6. fejezet

Sziasztok!

Nos, meghoztam a 6. fejezetett. Tudom, hogy megint késtem vele, de rengeteg tanulni való van. A sok doga és felelés miatt, sajnos csak hetente tudom hozni az új részeket. És az még a jó esett. Ez elégé rövid rész lett, de íme ( és ne haragudjatok ) :

6. fejezet

 

 

 

 

***El szemszöge***

 

Energiával teli léptem be a lakás ajtaján. Felfelé mentem a szobámba, mikor is sírást hallottam a nappaliból. Bementem és láttam, hogy Lara ül a kanapén összerugózva.

    - Mi történt? Miért sírsz? - odarohantam hozzá és megöleltem. Elsem tudtam képzelni, hogy miért sír. Rögtön elfogott a rémület.

    - Láttam, hogy Ched egy másik lánnyal jön ki a moziból a randink előtt. - nézett fel ráűm és megint könnybe gyűltek a szemébe az emlék hatására. Igaz nem tudtam, hogy ki az a Ched, de már sejtettem.

    - Na, ide figyelj Lara! Egy pasi miatt nem érdemes sírni és kiborulni. Meg sem érik a könnyeidet. Kevesek hozzá! Amúgy meg, mutasd meg, hogy ki az, és én szíves örömest leütöm. - mondtam neki.

    Felém fordult és mosoly bújkált a szája sarkában.

    - Okés, megjegyeztem. Majd bemutatom neked, biztosan örülni fog a találkozásnak az én drága unoka tesómmal. - hagyta abba a sírást és helyette felnevetett Lara.

    - Látom feltudlak vidítani.

    - Amúgy hol voltál? - kérdezte és felül rendesen a kanapén.

    - Öhhhmmmmm, hát a kondi terembe indultam, de aztán a tánc suliba kötöttem ki. Ne kérdezd hogyan, mert én sem tudom pontosan rá a választ. Csak arra emlékszem, hogy bementem egy CD boltba és vettem egy hip-hop CD-t. Azután meg a próba terembe álltam a tükör előtt. - miután befejeztem a beszámolót Larára néztem akinek tágra nyíltak a szemei.

    - É milyen érzés volt újra táncolni?

    - Hát, valami... - hezitáltam egy kicsit, de látva Lara türelmetlen pillantásait összegeztem magamba gyorsan a gondolataimat. - fenomenális érzés. Újra érezni a ritmust a testembe és a felszabadult érzést, mikor befejeztem. - mosolyodtam el és a nyakába ugrottam. - Most már azt sem tudom, hogy miért is hagytam abba. Hogy jót tegyek magamnak, vagy hogy inkább ártsak. De most a másodikra voksolok.

    - Nagyon örülök, hogy boldog vagy. Tényleg sikerült ezzel a hírrel végleg felvidítani. Nézzünk filmet amíg anyáék haza nem érnek?  - ölelt vissza.

    - Persze, de valami vígjátékot! Nevetni akarok! Sokat!  - amint kimondtam Lara már a DVD-nél is termet.

    A választásunk végül a Nagyfiúkra esett. Egy nagy tál popcornnal és egy-egy üveg narancslével ültünk le a kanapéra. Végig röhögtük a filmet. Nagyon tetszett. Már 21 óra volt, de Willék még mindig nincsenek sehol. Így úgy döntöttünk, hogy felmegyünk lefeküdni. Hiszen holnap mennem kell az állásinterjúra. Izgulok! Nem is kicsit.

    Amint felértem, megengedtem a meleg vizet a kádba és vártam, hogy megteljen. Tettem bele fürdhabot és találtam illatos gyertyát, azokat pedig meggyújtottam. Jól esett becsukni a szemem miközben körülölelt a víz. A tánc miatt volt egy kis izom láz a lábamba, amit ellazított a víz. Végre. Már nagyon régen éreztem ilyet.

     Már vagy olyan egy órája bent lehettem a vízbe, mikor elkezdett kihűlni. Leengedtem, megtörölköztem és felvettem a pizsamámat, ami egy sortoból és egy bő pólóból állt. Még gondolkodtam rajta, hogy felnézek netre, de eluralkodott hirtelen rajtam az álmosság. Behúztam a függönyt, hogy ne érjen olyan meglepetés, mint reggel és bedőltem az ágyba.

 

    Másnap reggel az ébresztőm keltett. 7 órára állítottam, mert 11-re volt megbeszélve az interjú. Gondolkodtam rajta, hogy hogyan kéne kiverni Larát az ágyból. Végül a leghatásosabb, ám a legdrasztikusabbat választottam. Besettenkedtem a szobájába, ahol még mélyen szuszogva aludt.

Nem sokáig! Mosolyodtam el.

    - Bombaaaaa... kiáltottam el magam és ráugrottam először csak az ágyára. Aztán elkezdtem a feje mellett ugrálni.

    - Mi a... - nézett fel rám nagyon, de nagyon kómás fejjel. Úgy nézet ki, kint egy zombi.

    - Kellj fel! Hasadra süt a nap és amúgy is 11-re kell mennünk a Starbucksba! - mintha meg sem hallotta volna átfordult a másik oldalára. - És még ki kell választani a ruhánkat és el kell még készülni is. Ja, és mellesleg már 7 óra van. - az utolsó szót már a fülébe kiabáltam.

    - Úristen... Akkor tényleg kellene kellni! De csak akkor megyek, ha csinálsz nekm tojásrántottát El módra! - ült fel az ágyon és kiskutya szemekkel nézett rám. Hát, igen, ez az aminek sosem tudok ellenállni.

    - Jó, csinálok. Csak gyere! - ezzel kisétáltam a szobájából és konyha felé vettem az irányt. Elővettem a hűtőből a tojásokat és a szekrényből egy serpenyőt. Mikor tálaltam, pont akkor toppant be és ült le a székre. Elétettem a tányért.

    Reggeli közben rengeteget nevettünk. Viszont elégé elment az idő, így sietnünk kellett.

    Kb. egy olyan bő egy és fél óra volt, mire kiválasztottuk a ruhámat és Laráét is. Aztán kisminkeltük magunkat és a hajunkat is megcsináltuk. Nem vittük túlzásba a sminket, egy kis szempilla spirál meg száj fény. És már indulásra készen álltam az ajtóba, várva, hogy Lara lejöjjön. Fél 11 előtt indultunk el otthonról. Beszálltunk Lara kocsijába és a Starbucks felé vettük az irányt. Egész út alatt nagyon izgultam. Idegesen tördeltem kezeimet, mikor megjöttünk. Megálltunk a parkolóba és akármennyire nem akartam, de Lara kirángatott az autóból.
    - Na, gyere már! Nyugi van! Biztos felvesznek. Hisz tudod én is itt dolgozom. És elég jó a meggyőz képességem. - beléptünk az ajtón és megcsapta az orromat a süti és a kávé illata. Máris sokkal nyugodtabban indultam drága barátném után.
    - Szia Zack. Hogy vagy? - kérdezte mosolyogva Lara a kiszolgáló sráctól. - Nem tudod hol van a főnök?
    - Szia Lara. Köszi, jól és látom, hogy nem egyedül jöttél. Hátul van az irodájába. Már vár titeket.
    Küldött felém egy bátorító mosolyt Lara az iroda előtt majd kopogtatott.
    - Szabad. - szólalt meg egy mély hang bentről.
    - Szia, főnök. Ő itt Ellisabeth Greis. Ellisabeth ő pedig a főnököm Tom Colins. - odajött hozzám Tom és kezet rázott velem. Nem lehett több 40 évesnél. Barna haja és barna szeme volt. Kicsit borostás arcán mosoly tükröződött. A ruházata laza volt. Inkább sportosabb irányba ért. Szimpatikusnak tűnt.
    - Szia. Örülök, hogy megismerhetlek. Már sokat mesélt rólad Lara. Will bácsikád mondta, hogy milyen jó munkaer vagy. Larát is ő ajánlotta be és lássanak csodát tényleg a legjobb munka erőnk. - nézet büszkén Larára.
    - Óhh hát, jöszönöm. És nagyon megtisztelő, hogy itt dolgozhatom önnél. Vagyis hát, persze ha felvesznek. - szégyenembe elöntötte a pír az arcomat.
    - Ja, és még valami. Kérlek tegez nyugodtan. Utálom, ha magáznak. Akkor olyan öregnek érzem magam. Ez náluk az arány szabály. Most pedig arra gondoltam, hogy bebizonyíthatnád, hogy alkalmas vagy erre az állásra. Tekintsd úgy, mint egy állás interjút.
    - Mégis hogyan? - tudom, hogy hülye kérdés volt, de annyira izgultam, hogy nem jutott más eszembe.
    - Úgy, hogy odamész ahhoz az asztalhoz és felveszed a rendelésüket. - mosolygott rám Tom. Hogy bevalljam féltem. Larára néztem, aki bíztatóan megszorította a kezemet.
    - Adok egy jegyzet füzetet, egy tollat meg egy kötényt és hajrá.
    - Hát, jó. Legyen. - majdnem elájultam. Megkaptam a dolgokat és elindultam a leg eldugottabb asztalhoz a sarokba. Odaértem és behunyt szemmel megkérdeztem.
    - Mit hozhatok?

 

 

 

5. fejezet

Sziasztok!

Na, meghoztam a következő részt, amiben már a fiúk is feltűnnek. Végre! :) Sajnálom, hogy eddig kellett várnotok erre, hogy benne legyenek, de így tudtam belerakni. Meg nem szerettem volna, hogy túl hamar belekerüljenek. De nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást!! És kommenteket! :)

5. fejezet

Kinyitottam a szemem, de rögtön be is csuktam, mert belevilágított a nap. Na, ja, elfelejtettem behúzni a függönyt. Mikor már hozzászokott a szemem a napfényhez átfordultam a másik oldalamra és az ágy másik felén egy jellegzetes szőke loboncot láttam bebugyolálva egy takaróba. Ránéztem az órámra.
    - Lara már 11 óra van, kelj föl! - mondtam neki halkan, kómás hangon, de nem kellet. Gondoltam durvább folyamatokhoz kell fordulnom. Így ráugrottam.
    - Aúúúúúúúúúúú. - jajdult fel egy elég haragos hang a takaró alól.
    - Ez van ha nem kell föl az ember, mikor finoman szólnak neki. Amúgy hogy hogy nem a saját helyeden aludtál? - mondtam Larának aki kómás fejjel fordult felém.
    - Rosszat álmodtam és átjöttem. De ügye nem baj? - ásított bele a mondat végébe. - Mit is mondtál, mennyi az idő?
    - 11 óra. -álltam fel róla.
    - Úristen, elkések! - pattant fel az ágyból és kirohant a szobámból.
    - Honnan is? - mentem utána értetlen arc kifejezéssel.
    - A randimról. Ja, hogy ezt nem mondtam neked tegnap. Bocsi, bocsi. De pasi van számomra kilátásba. - mondta mosolyogva és már felöltözve sminkelte magát a fürdőjébe.
    - Milyen pasi? És én miért is nem tudok róla? Na, mindegy. De itt hagysz engem egyedül?
    - Hát gimiből egy srác, aki egy évfolyammal feljebb jár. Tényleg bocsi. Arra gondoltam, hogy elmehetnél sétálni vagy van egy kondi terem két utcával lejjebb. Imádni fogod. Remélem azért annyira nem, mint engem! Puszi. Szeretlek. Mentem. Ja és anyáék ma egész nap nem lesznek itthon. Valami konferencián vannak vagy hol. Úgyhogy a pizza kihordónak a hűtőn van a száma. Isteni pizzáik vannak! Itthon vagyok olyan 17 óra fele. Vagy lehet, hogy hamarabb. Attól függ... Szia. - kiabálta még vissza az ajtóból Lara és kilépet rajta.
    Sóhajtottam egy hatalmasat és lesétáltam a konyhába. Szóval megint egyedül leszek ma egész nap. Remek. Igazán...remek. Megtaláltam a hűtőn a szóró lapot, amit Lara emlegetett. Bepötyögtem a számot, hogy le agyam a rendelést.
    - Jó napot. Egy kukoricás, sonkás pizzát kérnék, dupla sajttal a tetején.
    - Kicsit vagy nagyot? - Szólalt bele a telefonba egy unott hang. El sem tudom képzelni mennyire élvezheti a munkáját.
    - Kicsit. - és elmondtam hozzá még a címet, hogy hova hozzák.
    20 perc múlva már csengettek is. Kifizettem a pizzát és bementem a konyhába egy tányérért. Leültem a TV elé és bekapcsoltam. Váltogattam a csatornákat végül a Disney Chanelen álltam meg. Az Indul a risza! ment. Szerettem ezt a sorozatot. Úgyhogy vissza a gyökerekhez. Alig láttam belőle valami, mikor is megszakították az adást egy fontos közlemény miatt.
    - Az One Direction újra Londonba van. Látták őket leszállni a repülőtéren. Biztos forrásokból tudjuk, hogy az öt szépfiú több időt szeretne letölteni itt. Úgy hogy itt a lehetőség csajok, ha találkozni akartok velük. Sok sikert hozzá! Most pedig vissza az Indul a riszához! Sziasztok. - közölte egy csajszi, akit még nem is láttam. Ez az átka ha 2 hónapig nem néz TV-t az ember. Most őszintén, kit érdekel, hogy itt van az a banda. Én nem vagyok tőlük elájulva. Visszatértem a pizza evéshez és nem sokára meg is ettem mind. Még egy kicsit néztem a TV-t, majd olyan 2 óra körül, arra jutottam, hogy elmegyek abba a kondi terembe.
    Felmentem a gardrombóm elé és kivettem a kedvenc pólómat, amibe még táncolni jártam. Hozzá kivettem még egy ülepes gatyát. Bekapcsoltam a netet, hogy megnézzem hol is van ez a kondi terem ( Lara lent hagyta egy cetlin a nevét ). Magamhoz vettem a táskámat meg egy Converse cipőt és bezártam a lakást magam után. Betettem a fülembe a fülhallgatót és egész úton az Iphodomat hallgattam. Elég hamar leértem a kondihoz, de az utca túloldalán megpillantottam egy tánc sulit.
     Eszembe jutottak a régi emlékek. A régi hip-hop csapatom, aminek én voltam a vezetője, a régi táncpárom társastáncba, és még sok-sok kedves emlék.
     A suli mellett megláttam egy lemez boltot. Késztetést éreztem, hogy belépjek és vegyek egy hip-hop CD-t. Átmentem az úton és beléptem.
     Tömény illat csapta meg az orromat. Odaléptem a hip-hop szekcióhoz és találomra kiválasztottam egy CD-t. Egy Best Of válogatás akatt a kezembe. Még a kassza előtt hezitáltam egy kicsit, de végül kifizettem. Kiléptem és a szomszédos épületű suli felé tartottam. Olyan volt, mintha az agyam nem tudna parancsolni a lábaimnak. Egyre közelebb kerültem a sulihoz és csak azt vettem észre, hogy már bent vagyok a porta előtt.
    - Miben segíthetek? - Kérdezte egy velem egy idős lány a porta mögül.
    - Öhhmmmm egy szabad termet keresnék.
    - Menj tovább a folyosón és az első terem szabad.
    - Köszönöm. - és tovább mentem ahogy mondta. Megtaláltam az ajtót és bementem rajta.
Mit csinálok én itt?
A sarokba egy zene lejátszó volt, egy hangfallal.
Na jó, használjuk ki az alkalmat, ha már itt vagyok.
     Elővettem az újonnan vásárolt CD-met és betettem a lejátszóba. Letettem a táskámat, összefogtam a hajamat és elindítottam a zenét.
    Amint megszólalt, a testem elkezdett a zene ritmusára mozogni. Először csak óvatosan kóstolgatta a mozgást, melyet már 2 hónapja nem végzett. Aztán egyre jobban belejött. Végigtáncoltam az egész lemezt, mikor leállt azzal együtt a testem is abbahagyta. Lihegve, kifáradtan és izzadtan álltam a tükör előtt és tanulmányoztam magamat.
Miért is hagytam abba a táncot? Egy okom volt rá, amit már sikerült rendeznem magamba. Akkor miért is nem folytathatnám?!
Iszonyat jó érzés volt újra eggyé válni a zenével. mintha a testem is új erőre kapott volna.
    Kivettem a CD- és magamhoz vettem a táskámat. Megvártam, míg lassul a légzésem, majd kiindultam a teremből.
    - Viszlát. - köszöntem oda lánynak a portán.
    - Szia. -mosolygott rám.
    Kiléptem a meleg nyárba. Egy limuzin állt nem messze a bejárattól. Mindenki bámulta és rengeteg lány tódult oda. De csalódottságukra a limuzin elhajtott. Megcsóváltam a fejem és újult erővel haza mentem.

*** Harry szemszöge ***

    Rengeteg tini lány jött el a dedikálásra a tánc suliba. Elfoglaltuk a fiúkkal a helyünket és amíg vártunk, hogy beengedjék a rajongókat, mindenki a maga dolgát csinálta. Zayn nézte magát egy tükörbe, amit mellesleg mindenhova hord magával, Louis répát evett és közben kiírta Twitterre, hogy Superman. Niall pizzát evett, Liam ülve aludt én pedig jót mosolyogtam rajtuk.
    Megjelentek a rajongók. Azt sem tudta, hogy kinek írjak alá és mit. Szerencsére jöttel az őrök és lenyugtatták a tömeget. Ekkor megrezdült a telefonom a zsebembe. Tudom, hogy nem lehetne dedikáláson felvennem, de a testvérem hív, tehát kivételt teszek.
    - Bocs fiúk, de ezt muszáj felvennem. Tudjátok a sármom nélkül tartani a frontot. - fordultam feléjük.
    - Nem kell ide a te sármos, ha az enyém is itt van, úgyhogy igen. - válaszolt Zayn.
    - Okés, akkor mindjárt jövök. - mondtam és felálltam. Kimentem a helyiségből és felvettem a telefonom.
    - Szia Gemma, mondjad!
    - Szia, szóval csak azt akarom kérdezni, hogy mikor jössz haza, mert anya állandóan mondja, hogy hívjalak föl, mert ő nem akar zavarni. És ezért persze nekem kell.
    - Mondd meg anyának, hogy nem tudom, de ebben a hónapban biztosan. - nevettem bele a telefonba.
    - Okés, akkor szia Harry. - szól bele Gemma és letette.
    Már fordultam volna vissza a fiúkhoz, mikor meghallottam a zenét. A kedvenc Hip-hop számom szólt. Két ajtóból arrébb lévő teremből hallottam. Mivel üvegfal volt a fal helyet simán beláttam. Egy gyönyörű lány táncolt. Első pillanatra megtetszett. Egyszerűen tökéletes volt, ahogy kinézett, a mozgása és...mindene. Csak profi táncos lehetett. Látszik a mozgásán. Kapucnis mellény volt, amit lecipzározott. Alatta egy top volt.
    Tovább is néztem volna, ha nem rezeg újra a telefonom. Eltávolodtam a faltól és felvettem.
    - Hol vagy haver? Szétszednek minket a csajok. Siess! - szólt bele Louis.
    - Rohanok. - mondtam és visszasiettem a többiekhez. Az egész dedikálás alatt a lányon járt az eszem. Hogy milyen szép volt, és hogy soha nem láttam még senkit így mozogni. Kicsit olyan lehettem, mint egy bolt kóros.
    Végre vége lett a dedikálásnak és mehettünk haza. Mind az öten hulla fáradtan szálltunk be az épület mögött álló limuzinba, melyet már körülálltak a rajongók.
    Indulás előtt még egyszer hátrapillantottam a bejárathoz. Pont akkor lépet ki rajta a gyönyörű lány. Egy pillanatra megállt és a limuzinra nézett majd a rajongókra és megcsóválta a fejét, majd tovább ment.
    Nem fogom egyhamar elfelejteni az biztos.