Na, meghoztam a következő részt, amiben már a fiúk is feltűnnek. Végre! :) Sajnálom, hogy eddig kellett várnotok erre, hogy benne legyenek, de így tudtam belerakni. Meg nem szerettem volna, hogy túl hamar belekerüljenek. De nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást!! És kommenteket! :)
5. fejezet
Kinyitottam a szemem, de rögtön be is csuktam, mert belevilágított a nap. Na, ja, elfelejtettem behúzni a függönyt. Mikor már hozzászokott a szemem a napfényhez átfordultam a másik oldalamra és az ágy másik felén egy jellegzetes szőke loboncot láttam bebugyolálva egy takaróba. Ránéztem az órámra.
- Lara már 11 óra van, kelj föl! - mondtam neki halkan, kómás hangon, de nem kellet. Gondoltam durvább folyamatokhoz kell fordulnom. Így ráugrottam.
- Aúúúúúúúúúúú. - jajdult fel egy elég haragos hang a takaró alól.
- Ez van ha nem kell föl az ember, mikor finoman szólnak neki. Amúgy hogy hogy nem a saját helyeden aludtál? - mondtam Larának aki kómás fejjel fordult felém.
- Rosszat álmodtam és átjöttem. De ügye nem baj? - ásított bele a mondat végébe. - Mit is mondtál, mennyi az idő?
- 11 óra. -álltam fel róla.
- Úristen, elkések! - pattant fel az ágyból és kirohant a szobámból.
- Honnan is? - mentem utána értetlen arc kifejezéssel.
- A randimról. Ja, hogy ezt nem mondtam neked tegnap. Bocsi, bocsi. De pasi van számomra kilátásba. - mondta mosolyogva és már felöltözve sminkelte magát a fürdőjébe.
- Milyen pasi? És én miért is nem tudok róla? Na, mindegy. De itt hagysz engem egyedül?
- Hát gimiből egy srác, aki egy évfolyammal feljebb jár. Tényleg bocsi. Arra gondoltam, hogy elmehetnél sétálni vagy van egy kondi terem két utcával lejjebb. Imádni fogod. Remélem azért annyira nem, mint engem! Puszi. Szeretlek. Mentem. Ja és anyáék ma egész nap nem lesznek itthon. Valami konferencián vannak vagy hol. Úgyhogy a pizza kihordónak a hűtőn van a száma. Isteni pizzáik vannak! Itthon vagyok olyan 17 óra fele. Vagy lehet, hogy hamarabb. Attól függ... Szia. - kiabálta még vissza az ajtóból Lara és kilépet rajta.
Sóhajtottam egy hatalmasat és lesétáltam a konyhába. Szóval megint egyedül leszek ma egész nap. Remek. Igazán...remek. Megtaláltam a hűtőn a szóró lapot, amit Lara emlegetett. Bepötyögtem a számot, hogy le agyam a rendelést.
- Jó napot. Egy kukoricás, sonkás pizzát kérnék, dupla sajttal a tetején.
- Kicsit vagy nagyot? - Szólalt bele a telefonba egy unott hang. El sem tudom képzelni mennyire élvezheti a munkáját.
- Kicsit. - és elmondtam hozzá még a címet, hogy hova hozzák.
20 perc múlva már csengettek is. Kifizettem a pizzát és bementem a konyhába egy tányérért. Leültem a TV elé és bekapcsoltam. Váltogattam a csatornákat végül a Disney Chanelen álltam meg. Az Indul a risza! ment. Szerettem ezt a sorozatot. Úgyhogy vissza a gyökerekhez. Alig láttam belőle valami, mikor is megszakították az adást egy fontos közlemény miatt.
- Az One Direction újra Londonba van. Látták őket leszállni a repülőtéren. Biztos forrásokból tudjuk, hogy az öt szépfiú több időt szeretne letölteni itt. Úgy hogy itt a lehetőség csajok, ha találkozni akartok velük. Sok sikert hozzá! Most pedig vissza az Indul a riszához! Sziasztok. - közölte egy csajszi, akit még nem is láttam. Ez az átka ha 2 hónapig nem néz TV-t az ember. Most őszintén, kit érdekel, hogy itt van az a banda. Én nem vagyok tőlük elájulva. Visszatértem a pizza evéshez és nem sokára meg is ettem mind. Még egy kicsit néztem a TV-t, majd olyan 2 óra körül, arra jutottam, hogy elmegyek abba a kondi terembe.
Felmentem a gardrombóm elé és kivettem a kedvenc pólómat, amibe még táncolni jártam. Hozzá kivettem még egy ülepes gatyát. Bekapcsoltam a netet, hogy megnézzem hol is van ez a kondi terem ( Lara lent hagyta egy cetlin a nevét ). Magamhoz vettem a táskámat meg egy Converse cipőt és bezártam a lakást magam után. Betettem a fülembe a fülhallgatót és egész úton az Iphodomat hallgattam. Elég hamar leértem a kondihoz, de az utca túloldalán megpillantottam egy tánc sulit.
Eszembe jutottak a régi emlékek. A régi hip-hop csapatom, aminek én voltam a vezetője, a régi táncpárom társastáncba, és még sok-sok kedves emlék.
A suli mellett megláttam egy lemez boltot. Késztetést éreztem, hogy belépjek és vegyek egy hip-hop CD-t. Átmentem az úton és beléptem.
Tömény illat csapta meg az orromat. Odaléptem a hip-hop szekcióhoz és találomra kiválasztottam egy CD-t. Egy Best Of válogatás akatt a kezembe. Még a kassza előtt hezitáltam egy kicsit, de végül kifizettem. Kiléptem és a szomszédos épületű suli felé tartottam. Olyan volt, mintha az agyam nem tudna parancsolni a lábaimnak. Egyre közelebb kerültem a sulihoz és csak azt vettem észre, hogy már bent vagyok a porta előtt.
- Miben segíthetek? - Kérdezte egy velem egy idős lány a porta mögül.
- Öhhmmmm egy szabad termet keresnék.
- Menj tovább a folyosón és az első terem szabad.
- Köszönöm. - és tovább mentem ahogy mondta. Megtaláltam az ajtót és bementem rajta.
Mit csinálok én itt?
A sarokba egy zene lejátszó volt, egy hangfallal.
Na jó, használjuk ki az alkalmat, ha már itt vagyok.
Elővettem az újonnan vásárolt CD-met és betettem a lejátszóba. Letettem a táskámat, összefogtam a hajamat és elindítottam a zenét.
Amint megszólalt, a testem elkezdett a zene ritmusára mozogni. Először csak óvatosan kóstolgatta a mozgást, melyet már 2 hónapja nem végzett. Aztán egyre jobban belejött. Végigtáncoltam az egész lemezt, mikor leállt azzal együtt a testem is abbahagyta. Lihegve, kifáradtan és izzadtan álltam a tükör előtt és tanulmányoztam magamat.
Miért is hagytam abba a táncot? Egy okom volt rá, amit már sikerült rendeznem magamba. Akkor miért is nem folytathatnám?!
Iszonyat jó érzés volt újra eggyé válni a zenével. mintha a testem is új erőre kapott volna.
Kivettem a CD- és magamhoz vettem a táskámat. Megvártam, míg lassul a légzésem, majd kiindultam a teremből.
- Viszlát. - köszöntem oda lánynak a portán.
- Szia. -mosolygott rám.
Kiléptem a meleg nyárba. Egy limuzin állt nem messze a bejárattól. Mindenki bámulta és rengeteg lány tódult oda. De csalódottságukra a limuzin elhajtott. Megcsóváltam a fejem és újult erővel haza mentem.
*** Harry szemszöge ***
Rengeteg tini lány jött el a dedikálásra a tánc suliba. Elfoglaltuk a fiúkkal a helyünket és amíg vártunk, hogy beengedjék a rajongókat, mindenki a maga dolgát csinálta. Zayn nézte magát egy tükörbe, amit mellesleg mindenhova hord magával, Louis répát evett és közben kiírta Twitterre, hogy Superman. Niall pizzát evett, Liam ülve aludt én pedig jót mosolyogtam rajtuk.
Megjelentek a rajongók. Azt sem tudta, hogy kinek írjak alá és mit. Szerencsére jöttel az őrök és lenyugtatták a tömeget. Ekkor megrezdült a telefonom a zsebembe. Tudom, hogy nem lehetne dedikáláson felvennem, de a testvérem hív, tehát kivételt teszek.
- Bocs fiúk, de ezt muszáj felvennem. Tudjátok a sármom nélkül tartani a frontot. - fordultam feléjük.
- Nem kell ide a te sármos, ha az enyém is itt van, úgyhogy igen. - válaszolt Zayn.
- Okés, akkor mindjárt jövök. - mondtam és felálltam. Kimentem a helyiségből és felvettem a telefonom.
- Szia Gemma, mondjad!
- Szia, szóval csak azt akarom kérdezni, hogy mikor jössz haza, mert anya állandóan mondja, hogy hívjalak föl, mert ő nem akar zavarni. És ezért persze nekem kell.
- Mondd meg anyának, hogy nem tudom, de ebben a hónapban biztosan. - nevettem bele a telefonba.
- Okés, akkor szia Harry. - szól bele Gemma és letette.
Már fordultam volna vissza a fiúkhoz, mikor meghallottam a zenét. A kedvenc Hip-hop számom szólt. Két ajtóból arrébb lévő teremből hallottam. Mivel üvegfal volt a fal helyet simán beláttam. Egy gyönyörű lány táncolt. Első pillanatra megtetszett. Egyszerűen tökéletes volt, ahogy kinézett, a mozgása és...mindene. Csak profi táncos lehetett. Látszik a mozgásán. Kapucnis mellény volt, amit lecipzározott. Alatta egy top volt.
Tovább is néztem volna, ha nem rezeg újra a telefonom. Eltávolodtam a faltól és felvettem.
- Hol vagy haver? Szétszednek minket a csajok. Siess! - szólt bele Louis.
- Rohanok. - mondtam és visszasiettem a többiekhez. Az egész dedikálás alatt a lányon járt az eszem. Hogy milyen szép volt, és hogy soha nem láttam még senkit így mozogni. Kicsit olyan lehettem, mint egy bolt kóros.
Végre vége lett a dedikálásnak és mehettünk haza. Mind az öten hulla fáradtan szálltunk be az épület mögött álló limuzinba, melyet már körülálltak a rajongók.
Indulás előtt még egyszer hátrapillantottam a bejárathoz. Pont akkor lépet ki rajta a gyönyörű lány. Egy pillanatra megállt és a limuzinra nézett majd a rajongókra és megcsóválta a fejét, majd tovább ment.
Nem fogom egyhamar elfelejteni az biztos.
- Lara már 11 óra van, kelj föl! - mondtam neki halkan, kómás hangon, de nem kellet. Gondoltam durvább folyamatokhoz kell fordulnom. Így ráugrottam.
- Aúúúúúúúúúúú. - jajdult fel egy elég haragos hang a takaró alól.
- Ez van ha nem kell föl az ember, mikor finoman szólnak neki. Amúgy hogy hogy nem a saját helyeden aludtál? - mondtam Larának aki kómás fejjel fordult felém.
- Rosszat álmodtam és átjöttem. De ügye nem baj? - ásított bele a mondat végébe. - Mit is mondtál, mennyi az idő?
- 11 óra. -álltam fel róla.
- Úristen, elkések! - pattant fel az ágyból és kirohant a szobámból.
- Honnan is? - mentem utána értetlen arc kifejezéssel.
- A randimról. Ja, hogy ezt nem mondtam neked tegnap. Bocsi, bocsi. De pasi van számomra kilátásba. - mondta mosolyogva és már felöltözve sminkelte magát a fürdőjébe.
- Milyen pasi? És én miért is nem tudok róla? Na, mindegy. De itt hagysz engem egyedül?
- Hát gimiből egy srác, aki egy évfolyammal feljebb jár. Tényleg bocsi. Arra gondoltam, hogy elmehetnél sétálni vagy van egy kondi terem két utcával lejjebb. Imádni fogod. Remélem azért annyira nem, mint engem! Puszi. Szeretlek. Mentem. Ja és anyáék ma egész nap nem lesznek itthon. Valami konferencián vannak vagy hol. Úgyhogy a pizza kihordónak a hűtőn van a száma. Isteni pizzáik vannak! Itthon vagyok olyan 17 óra fele. Vagy lehet, hogy hamarabb. Attól függ... Szia. - kiabálta még vissza az ajtóból Lara és kilépet rajta.
Sóhajtottam egy hatalmasat és lesétáltam a konyhába. Szóval megint egyedül leszek ma egész nap. Remek. Igazán...remek. Megtaláltam a hűtőn a szóró lapot, amit Lara emlegetett. Bepötyögtem a számot, hogy le agyam a rendelést.
- Jó napot. Egy kukoricás, sonkás pizzát kérnék, dupla sajttal a tetején.
- Kicsit vagy nagyot? - Szólalt bele a telefonba egy unott hang. El sem tudom képzelni mennyire élvezheti a munkáját.
- Kicsit. - és elmondtam hozzá még a címet, hogy hova hozzák.
20 perc múlva már csengettek is. Kifizettem a pizzát és bementem a konyhába egy tányérért. Leültem a TV elé és bekapcsoltam. Váltogattam a csatornákat végül a Disney Chanelen álltam meg. Az Indul a risza! ment. Szerettem ezt a sorozatot. Úgyhogy vissza a gyökerekhez. Alig láttam belőle valami, mikor is megszakították az adást egy fontos közlemény miatt.
- Az One Direction újra Londonba van. Látták őket leszállni a repülőtéren. Biztos forrásokból tudjuk, hogy az öt szépfiú több időt szeretne letölteni itt. Úgy hogy itt a lehetőség csajok, ha találkozni akartok velük. Sok sikert hozzá! Most pedig vissza az Indul a riszához! Sziasztok. - közölte egy csajszi, akit még nem is láttam. Ez az átka ha 2 hónapig nem néz TV-t az ember. Most őszintén, kit érdekel, hogy itt van az a banda. Én nem vagyok tőlük elájulva. Visszatértem a pizza evéshez és nem sokára meg is ettem mind. Még egy kicsit néztem a TV-t, majd olyan 2 óra körül, arra jutottam, hogy elmegyek abba a kondi terembe.
Felmentem a gardrombóm elé és kivettem a kedvenc pólómat, amibe még táncolni jártam. Hozzá kivettem még egy ülepes gatyát. Bekapcsoltam a netet, hogy megnézzem hol is van ez a kondi terem ( Lara lent hagyta egy cetlin a nevét ). Magamhoz vettem a táskámat meg egy Converse cipőt és bezártam a lakást magam után. Betettem a fülembe a fülhallgatót és egész úton az Iphodomat hallgattam. Elég hamar leértem a kondihoz, de az utca túloldalán megpillantottam egy tánc sulit.
Eszembe jutottak a régi emlékek. A régi hip-hop csapatom, aminek én voltam a vezetője, a régi táncpárom társastáncba, és még sok-sok kedves emlék.
A suli mellett megláttam egy lemez boltot. Késztetést éreztem, hogy belépjek és vegyek egy hip-hop CD-t. Átmentem az úton és beléptem.
Tömény illat csapta meg az orromat. Odaléptem a hip-hop szekcióhoz és találomra kiválasztottam egy CD-t. Egy Best Of válogatás akatt a kezembe. Még a kassza előtt hezitáltam egy kicsit, de végül kifizettem. Kiléptem és a szomszédos épületű suli felé tartottam. Olyan volt, mintha az agyam nem tudna parancsolni a lábaimnak. Egyre közelebb kerültem a sulihoz és csak azt vettem észre, hogy már bent vagyok a porta előtt.
- Miben segíthetek? - Kérdezte egy velem egy idős lány a porta mögül.
- Öhhmmmm egy szabad termet keresnék.
- Menj tovább a folyosón és az első terem szabad.
- Köszönöm. - és tovább mentem ahogy mondta. Megtaláltam az ajtót és bementem rajta.
Mit csinálok én itt?
A sarokba egy zene lejátszó volt, egy hangfallal.
Na jó, használjuk ki az alkalmat, ha már itt vagyok.
Elővettem az újonnan vásárolt CD-met és betettem a lejátszóba. Letettem a táskámat, összefogtam a hajamat és elindítottam a zenét.
Amint megszólalt, a testem elkezdett a zene ritmusára mozogni. Először csak óvatosan kóstolgatta a mozgást, melyet már 2 hónapja nem végzett. Aztán egyre jobban belejött. Végigtáncoltam az egész lemezt, mikor leállt azzal együtt a testem is abbahagyta. Lihegve, kifáradtan és izzadtan álltam a tükör előtt és tanulmányoztam magamat.
Miért is hagytam abba a táncot? Egy okom volt rá, amit már sikerült rendeznem magamba. Akkor miért is nem folytathatnám?!
Iszonyat jó érzés volt újra eggyé válni a zenével. mintha a testem is új erőre kapott volna.
Kivettem a CD- és magamhoz vettem a táskámat. Megvártam, míg lassul a légzésem, majd kiindultam a teremből.
- Viszlát. - köszöntem oda lánynak a portán.
- Szia. -mosolygott rám.
Kiléptem a meleg nyárba. Egy limuzin állt nem messze a bejárattól. Mindenki bámulta és rengeteg lány tódult oda. De csalódottságukra a limuzin elhajtott. Megcsóváltam a fejem és újult erővel haza mentem.
*** Harry szemszöge ***
Rengeteg tini lány jött el a dedikálásra a tánc suliba. Elfoglaltuk a fiúkkal a helyünket és amíg vártunk, hogy beengedjék a rajongókat, mindenki a maga dolgát csinálta. Zayn nézte magát egy tükörbe, amit mellesleg mindenhova hord magával, Louis répát evett és közben kiírta Twitterre, hogy Superman. Niall pizzát evett, Liam ülve aludt én pedig jót mosolyogtam rajtuk.
Megjelentek a rajongók. Azt sem tudta, hogy kinek írjak alá és mit. Szerencsére jöttel az őrök és lenyugtatták a tömeget. Ekkor megrezdült a telefonom a zsebembe. Tudom, hogy nem lehetne dedikáláson felvennem, de a testvérem hív, tehát kivételt teszek.
- Bocs fiúk, de ezt muszáj felvennem. Tudjátok a sármom nélkül tartani a frontot. - fordultam feléjük.
- Nem kell ide a te sármos, ha az enyém is itt van, úgyhogy igen. - válaszolt Zayn.
- Okés, akkor mindjárt jövök. - mondtam és felálltam. Kimentem a helyiségből és felvettem a telefonom.
- Szia Gemma, mondjad!
- Szia, szóval csak azt akarom kérdezni, hogy mikor jössz haza, mert anya állandóan mondja, hogy hívjalak föl, mert ő nem akar zavarni. És ezért persze nekem kell.
- Mondd meg anyának, hogy nem tudom, de ebben a hónapban biztosan. - nevettem bele a telefonba.
- Okés, akkor szia Harry. - szól bele Gemma és letette.
Már fordultam volna vissza a fiúkhoz, mikor meghallottam a zenét. A kedvenc Hip-hop számom szólt. Két ajtóból arrébb lévő teremből hallottam. Mivel üvegfal volt a fal helyet simán beláttam. Egy gyönyörű lány táncolt. Első pillanatra megtetszett. Egyszerűen tökéletes volt, ahogy kinézett, a mozgása és...mindene. Csak profi táncos lehetett. Látszik a mozgásán. Kapucnis mellény volt, amit lecipzározott. Alatta egy top volt.
Tovább is néztem volna, ha nem rezeg újra a telefonom. Eltávolodtam a faltól és felvettem.
- Hol vagy haver? Szétszednek minket a csajok. Siess! - szólt bele Louis.
- Rohanok. - mondtam és visszasiettem a többiekhez. Az egész dedikálás alatt a lányon járt az eszem. Hogy milyen szép volt, és hogy soha nem láttam még senkit így mozogni. Kicsit olyan lehettem, mint egy bolt kóros.
Végre vége lett a dedikálásnak és mehettünk haza. Mind az öten hulla fáradtan szálltunk be az épület mögött álló limuzinba, melyet már körülálltak a rajongók.
Indulás előtt még egyszer hátrapillantottam a bejárathoz. Pont akkor lépet ki rajta a gyönyörű lány. Egy pillanatra megállt és a limuzinra nézett majd a rajongókra és megcsóválta a fejét, majd tovább ment.
Nem fogom egyhamar elfelejteni az biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése