4. fejezet

Sziasztok!
Hoztam a 4. fejezetet. Remélem lesz komment, több mint az előzőeknél és egy pát rendszeres olvasóm is. Nagyon örülnék neki! Azért hoztam pont ma, mert ma van Louis szülinapja. Boldogat szerelmem, imádlak!!! :) <3 21 éves a drágám. ☺

4. fejezet

     Követtem őt felfelé a lépcsőn az emeletre. Négy ajtó nyílt a folyosóról. Lara odavezetett engem a legutolsóhoz.

    - Felkészültél? - kérdezte izgatottan.

    - Fel. mondtam és megfogtam a kezét, majd bevezetett az ajtón.

    Beléptem és elakadt a szavam. A falak halvány rózsaszínre voltak lefestve. A szoba egyik sarkába egy baldachinos ágy feküdt. A másik sarkában az ablak mellett egy íróasztal állt egy laptoppal rajta. Az ablaknál pedig egy ülőke volt. Ahonnan tökéletes volt a kilátás. A szoba egyik végén volt még két ajtó. Odaléptem az egyik ajtóhoz és kinyitottam. Egy gyönyörű szép bézs színű fürdőszobát pillantottam meg. Zuhany kabin, egy csap és egy hatalmas tükör kapott benne helyet. Kijöttem és a másik ajtó elé álltam. Rátettem a kezem a kilincsre és lenyomtam. Beléptem és alig hittem a szememnek. Még levegőt venni is elfelejtettem. Egy hatalmas gardrób tárult elém. Rengeteg állvánnyal és sok polccal. üvegből készült ajtók takarták el a polcokat. Tátott szájjal álltam ott, akár egy hülye.

    - Mondtam anyáéknak, hogy kb. ez lesz a reakciód. - Jött oda mellém Lara és egy kicsit megrázott. - Azért el ne ájuljál itt nekem! - nevetett Lara.

    - Ez az enyém??? - kérdeztem tőle kerek szemekkel.

    -  Ki másé?

    - Ez... ez valami... csodálatos! Én...nem is tudok mit mondani. - öleltem át és éreztem, hogy legördül egy könnycsepp az arcomon.

    - Ügye nem sírsz húgi?

    - Nem, csak el sem tudod hinni, hogy most milyen boldog vagyok, hogy itt lehetek és hogy veled. - ezzel a monológgal elengedtem.

    - Te sem tudod elhinni, hogy én mennyire boldog vagyok. Tudhatnád Ell, hogy imádlak!

    - Tudom, én is téged.

    - Na, de most magadra hagylak. Muszáj lezuhanyoznom, mert ha nem akkor biztos, hogy megdöglök. - mondta és elindult az ajtó felé. - Ja és a laptop az asztalon vadi új és csak a tiéd. Tudom, hogy a géped elégé...Hogyis mondjam? Ócska? - fordult vissza és rákacsintott.

    - Hát. Kissé. Okés, és még egyszer köszönöm.

    Odavittem a laptopot az ágyhoz és leültem rá. Egyik ámulatból estem a másikba. Először a gardrób most pedig ez az ágy. Ráültem és, mintha a fellegekbe lennék. Puha.

    Nem is tudom hogyan hálálhatnám meg ezt az egészet Laráéknak.

    Felnyitottam a laptop tetejét és bekapcsoltam. A márkája ugyan olyan mint az enyém, de egy sokkal újabb változata. Bejelentkeztem és ki volt a hátterem? hát Lara, ahogy pózol a kamerának. Ezen mosolyogtam egy jót. Felmentem a netre és bejelentkeztem Facebookra. Semmi érdekes nem történt, így kijelentkeztem és felmentem Twittere. Ott akadtak már érdekes dolgok. Egy új üzenetem jött Shamantától. megnyitottam és még csak az első sort olvastam  el, de már bezártam és kitöröltem. Nem vagyok kíváncsi a folytatásra. Az első sor is arról szólt, hogy mekkora egy szemét vagyok. Az meg valahogy hidegen, hagy hogy ki mit gondol rólam. Úgyhogy kitöröltem Facebookon és Twitteren is a két volt legjobb barátnőmet. Nem akarok velük foglalkozni többet, Sőt látni sem akarom őket soha. Hogy jobb kedvem legyen betettem a kedvenc számomat. Bruno Marstól a Locked Out Of Heavent.
    Elkezdtem kipakolni a bőröndjeimből a gardróbomba. Mit ne mondjak el férek benne. Nincs olyan gondom, hogy nincs elég hely a cipő gyűjteményemnek meg egyéb holmijaimnak.
    Ezzel mikor végeztem ránéztem a telefonomra és láttam, hogy már este nyolc óra van. Lementem a konyhába, mert már nagyon éhes voltam. Gondoltam, hogy nem sokára vacsora, de nem hiszem, hogy kibírom addig. Szerencsémre már terített asztalra értem le.
    - Ohhhhh Ell, éppen szólni akartam, hogy mindjárt kész a vacsora. - mondta Greis és tovább kavargatta a lábos tartalmát. Nagyon finom paradicsom illatt volt. - Remélem, hogy szereted a milánóit. De ha nem nyugodtan szólj és készítek neked mást.
    - Nem, imádom a milánóit, a kedvencem. És Greis, köszönök mindent.
    - Igazán nincs mit. Akkor jó. Próbáltam kiszedni Larából, hogy milyen ételeket szeretsz, de  nem nyilatkozoztt ez ügyben.  - mosolyodott el.
    Greis kiköpött Lara volt, csak felnőtt változatba. Ugyanolyan szőke haj és kék szem, amikhez karcsú alak és hosszú lábal párosultak. Egyforma mosoly, amellyel bárkit levettek a lábukról. És egyforma remek érzék a divathoz és öltözködéshez.
    Eközben bellibent Lara is a konyhába és leült a mellettem levő székre.
    - Hmmmmmmm jó illatok vannak. Mi a vacsi anya?
    - Milánói. Ha jó, ha nem jó, de az lesz. - hozta az asztalhoz Greis és lettette a közepére egy parafára a szószt. Majd a tésztát is.
    - Amint megéreztem ezeket az isteni illatokat, tudtam hogy kész van a vacsora. - jött le a lépcsőn Will és miután leült az azstalfőre magához vette a a szószt.
    Mindenki szedett és jóízűen elkezdtünk megvacsorázni.Közben rengeteget beszélgettünk. Vagyis hát főleg én beszéltem sokat. Amióta nem voltam itt sok minden történt velem. Ezeket mind elkellett mesélnem. Aztán szerencsére meséltek ők is. Így telt el a vacsora, mikor is a végén olyat hallottam, amiről ezek előtt álmodni sem mertem.
     - És tervezed, hogy keresel valamilyen munkát Ell. -  kérdezte tőlem Will a fagyi evés közben, tők váratlanul.
    - Igen, nem szeretnék ezzel is a terhetekre lenni. Jó lenne találni valamilyen jól fizető munkát.
    - Akkor ezt már ki is pipálhatod. - kacsintott rám Will.
    - Hogy hogy? de hát még nem is kerestem semmilyen állást. - fagytam le és a döbbentettől nem tudtam bezárni a számat. Lara meg csak nevetett rajtam, tehát biztos, hogy tudja mi fog következni.
    - De én igen. Van egy barátom, akinek kellene egy jó munka erő. És én beajánlodtalak. De ha nem szeretnéd...
    - De, nagyon jó lenne. Köszönöm. És hol lenne ez az állás? - vágtam bele a szavába.
    - A Starbucksba. - vigyorgott Will. Én meg lefagyva ültem a Székemen, tott szájjal és ha lehet még kerekebb szenekkel. El sem merem hinni, hogy ott dolgozhatok. ha persze felvesznek. Kedvenc éttermem a Starbucks és imádtam ott a kávékat. Oda is jelentkeztem egy üresedő állásra, de nem vettek fel. Most pedig itt van a nagy lehetőség. Főleg a kapucchinót imádom. Ha lehetett, mindig betértem oda meginni egyet.
    - Akkor holnapután be kellene menned megbeszélni a többit a barátommal. Sajnos én nem tudok veled menni, mert dolgozom, de szerintem Lara szívesen elkísér. Igazam van
    - Persze. - mondta boldogan Lara - De megettünk fel?
    - Igen, menjetek csak.
    - Igazán köszönök mindent. És nagyon finom volt a vacsora. Jó éjszakát.
    - Nincs mit és örülök neki. Nektek is. - válaszolt Greis.
    Csak most vettem észre magamon, hogy milyen fáratt is vagyok. Kómásan lépdeltem fel a lépcsőn.
    - Jó éjszakát Lara, szeretlek! - mondtam neki és megöleltem, mert időközben megérkeztünk az szobám elé.
    - Neked is. Én is. Szia. - mondta és visszaölelt.
    Bementem, vettem egy gyors zuhanyt és beájultam a legjobb ágyba a világon. Rögtön elnyomott az álom.

3. fejezet

Sziasztok!

Tényleg nagyon jó lenne egy pár komment!!! :) Bocsi, hogy ilyen későn hozom, csak ihletem meg időm sem volt feltenni.

3. fejezet

A maradék egy hetemet pakolással és persze a nagyimmal töltöttem. Rengeteget beszélgettünk. Elmentünk sétálni vagy beültünk éttermekbe és végig kóstoltuk az egész étlapot. Ez alatt, ha még ennél jobban is lehet, de közelebb kerültem a nagyihoz, mint az valaha gondoltam volna.
    A pakolással már annál inkább több bajom adódott. Elhatároztam, hogy minden ruhámat amit imádok belegyömöszölöm három utazóládába. Az egyik baj az volt, hogy mindegyik ruhámat imádtam és mit ne mondjak van belőle egy gardróbnyi. A másik pedig a táskák száma. Túlságosan is kevés volt az a három darab. Ja és még a cipőimről nem is beszélve, amiből volt vagy 30 pár. Félreértés ne essék, soha nem voltunk túl gazdagok, de kényelmesen megéltünk. Aztán meg amióta dolgozom és magamnak keresem meg a pénzt nem függök senkitől.
     Igazából minden álmom egyszer táncot tanítani. mindegy milyen táncot, csak azt szeretném csinálni amihez értek is. Ehelyett meg kellett elégednem egy éttermi kiszolgálói állással. Így hogy 19 éves vagyok kellett magamnak valamilyen munkát találnom és hát, csak ennyi tellett. De ebben a pár hónapban dolgozni sem mentem be, csak felmondtam telefonon keresztül. Pedig szerettem a munkámat.
     Végül csak sikerült kijutnom a repülőtérre. Sok nehézség árán, de megcsináltam. A legnehezebb dolog mégis a búcsú volt. A nagyi és Adam, is kijött velem. A nagyi könnyes szemekkel ígértette meg velem meg velem, hogy vigyázok magamra és felhívom őt legalább egy hetente. És persze, hogy szót fogadok Willnek ( Lara apukája ) és Greisnek ( Lara anyukája ).
    Hiányozni fognak. Nagyon!


*** 2 óra múlva ***


    Még sohasem utaztam repülőgépen és eléggé halálfélelmem volt.
    Azt beszéltük Laráékkal, hogy kijönnek elém a reptérre. Onnan megyünk majd az új otthonom felé  Olyan furcsa ez az új otthon szó. Nem mintha nem szoktam volna meg.
    Bemondták, hogy 20 perc van hátra a leszállásig. Nagyon izgatott lettem és kinézte az ablakon. Gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Láttam egész Londont, amit néha egy-egy felhő takart el. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha ilyen látványban lesz részem. Hogy elüssem a maradék időmet felmentem telóról twitterre, majd csináltam az ablakból egy képet és megosztottam a képet. Rögtön jött is hozzá egy komment.
@Larababa: Már nagyon várunk. Puszíííí ♥ :)


*** 20 perc múlva***


    Összeszedtem a dolgaimat magam körül az ülésen és ráléptem az első levezető lépcsőfokra. Alig jöttem le a gépről, két ölelő kar és egy szőke lobonc ölelt át szorosan. A hirtelen lökéstől hátratántorodtam  Amint visszanyertem az egyensúlyomat jó szorosan visszaöleltem Larát.

    - El sem hiszed mennyire örülök, hogy itt vagy!!! - mondta Lara és elengedett. Amióta nem találkoztunk csak egy kicsit változott. Még vékonyabb és még jobban öltözködött.
    - Én sem. - mondtam neki örömmel.
Eközben a szülei is odaértek hozzánk és ők is megöleltek. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Nem sokat láttam LOndonból, mert nem mentünk a belváros felé, hanem egy kertváros felé tartottunk. De így is kivehető volt a Big Ben magas tornya. Larával egész úton beszlgettünk és be nem állt a szánk. Nagyon jó érzés, hogy van az életedbe egy olyan személy akivel bármit, bármikor megoszthatsz és mindig van közös témátok.
  Végül csak megálltunk egy gyönyörű, két emeletes, családi ház előtt. Nem volt túl csicsás sem kívülről sem belülről, de annál inkább volt elegáns. A ház kívülről sárga színű volt. A kertjében egy medence, egy függő ágy és rengeteg virág kapott helyett.
     - Azta! Ez valami... tökéletes. - ennyit bírtam kinyögni mikor beléptem a házba és a szemem elé tárult a látvány. Egyszerű, de mégis stílusos bútorokkal volt berendezve az alsó szint. Amint láttam a bútorok többsége fából készült. A nappalibe egy plazma TV állt, alatta egy polc tele DVD-vel. Amint megláttam rögtön odarohantam, hogy jobban szemügyre vehessem a filmeket.
    - Valahogy tudtam, hogy ezt veszed észre először. - lépet oda mellém mosolyogva Lara. -  Csak a te kedvedért beújítottam pár új horrorfilmbe. Kiváncsi vagy milyen a szobád színe? - kérdezte vigyorogva tőlem.
    - Persze, jaj már előre félek mit alkottál! - nevettem és követtem őt a lépcsőn.

 

    

2. fejezet

Sziasztok!

Kicsit hosszú lett, de remélem lesz olyan aki leolvassa. Ha tetszik ( vagy ha nem akkor is ), nagyon jól esne egy pát komment. :)

Reggel kipihenten ébredtem és örültem, hogy felhívtam tegnap Larat. Akármit mondod, az hatott. Már nem jött rám éjszaka a sírhatnék. Nem riadtam fel, egy rémálom miatt, ami persze a szüleim halálával kapcsolatos. És ami a legfontosabb, kezdtem elhinni, hogy nem biztos, hogy én vagyok a hibás.

    Végre boldogan kelltem ki az ágyból. Lementem köszönteni a nagymamát. De nem találtam senkit lent a konyhába. Helyette egy cetlit találtam a hűtőn.

    ,, Elmentem a boltba reggeliért. Mindjárt jövök! ( hozok croassant )

  

                                                                          Nagyi "

Még ennél is jobb kedvem lett. Croassan, a kedvencem. Nagymama a szüleim halála után az elejétől kezdve mellettem állt. Igaz ő is velem együtt szenvedett. Hallottam mikor a nappaliba sírva fakadt és ott zokogott. Egymás támaszai voltunk.

    Bementem a nappaliba és leültem a kanapéra a TV elé. Bekapcsoltam és váltogattam a csatornák között. Semmi normálist nem találtam, végül megtaáltam az MTV - ét. Egy ismeretlen banda dala ment. Öt srác, egy gyors számot énekelt, és hát, hogy is mondjam... nem ájultam el az éneküktől. Annál inkább a kinézetüktől. Volt egy cuki gondorhajú, aki igazán bejött nekem. De a szőke, kisfiús arcú srác is nagyon aranyos volt. A másik három sem volt rossz, de ők nem jöttek be annyira, mint az a kettő. Az a furcsa, hogy még nem is hallottam róluk, pedig mindig is ismertem a leújabb bandákat és zenéket. Ja, már tudom, hogy miért, mivel az útobbi egy hónapban sem internetezni, sem TV-ni nem volt kedvem. Azt hiszem már hiányzott.

    Végre vége lett a dalnak, halottam ahogy nyílik az ajtó. Nagyi elé rohabtam, aki széles mosollyal fogadott.

    - Jó reggelt kicsim. Hú de boldog vagy ma. Mi jót álmodtál? - pakolt közbe be a hűtőbe. - Ja, igen és itt van a croassanod. Hoztam tejet is kakaónak.

    - Jó reggelt nagyi. Hát nem tudom, csak átgondoltam az egészet és ez használt. Tudod AZT a témát. - emeltem ki azt a szót és leültem a croassanom társaságában, egy bögre kakaóval az asztalhoz.

    - És? Mire jutottál? - ült le mellém a nagyi egy fánkkal és egy bögre kávéval.

    - Hát, arra, hogy fölösleges rágódnom az egész  miatt és magamat okolnom. És tudod kivel beszéltem, és ki ébresztett rá erre az egészre?

    - Kicsoda? - nézett rám a nagyi.

    - Lara. Beszéltem vele telefonon és ráébresztett egy pár dologra. - haraptam bele a croassanomba. - Hmmmmm, ez nagyon jó! - mondtam tele szájjal. 

    - Örülök neki. Ja, és van egy jó hírem! - fordult felém csillogó szemekkel.

    - És mi az? - kérdeztem türelmetlenül. Sohasem szerettem a meglepetéseket. Valahogy nem bírtam kivárni, hogy megtudtam.

    - Nos, én is beszéltem Lara szüleimmel és arra az elhatározásra jutottunk, mivel én nem tudlak úgy igazán eltartani...

    - Nagyi, ne csigázz. Mond kérlek és ne húzddd!!! - nem bírom!

    - Hogy Londonba költözöl Laráékhoz. - mondta és láttam, hogy könny gyűlik a szemeibe.

Felsem fogtam, hogy mit mondott a bagymama. Hogy én? Londonba? Laráékhoz? Nélküle?

    - És te? - kérdeztem  szomorúan.

    - Nekem itt lesz majd Adam. Ne félts engem. Inkább örülj. Londonba mész Ell! L-O-N-D-O-N-B-A! Laráékhoz! - mosolygott és ölelt meg.

Csak ekkor ért el a tudatomig, hogy Megyek Londonba Laráékhoz.

    - Úristen! Nagyi! Komolyan??? - ugrottam a nyakába.

    - Igen kincsem. Mész. - ölelt át szorosan. - Na de most menj, öltözz fel és szerintem néz fel a netre is. Minek neked az a laptop, ha csak porosodik? - kacsintott rám.

    - Köszönöm! - öleltem mégegyszer nagyit és éreztem, hogy legördül egy könnycsepp az arcomon.

Felrohantam a szobámba és rögtön előkotortam a szekrény aljából a laptopomat. Bekapcsoltam és a jól ismert háttér fogadott. Clara, Shamanta és én vagyunk rajta. Boldogan, mosolyogva, pózolva karoltuk át egymást és néztünk a kamerába. Gyorsan beindítottam az internetet és rákattintottam a googleba. Beírtam a reggeli szám címét, amit az az ismeretlen banda játszott és ráklikkeltem az első linkre. Az első amit megpillantottam a cikkbe az az a cuki göndörkének a képe volt. Lementettem a gépemre és jobban szemügyre vettem a cikket. Egy bizonyos One Directionról szólt. Szóval ez a nevük. Többet nem tudtam megnézni, mert a telefonom elkezdte lejátszani Nicki Minaj: Pound The Alarm című szám. Gyorsan felugrottam a telefonomért, mert tudtam, hogy ez csak egy valakinek a hívózenéje.

Felvettem és belesikítottam a telefonba és halottam, hogy kedvenc unoka tesóm is így tett. Mikor végre abbahagytuk az örjöngést, egymás szavába belevágva kesztünk el beszélni.

    - El sem hiszem Ell! Nálunk fogsz lakni. Itt! Londonba! Nagyon jó lesz. Megmutatok neked mindent és elviszlek a legnagyobb plázába a világon. Húúúú, és amúgy mikor jössz????

    - Én sem igazán fogtam még fel. Veled egy házba? Mi lesz még itt! Amúgy is felkéne frissíteni a ruhatáramat. Hát nem tudom. Össze kell pakolnom, el kell köszönnöm a barátaimtól. - Álljunk csak meg, hisz már nincsenek is, akkor viszont ez kilőve. - Az előbbit felejsd el. Aztán repülőjegyet kell még foglalnom, de amilyen gyorsan csak lehet megyek. Ja, meg még egy kicsit a nagyival is szeretnék lenni. Ügye nem baj? De ahogy csak lehet elindulok és felderítjük a terepet. Vigyázat London plázái, jövünk!

     - Persze, nyugodtan. De azért siess, mert már régen találkoztunk és hiányzol csajos! Most viszont mennem kell, anyukámék most rendezik be a szobádat. Ezek szerint a nagyid már beszélt velük. - hallottam, hogy belemosolyog a mondatába. - És hát az én véleményemet kérik ki, tehát örülj ha nem lesz a falán halálfejes tapéta.

    - Ajánlom neked! Na menjél és jól rendezd nekem be! Szia. Szeretlek Lara!

    - Okés, szia. Én mindig eggyel jobban. Hehe. - és ezzel letette, még mielőtt vitába szálltam volna vele. Egyszerűen imádom ezt a csajt.

     Visszamentem a géphez és beléptem a twitterembe. Rengeteg üzenetem jött. Mindegyik még egy hónappal ezelőtti. Volt egy Shamantától, Clarytól és Adamtól is. Nem voltam rájuk kíváncsi és kitöröltem az üzeneteiket. A profilképemen a lányokkal voltunk rajta, így azt is kicseréltem és betettem egy olyan képet amin csak én vagyok. Amint kicseréltem Shamanta írt is egy tweetet. Bemásolom:

@Shami: Na látom a profélképedet is kicserélted. Nem voltunk neked elég jók? Mi? De szánalmas vagy! Chhh

Tudtam, hogy rám gondol. Nem érdekel. Legszívesebben írtam volna neki, de még türtőztettm magam.

@Ellis: Üzenem mindenkinek aki szerint szánalmas vagyok, hogy újra boldog lettem!

Jól esett ezt kiírni. És nem tud érdekelni mit reagálnak majd rá. Láttam, hogy Lara is írt egy újabb Tweetet.

@Larababa: Váhhhhh ezt nem hiszem el! A csajosommal egy házba? Londonba? Méghozzá velem? Együtt lakni? Húúúúúúú mi lesz ebből?? El sem merem képzelni! Imádlak @Ellis !!!!! :) <3

Észre sem vettem, de már este nyolc lett. Érdekes mikor én géphez kerülök mindig ez van. A nagyi elment este valahova vacsorázni az egyik barátnőjéhez. Így egyedül marattam. Lezuhanyoztam majd lementem a TV elé és bekapcsoltam. Egy darabig néztem, aztán felmentem lefeküdni. Végra valahára teljesen boldogan feküdtem le, mosolygó arccal. 



1. fejezet

Sziasztok!

Itt van az első fejezett. Kicsit furi lett meg rövid, na de mindegy! Remélem tetszik! Meg depressziós is az eleje! :)

1. fejezet

    Már egy hónapja, hogy a szüleim meghaltak egy autóbalesetbe. Azt hittem, sőt még mindig azt hiszem, hogy miattam történt minden. Azon az éjszakán én otthon voltam és nagyon unatkoztam, mivel anyáék elmentek egy jótékonysági estre. Én meg amilyen türelmetlen vagyok és amennyire unatkoztam ( nem mintha Bostonba nem lehetne mit csinálni! ) felhívtam őket, hogy hol vannak már. Ők meg azt hitték, hogy valami baj történt és siettek haza. Már félúton voltak, mikor beléjük rohant egy kamion. Azóta minden nap minden egyes percében megkérdezem magamtól, hogy miért csináltam. Hiszen voltak barátaim is, sőt egy pasim is akiket felhívhattam volna unatkozás ellen. De nem tettem, helyette anyáékat rángattam vissza és meg is lett a következménye. 

    Nincsen olyan nap, hogy ne sírjak egy olyan bő egy órát. Olyankor bebújok az ágyamba, magamra zárom az ajtóm és csak sírok és sírok míg el nem állnak a könnyeim. 

    A szüleim halála után a nagyihoz költöztem. 

  

( a szobám otthon )

( a szobám a nagyinál )

A barátaim elpártoltak tőlem. Ebben az egy hónapba teljesen magamba zárkóztam, senkit sem engedtem vissza magamhoz, még Jaket sem, a pasimat. Őt is  olyan hidegen toltam el magamtól, mint a legjobb barátnőimet, Clarat és Shamantát. Így magányosan emésztettem fel magamba a düht, mely tombolt bennem és persze a végtelen szomorúságot is. Pedig igazán jól esett volna néhány ölelő kar, ami megnyugtat és érzékelteti velem, hogy nem vagyok egyedül. De csak saját magamnak köszönhetem, hogy mindenkit hidegen hagy. 

    Egyetlen egy dolog volt ami a barátaim kívül még felvídítot. A tánc. Az ami ott volt nekem mindig. Egy csapatba táncoltam. Sok versenyt nyertünk meg, de még sem azt mondom, hogy a legjobb vagyok. 7 éves korom óta táncolok, akkor írattak be balettra a szüleim. Aztán társas táncoltam az iskolába ahol alap fokon elég jól megtanultam. De eközben hip-hopra is jártam. Egyszóval jóformán mindenféle táncot eltudok táncolni. Régebben mindig azt játszottuk barátnömmel,hogy tánctanárok vagyunk. Már nagyon régen nem táncoltam egyetlen lépést sem. Hiányzik. Nagyon.
    Ebben az egy hónapba rájöttem arra, hogy milyen ember is vagyok. Végig pörgettem magamba az egész életemet. Elejétől végéig. Amikor például kiskoromba apával fagyit ettünk jól összepiszkítva magunkat. Ezeknek az emlékek hatására mindig csak még jobban eltörött a mécses. Ha valamit megláttam a nagyi házába ami apáékra emlékeztetett, felrohantam a szobámba, hanyat dőltem az ágyamon és csendesen sírtam. Persze a nagyi ilyenkor hagyott és nem kezdett el beszélgetni velem, mert tudta hogy az a legjobb ha békén hagy.

    Egy hónap elteltével rájöttem, hogy ha így megy tovább kórházba kötök ki a sok sírás miatt. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy lezárom magamba az egészet és nem fogok sírni. Mivel nyár van, nincs iskola. Próbálok újra kapcsolatot teremteni a barátaimmal és Jakevel, de őket már nem érdeklem. Valamelyik nap felhívtam Shamantát. Elégé ideges voltam és még az is rombolta az önbizalmamat, hogy már egy hónapja is beszéltem vele, pedig keresett, de én fel sem vettem a telefonomat. És bekövetkezett az amitől féltem.

    - Hallo, ki az? - vette föl a telefont Shamanta olyan 2 perc után. Nem tudom miért kérdezte, hogy ki vagyok, hosz benne van a telefonszámom a telefonjába. Vagy legalábbis benne volt.

    - Szia, itt Ellisabeth. Tudunk beszélni? - szóltam bele félénken a telefonba. 

    - Szia, öhmm most nem tudok, de majd beszélünk. - mondta bele zavarodottan. Tudtam, hogy csak le akar rázni és valójába később sem fog majd megkeresni.

    - Ohhhh, jó akkor szia, és Esh? - Shamantával már nagyon rég óta a legjobb barátnők vagyunk és én Eshnek hívom.

    - Igen?

    - Sajnálom és... szeretlek. - mondtam bűnbánóan. Nem akartam elveszíteni a legjobb barátnőmet. Sajnos már megtörtént.

Nem válaszolt, csak letette a telefont. Azóta sem keresett engem senki a régi barátaim közül. 

    Egyedül a nagyival oszthatom meg a gondolataimat. Csak ő maradt nekem, ja meg persze az unokatestvérem Lara, akivel a baleset előtt nagyon jól kijöttem. Imádtam náluk lenni. De mostanában egyáltalán nem is voltam ott. Pedig az az a hely ahol meg tudok nyugodni. Eddig mindig ott sikerült. Igaz nem a szomszédba laknak ( Londonba ), de eddig anyáékkal mindig elmentünk egy-egy hétvégére. Lara egy nagyon jófej csaj, akinek meg van a maga stílusa. Kimondja a véleményét, akkor is ha azzal megbántja az embereket. Egyszer beszéltem vele ebben a hónapban, akkor is csak azért, hogy elmondjam neki ezt a barátok dolgot. Hát mit ne mondjak, elégé lehordta őket mindennek. Ő egyáltalán nem engem okolt amiért elpártoltak tőlem. Ellenkezőleg. Pont az, hogy őket hibáztatta, azzal hogy ilyen helyzetekbe mellettem kellett volna állniuk, akár elküldöm őket, akár nem. Azt hiszem ez a beszélgetés volt rám nagy hatással. Ettől döntöttem, úgy, hogy abba hagyom az önmarcangolást és új életet kezdem, tiszta lapokkal. Ezen az éjszakán aludtam rémálom nélkül, teljesen nyugodtan. Ekkor még nem tudtam mit tervez a nagyi...

Szereplők

Szaisztok!

Íme a szereplőim ( remélem olvassátok majd! ) :

Ellisabeth Greis:

Harry Styles:

Lara Pigh:

 

Zayn Malik:

Kim Stephen:

Niall Horan:

Liam Payne:

Louis Tomlinson:

bijjus*-*

Sziasztok! :)

Sziasztok!

Tudom rengeteg 1D - s blog van már. Hogy az igazat megvalljam nem tudok annyit a fiúkról, mint az igazi nagy rajongók. Egyszerűen csak megtetszett a zenéjük és persze a kinézetük. Igaz nem tudok annyit róluk, de attól imádok írni. Több blogom is van ha akarjátok megnézhetitek az adatlapomon. Nagyon jól esnének a  kommentek!
    Klasszikus 1D szerelmi történet lesz. Egy átlagos amerikai lány rátalál élete 1D tagjára. Lesznek bonyodalmak és már az elején is érdekes dolgok. És most belinkelem a szerintem legjobb One Directionos dalt! :D :

http://www.youtube.com/watch?v=xGPeNN9S0Fg