szemeimet, kinyújtózkmodtam majd feltápászkodtam. Kibotorkáltam a fürdőbe a hatalmas tükör elé és borzalmas kép fogadott. Egy fekete szemű - az elkendött smink miatt -, kócos hajú lány nézett velem farkaszsemet. Eszembe jutott minden a tegnapról. Megborzongtam az emlék hatására és vettem egy forró fürdőt. Lemostam az elkenődött sminket és kimostam a hajamat is. Nagy nehezen kimásztam a kádból. Magamra kaptam egy otthoni ruhát és a konyha felé vettem az irányt. A lépcsőn furcsa zajokat hallottam lentrl.

     - Lara, te meg mi a jó eget művelsz? - Lara a konyhapultnál áltt és valamivel nagyon el volt foglalva.

     - Én kérle... Most kapaszkodj meg! Főzök. Vagyis hát, ha persze a pirítós készítést annak lehet nevezni. - fordult hátra, és elég vicces fejet vágott , amin muszáj volt nevetnem.

    - Szóval viccesnek találod? Igen is tudok főzni, csak eddig... - nem találta a szavakat.

    - Lusta voltál? - egészítettem ki helyette a mondatát.

    - Ellisabeth Greis jól figyelj oda mit mondasz, mert nem kapsz reggelit! - húzogatta a szemöldökét Lara.

     - Jó, boccsás meg, csak adj valami kaját! - mosolyogva ültem le az asztalhoz.

     Jóízűen reggeliztünk meg. Igaz már nem reggelinek számított hanem késői ebédnek, mert már 13 óra volt. Küzben mehtudtam, hogy felvettek a Starbucksba. Hihetetlenül boldog voltam. Reggeli közben Lara végig SMS-zet valakivel. Mikor megkérdeztem, hogy ki vonja el ennyire a figyelmét, csak annyit mondott, hogy egy haverja.

     - Ideje készülni. 16 órára vendégeink vannak. Úgyhogy szedjük rendbe magunkat.

     - Milyen vendégek? Lemaradtam! Miért nem tudok semmiről? - álttam meg Lara előtt.

     - A tavalyi osztályomból jönnek páran, hogy megismerjenek. - miért érzem, hogy hazudik Lara? Hogy valami rosszban sántikál?

     Engedelmesen felvettem azt a ruhát amit kikészített nekem. Mire ő is készen lett már háromnegyed négy volt. Még gyorsan feltettem egy kis szempillaspirált majd lementünk a nappaliba. Nem sokára csengettek is.

     - El kinyitnád az ajtót? - itt valami készül! És Lara arcán az a levakarhatatlan mosoly...

     Szemforgatva felálltam és az ajtó felé léptem. Kinyitottam és ha a döbbenet engedte volna rögtön be is  csaptam volna... !

 

 

*** Harry szemszöge ***

 

 

     Gőzöm sincs hova megyünk. A srácok csak annyit mondtak nekem, hogy megyünk valami interjúra vagy hova. Elég titokzatosak.

     - Most már tényleg elmondhatnátok hova is megyünk! - szólaltam meg idegesen a kocsi hátsó üléséről.

     - Az úgy nem lenne meglepetés Harrym! - mosolygott titokzatosan a drága Louisom. Úgy ültem hátul egész úton, mint egy durcás kisgyerek

     Végre valahára megálltunk egy sárga gyönyörű ház előtt.

     - Akarom én azt tudni kihez megyünk? - tettem fel a kérdést fájdalmas arccal majd kiszálltam.

     - Hmmmmm... nem hiszem. - mondta Liam majd becsengetett. Miután csengetett előre lökött. Mi a fene folyik itt? Mielőtt elllenkezhettem volna kinyílt az ajtó. Azzal a lánnyal találtam szembe magam aki lekoptatott a Starbucksba. Döbbent arckifejezése árulkodott arról, hogy nem is tudott erről a találkozásról.

 

 

 *** El szemszöge ***

 

 

     Ilyen nincs! Biztos nem ő tervelte ki, hanem mögötte mosolygó embőckék meg... várjunk csak!

     - Lara Sophia Pigh!!!!! Mi a fészkes fene van itt? - kiabáltam mérgesen. Lara mosolyogva szökdécselt a nappaliból felém. - Ti is benne voltatok igaz? - mutattam fogcsikorgatva a Harry mögött állokra.

     - Nem mondom azt, hogy nem, mert akkor hazudnék és azt nem szoktam. - állt Harry mellé Louis. És rajta is az a levakarhatatlan mosoly... Brrrrr... - És most ha engeded, ha nem bemennénk...

     - Na azt már nem!!! Álltam el az útjukat.

     - Khhhmmmm... ez még mindig az én házam és én viszont örömmel beengedetem őket, tehát gyertek nyugodtan. - szólalt meg a hátam mögött Lara. Hogy ilyenkor úgy megfojtanám... Durcásan álltam félre az ajtóból. Harry nem igazán akart bejönni, de Zayn meg Niall betuszkolták az ajtón.

     - Mit szólnátok, ha filmeznénk? - tette fel a nagy kérdést Lara.

     - Rendben. - jött mindenkitől a válasz csak Harrytől meg tőlem nem.

     - Remek. - morogtam az orrom alatt.

     Mindenki gyorsan elfoglalta kanapét. Zayn mellett Lara ült, mellette Louis, azután Liam, mellette Niall aztán pedig Harry.

     - Kösz, hogy hagytatok nekem is helyet! - hitetlenkedtem.

     - Óóóóó, bocsi, gyere szorítunk még itt helyett neked. - mondta Niall és arrébb lökte Harryt, így kettőjük között volt egy hely.

     - Kösz, de inkább hozok popcornt. - kimentem és csináltam.

     - El telefon!!! - hallottam imádott Larám hangját.

     - Megyek. - berohantam a nappaliba és kivettem a kezéből a telefonom. Visszamentem a konyhába és felvettem.

     - Haló, itt Ellisabeth Greis.

     - Jónapot! Én Carl Collins vagyok a Bostoni Szent Ignáz korházból. Sajnálatos hírt kell közölnöm magával...

   

     Remegett a kezem, érzem ahogy kicsúszik a kezemből a telefonom és egy reccsenéssel leesik a parkettára. Mozdulni sem bírtam...

 

 

 

 

 

Szóval ez lett volna a fejezet :D Most egy depisebb rész jön, de aztán nem lesz az, ígérem :)

Remélem tetszett!

Kommizni ér :)