Végre itt a nyár és jönnek az új részek is! :DDD Ez a hét elég bonyolult számomra, így nem hiszem, hogy naponta hozom majd a friss fejezeteket, de nem fogok velük ennyit késni velük, ígérem!! :DD Amúgy nagyon szépen köszönöm a +2800 megjelenítést és a rengeteg remek véleményt! :) ♥ A következő fejezetet 5 komment után hozom (!!!!) :)
.jpg)
13. fejezet
- Megjöttünk. - kiabált egy női hang a küszöbről. Lara a hang hallatán kővé dermedt.
- El, kicsim. Minden r... - jött be a konyhába Greis, aki mikor meglátta az asztalnál ülő 5 fiút, kiejtette a kezéből az utazóládákat.
- Öhhmmm.... anya. Ők itt a barátink, Zayn, Niall, Liam, Louis és Harry. - mutatta be őket sorba Lara. Annyira váratlanul ért minket, hogy hazajöttek. Hirtelen azt sem tudtuk mit mondjunk. Eközben Will Greis mögé állt.
- Mi szerintem nem is zavarunk tovább. - szólalt meg Zayn.
- Ne, maradjatok nyugodtan! Csak adjatok egy pár percet nekünk, hogy megbeszéljük. - mosolygott kedvesen a fiúkra Greis. Látszott, hogy nem mérges, csak annyira meg volt lepődve, mint mi. A fiúk felálltak és kimentek a kertbe. Will követte őket, gondolom elakar velük ,,beszélgetni".
- Nos... Hogy is ismerkedtetek meg az One Directionos fiúkkal? - nézett ránk mosolyogva Greis.
- De honnan...? - csodálkoztam el.
- Én is szoktam netezni. És bevallom ezeken a srácokon megakadt a szemem...
- Anya! - nézett értetlenül Lara és széttárta a karját.
- Egyezzünk meg! Itt maradhatnak estig, de aztán haza kell menniük.
- Nekem megfelel. - vágta rá Lara.
- Nekem is. - feleltem mosolyogva.
- Lara, kicsim. Kimennél a fiúkhoz? Lenne egy kis beszélni valóm El-lel.
- Persze. - libbent ki az ajtón Lara.
- Hogy vagy?- tudtam, hogy mire érti. A fájdalmas csillogás a szemébe elárulta.
- Nem is tudom... Most talán jó! - feleltem bizonytalanul. Greis megölelt. Hihetetlenül jól esett az ölelése. Újra előtörtek a könnyeim.
.gif)
- Tudod, hogyan történt? - simogatta a hátamat Greis.
- Nem, azt már nem hallottam. Hogy? - elhúzódtam és a szemébe néztem.
- Szívinfarktus. Az orvosok szerint már 3 hónapja elkezdődtek a szívzavarok és már előre lehetett tudni, mikor lesz végleg vége. - leroskadtam a földre és éreztem, hogy a talaj megint kicsúszik alólam.
- De... 3 hónappal ezelőtt...
- Igen, azért küldött ide, hogy ne maradj egyedül. - ült le mellém a kőre Greis. - Annyira sajnálom. - nézett rám szomorú tekintettel. - Tudom, hogy korai még, de meg kéne szervezni a temetést. És nem akarom nélküled. Arra gondoltam, hogy visszautaznánk Bostonba és ott temetnénk el. Ahogy szerette volna! - halványan bólintottam. Nem bírtam megszólalni. Egy gombóc volt a torkomba. Hirtelen felálltam és a szobám felé rohantam.
- Ne, most hagyd! - hallottam a lépcső aljáról Greis hangját.
Becsaptam a szobám ajtaját. Dühös voltam. Dühös voltam mindenre. Hogy itt hagytak és egy szó nélkül elmentek. Hogy nem mehettem velük egy jobb világra. Az első kezembe kerülő tárgyat a falhoz csaptam. Ekkor kinyílt az ajtó és hátulról két erők kar ölelt át.
- Nyugi! Semmi baj! Itt vagyok. - suttogta Harry a fülembe. Szinte már a karjaiba omolva sírtam. Odavitt az ágyhoz és lefektetett rá. Aztán ő is mellém feküdt és szorosan a mellkasához húzott, és a hajamat simogatta.
Miért küldött el a nagyi, mikor tudtam, hogy nem sokára meg fog halni? Miért? Miért nem szólt nekem egy árva szót sem? Miért nem tölthettem több időt vele?
Harry szívverésére lassacskán sikerült elaludnom.
Mikor felkeltem, szuszogó hangra lettem figyelmes. Felnéztem Harryre, akinek szemei le voltak csukva és halkan szuszogott a fülembe. Amilyen óvatosan csak tudtam, leemeltem kezét a derekamról meg a vállamról és kimentem a szobából. Bementem a konyhába, kivettem egy bögrét, csináltam kávét és leültem a pulthoz.
Most akkor, hogy is érzek én Harry iránt? Szerelem vagy csak barátság? Az a baj, hogy még én magam sem tudom eldönteni, hogy mit is érzek. Ez idegesít a legjobban. Hisz Harry egyszerűen tökéletes,nem lehet hibát találni benne. Egyszerűen maga a tökély. Biztos van benne hoba, na de kibe nincs? Olyan rendes, hogy mellettem van. Úgy, hogy alig ismerjük egymást 3 napja. És mégis...Mintha már 2 éve barátok lennénk. És az a vallomás...
- Jó reggelt! - szakította félbe gondolatmenetemet Lara.
- Neked is! A fiúk? - ő is elővett egy bögrét, töltött bele kávét és leült mellém.
- Tegnap este hazamentek. Csak Harry maradt itt. Jól vagy? - nézett mélyen a szemembe Lara majd megölelt.
Én csak megcsóváltam a fejemet.
Ekkor megszólalt egy mobil az asztalon. A Harryé lehetett, mert egy bizonyos Louisom volt a hívószemély.
- Szia Louis. El vagyok. Mond! - vettem fel.
- Ohhhhhh.... Szia El! Harry ott van?
- Nem nincs. Még alszik.
- Hosszú volt az éjszaka, vagy mi? - nevetett bele. Imádom a perverz humorukat. - Mindegy, felkeltenéd és hazaküldenéd? Mert interjúra kell mennünk.
- Persze, mindjárt megy. Szia. - majd letettem. Nem voltam kíváncsi, hogy még milyen perverz dolgokat mond nekem.
- Felmegyek és felkeltem Harryt. - egy nagy sóhajtás kíséretében elindultam a szobámba. Harry, olyan édesen aludt, hogy alig volt szívem felkelteni. Megsimogattam a karját, majd nyomtam egy puszit az arcára, ami elég közel sikerült a szájához.
- Remélem minden reggel így kelek fel. - nyújtózkodott Harry.
- Louis hívott, hogy valami interjúra kell mennetek. Úgyhogy siess! - adtam ki a parancsot.
- Igen is, asszonyom. - pattant fel Harry. - Hol találom a fürdőt? - rámutattam az ajtóra és bement rajta.
Csak most láttam meg, hogy mit dobtam a falhoz tegnap este. A kedvenc képet a szüleimről és rólam. Lehajoltam és kezembe vettem a képet. Annyira hiányoznak! De nem lehet örökké szomorú. El kell kezdenem a temetés után egy boldogabb életet, amibe sokkal kevesebbet fogok sírni.
- Ők a szüleid? - hallottam meg egy mély hangot a hátam mögül.
- Igen, voltak. - Harry magához húzott és megölelt.
- Harry, sietned kell! Elkésel. Aztán meg, ahogy a fiúknak ismerem a fantáziájukat, ami elég piszkos, ha elkésel tuti olyan dolgokat fognak gondolni amiket nem kéne. - szakadtam el tőle fájdalmasan.
Harry távozása után lementem a nappaliba, ahol Lara TV-zet. Lehuppantam mellé a kanapéra.
- Mi jót csinálunk ma? - fordultam felé. Olyan régen csináltunk együtt valamit. Már hiányzik a Larám.
- Eljöhetnél velem vásárolni a ma estére. - nézett rám félénken.
- Miért, mi lesz ma? - már túl kíváncsi voltam.
- Randik lesz Zaynnel.
- És ezt csak így mondod? Nyomás vásárolni! - tuszkoltam a szobája felfelé, mert még mindig egy szál pizsamába flangált.
20 perc múlva már készen álltunk egy hosszú bevásárlásra.
A plázába meglepően sok ember volt. Méghozzá rengeteg tini lány, akik szorongattak valamit a kezükbe és úgy néztek ki, mint akik rögtön elájulnak. Elég ijesztő volt. Mindegyikük ott ugrált... Bementünk a legelső butikba, ahol meg is találtuk az álomruhát. Egyszerűen gyönyörűen festett benne Lara. Remélem Zaynnek is ez lesz a véleménye. És még én találtam magamnak egy király felsőt.
A cukrászdába menet, megláttunk egy hatalmas lánytömeget egy asztal előtt. Közelebb mentünk és a fiúk voltak ott. Autogramokat osztogattak. Gondoltuk megvicceljük a fiúkat és beálltunk a sorba a többi lány mögé.
- Szia, milyen névre írhatom? - álltam meg Harry előtt, aki gondosan körmölt már egy aláírást egy lapra.
- Találd ki! - végre felemelte a tekintetét és rám nézett. Elégé meg lehetett lepődve, mert egy szó sem jött ki a száján.
- Öhhmmm... akkor tessék. - ezzel átnyújtotta a lapot, amire az volt ráírva, hogy ,, Eljönnél ma este velem valahova? " Én erre csak bólintott és tovább mentem a többi fiúhoz. Lara eközben leragadt Zaynnél. Úgy kellett valahogy elrángatnom őt onnan. Mondjuk nem hiszem, hogy feltűnő lett volna, mert szinte minden csajt így kellett eltávolítani a fiúktól.
Ha megszeretnéd tudni, hogy sikerült Lara és Zayn randija vagy El és Harry találkozása, akkor olvasd a következő fejezet is, ami 5 komment után jön! :)))
.jpg)