Nos, meghoztam a 6. fejezetett. Tudom, hogy megint késtem vele, de rengeteg tanulni való van. A sok doga és felelés miatt, sajnos csak hetente tudom hozni az új részeket. És az még a jó esett. Ez elégé rövid rész lett, de íme ( és ne haragudjatok ) :
6. fejezet
***El szemszöge***
Energiával teli léptem be a lakás ajtaján. Felfelé mentem a szobámba, mikor is sírást hallottam a nappaliból. Bementem és láttam, hogy Lara ül a kanapén összerugózva.
- Mi történt? Miért sírsz? - odarohantam hozzá és megöleltem. Elsem tudtam képzelni, hogy miért sír. Rögtön elfogott a rémület.
- Láttam, hogy Ched egy másik lánnyal jön ki a moziból a randink előtt. - nézett fel ráűm és megint könnybe gyűltek a szemébe az emlék hatására. Igaz nem tudtam, hogy ki az a Ched, de már sejtettem.
- Na, ide figyelj Lara! Egy pasi miatt nem érdemes sírni és kiborulni. Meg sem érik a könnyeidet. Kevesek hozzá! Amúgy meg, mutasd meg, hogy ki az, és én szíves örömest leütöm. - mondtam neki.
Felém fordult és mosoly bújkált a szája sarkában.
- Okés, megjegyeztem. Majd bemutatom neked, biztosan örülni fog a találkozásnak az én drága unoka tesómmal. - hagyta abba a sírást és helyette felnevetett Lara.
- Látom feltudlak vidítani.
- Amúgy hol voltál? - kérdezte és felül rendesen a kanapén.
- Öhhhmmmmm, hát a kondi terembe indultam, de aztán a tánc suliba kötöttem ki. Ne kérdezd hogyan, mert én sem tudom pontosan rá a választ. Csak arra emlékszem, hogy bementem egy CD boltba és vettem egy hip-hop CD-t. Azután meg a próba terembe álltam a tükör előtt. - miután befejeztem a beszámolót Larára néztem akinek tágra nyíltak a szemei.
- É milyen érzés volt újra táncolni?
- Hát, valami... - hezitáltam egy kicsit, de látva Lara türelmetlen pillantásait összegeztem magamba gyorsan a gondolataimat. - fenomenális érzés. Újra érezni a ritmust a testembe és a felszabadult érzést, mikor befejeztem. - mosolyodtam el és a nyakába ugrottam. - Most már azt sem tudom, hogy miért is hagytam abba. Hogy jót tegyek magamnak, vagy hogy inkább ártsak. De most a másodikra voksolok.
- Nagyon örülök, hogy boldog vagy. Tényleg sikerült ezzel a hírrel végleg felvidítani. Nézzünk filmet amíg anyáék haza nem érnek? - ölelt vissza.
- Persze, de valami vígjátékot! Nevetni akarok! Sokat! - amint kimondtam Lara már a DVD-nél is termet.
A választásunk végül a Nagyfiúkra esett. Egy nagy tál popcornnal és egy-egy üveg narancslével ültünk le a kanapéra. Végig röhögtük a filmet. Nagyon tetszett. Már 21 óra volt, de Willék még mindig nincsenek sehol. Így úgy döntöttünk, hogy felmegyünk lefeküdni. Hiszen holnap mennem kell az állásinterjúra. Izgulok! Nem is kicsit.
Amint felértem, megengedtem a meleg vizet a kádba és vártam, hogy megteljen. Tettem bele fürdhabot és találtam illatos gyertyát, azokat pedig meggyújtottam. Jól esett becsukni a szemem miközben körülölelt a víz. A tánc miatt volt egy kis izom láz a lábamba, amit ellazított a víz. Végre. Már nagyon régen éreztem ilyet.
Már vagy olyan egy órája bent lehettem a vízbe, mikor elkezdett kihűlni. Leengedtem, megtörölköztem és felvettem a pizsamámat, ami egy sortoból és egy bő pólóból állt. Még gondolkodtam rajta, hogy felnézek netre, de eluralkodott hirtelen rajtam az álmosság. Behúztam a függönyt, hogy ne érjen olyan meglepetés, mint reggel és bedőltem az ágyba.
Másnap reggel az ébresztőm keltett. 7 órára állítottam, mert 11-re volt megbeszélve az interjú. Gondolkodtam rajta, hogy hogyan kéne kiverni Larát az ágyból. Végül a leghatásosabb, ám a legdrasztikusabbat választottam. Besettenkedtem a szobájába, ahol még mélyen szuszogva aludt.
Nem sokáig! Mosolyodtam el.
- Bombaaaaa... kiáltottam el magam és ráugrottam először csak az ágyára. Aztán elkezdtem a feje mellett ugrálni.
- Mi a... - nézett fel rám nagyon, de nagyon kómás fejjel. Úgy nézet ki, kint egy zombi.
- Kellj fel! Hasadra süt a nap és amúgy is 11-re kell mennünk a Starbucksba! - mintha meg sem hallotta volna átfordult a másik oldalára. - És még ki kell választani a ruhánkat és el kell még készülni is. Ja, és mellesleg már 7 óra van. - az utolsó szót már a fülébe kiabáltam.
- Úristen... Akkor tényleg kellene kellni! De csak akkor megyek, ha csinálsz nekm tojásrántottát El módra! - ült fel az ágyon és kiskutya szemekkel nézett rám. Hát, igen, ez az aminek sosem tudok ellenállni.
- Jó, csinálok. Csak gyere! - ezzel kisétáltam a szobájából és konyha felé vettem az irányt. Elővettem a hűtőből a tojásokat és a szekrényből egy serpenyőt. Mikor tálaltam, pont akkor toppant be és ült le a székre. Elétettem a tányért.
Reggeli közben rengeteget nevettünk. Viszont elégé elment az idő, így sietnünk kellett.
Kb. egy olyan bő egy és fél óra volt, mire kiválasztottuk a ruhámat és Laráét is. Aztán kisminkeltük magunkat és a hajunkat is megcsináltuk. Nem vittük túlzásba a sminket, egy kis szempilla spirál meg száj fény. És már indulásra készen álltam az ajtóba, várva, hogy Lara lejöjjön. Fél 11 előtt indultunk el otthonról. Beszálltunk Lara kocsijába és a Starbucks felé vettük az irányt. Egész út alatt nagyon izgultam. Idegesen tördeltem kezeimet, mikor megjöttünk. Megálltunk a parkolóba és akármennyire nem akartam, de Lara kirángatott az autóból.
- Na, gyere már! Nyugi van! Biztos felvesznek. Hisz tudod én is itt dolgozom. És elég jó a meggyőz képességem. - beléptünk az ajtón és megcsapta az orromat a süti és a kávé illata. Máris sokkal nyugodtabban indultam drága barátném után.
- Szia Zack. Hogy vagy? - kérdezte mosolyogva Lara a kiszolgáló sráctól. - Nem tudod hol van a főnök?
- Szia Lara. Köszi, jól és látom, hogy nem egyedül jöttél. Hátul van az irodájába. Már vár titeket.
Küldött felém egy bátorító mosolyt Lara az iroda előtt majd kopogtatott.
- Szabad. - szólalt meg egy mély hang bentről.
- Szia, főnök. Ő itt Ellisabeth Greis. Ellisabeth ő pedig a főnököm Tom Colins. - odajött hozzám Tom és kezet rázott velem. Nem lehett több 40 évesnél. Barna haja és barna szeme volt. Kicsit borostás arcán mosoly tükröződött. A ruházata laza volt. Inkább sportosabb irányba ért. Szimpatikusnak tűnt.
- Szia. Örülök, hogy megismerhetlek. Már sokat mesélt rólad Lara. Will bácsikád mondta, hogy milyen jó munkaer vagy. Larát is ő ajánlotta be és lássanak csodát tényleg a legjobb munka erőnk. - nézet büszkén Larára.
- Óhh hát, jöszönöm. És nagyon megtisztelő, hogy itt dolgozhatom önnél. Vagyis hát, persze ha felvesznek. - szégyenembe elöntötte a pír az arcomat.
- Ja, és még valami. Kérlek tegez nyugodtan. Utálom, ha magáznak. Akkor olyan öregnek érzem magam. Ez náluk az arány szabály. Most pedig arra gondoltam, hogy bebizonyíthatnád, hogy alkalmas vagy erre az állásra. Tekintsd úgy, mint egy állás interjút.
- Mégis hogyan? - tudom, hogy hülye kérdés volt, de annyira izgultam, hogy nem jutott más eszembe.
- Úgy, hogy odamész ahhoz az asztalhoz és felveszed a rendelésüket. - mosolygott rám Tom. Hogy bevalljam féltem. Larára néztem, aki bíztatóan megszorította a kezemet.
- Adok egy jegyzet füzetet, egy tollat meg egy kötényt és hajrá.
- Hát, jó. Legyen. - majdnem elájultam. Megkaptam a dolgokat és elindultam a leg eldugottabb asztalhoz a sarokba. Odaértem és behunyt szemmel megkérdeztem.
- Mit hozhatok?
- Na, gyere már! Nyugi van! Biztos felvesznek. Hisz tudod én is itt dolgozom. És elég jó a meggyőz képességem. - beléptünk az ajtón és megcsapta az orromat a süti és a kávé illata. Máris sokkal nyugodtabban indultam drága barátném után.
- Szia Zack. Hogy vagy? - kérdezte mosolyogva Lara a kiszolgáló sráctól. - Nem tudod hol van a főnök?
- Szia Lara. Köszi, jól és látom, hogy nem egyedül jöttél. Hátul van az irodájába. Már vár titeket.
Küldött felém egy bátorító mosolyt Lara az iroda előtt majd kopogtatott.
- Szabad. - szólalt meg egy mély hang bentről.
- Szia, főnök. Ő itt Ellisabeth Greis. Ellisabeth ő pedig a főnököm Tom Colins. - odajött hozzám Tom és kezet rázott velem. Nem lehett több 40 évesnél. Barna haja és barna szeme volt. Kicsit borostás arcán mosoly tükröződött. A ruházata laza volt. Inkább sportosabb irányba ért. Szimpatikusnak tűnt.
- Szia. Örülök, hogy megismerhetlek. Már sokat mesélt rólad Lara. Will bácsikád mondta, hogy milyen jó munkaer vagy. Larát is ő ajánlotta be és lássanak csodát tényleg a legjobb munka erőnk. - nézet büszkén Larára.
- Óhh hát, jöszönöm. És nagyon megtisztelő, hogy itt dolgozhatom önnél. Vagyis hát, persze ha felvesznek. - szégyenembe elöntötte a pír az arcomat.
- Ja, és még valami. Kérlek tegez nyugodtan. Utálom, ha magáznak. Akkor olyan öregnek érzem magam. Ez náluk az arány szabály. Most pedig arra gondoltam, hogy bebizonyíthatnád, hogy alkalmas vagy erre az állásra. Tekintsd úgy, mint egy állás interjút.
- Mégis hogyan? - tudom, hogy hülye kérdés volt, de annyira izgultam, hogy nem jutott más eszembe.
- Úgy, hogy odamész ahhoz az asztalhoz és felveszed a rendelésüket. - mosolygott rám Tom. Hogy bevalljam féltem. Larára néztem, aki bíztatóan megszorította a kezemet.
- Adok egy jegyzet füzetet, egy tollat meg egy kötényt és hajrá.
- Hát, jó. Legyen. - majdnem elájultam. Megkaptam a dolgokat és elindultam a leg eldugottabb asztalhoz a sarokba. Odaértem és behunyt szemmel megkérdeztem.
- Mit hozhatok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése