Remélem örültök, hogy végre itt van a következő fejezet! Tudom, tudom, hogy sokára jött nagyon, de egyszerűen annyit kellett tanulnom, mint még soha... Na, de nem is húzom tovább, íme a rész:
12. fejezet
Nyugodtan megreggeliztünk, közben Louis is befutott a tálcával a kezébe.
- Ilyen finomat ettem! Megtudnám szokni. - tette le a konyhapultra a tálcát és leült közénk. Csak most jutott az eszembe, hogy mindjárt elmennek. Pedig most kezdtem őket csak igazán megkedvelni. Úgy érzem, hogy új barátaim vannak, akik nem hagynának a a szarba. Ennek gondolatára elszomorodtam.
- Mi a baj? - nézett rám Harry . Mindenki felém fordult.
- Hát, csak annyi, hogy mindjárt elmentek és nem tudom elképzelni nélkületek a napjaimat. - sütöttem le a szememet.
- Csoportölelés! - állt fel Zayn és mindannyian körbe gyűltünk és megöleltük egymást.
- Na, menjünk medencézni! - zavarta meg Niall a csodás percet.
Láttam, hogy Larának könnyes a szeme. Mindenki elindult a saját szobája felé, felvenni a fürdőcuccát. Megfogtam Larát és betoltam a szobámba és leültettem az ágyra.
- Mi történt? - néztem rá aggódóan.
- Öhhhmmm.... az van, hogy..... - húzta az időt.
- Bögd már ki!
- Jó, okés. Szóval Zayn megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője... - emelte rám csillogó szemeit. - ... és én azt feleltem, hogy igen.
- Várj, akkor te most jársz Zaynnel? Azzal a Zayn Malikkal, akiért úgy odáig voltál? - kerekedett el a szemem.
- Igen. - ugrott a nyakamba Lara fülig érő szájjal. Csak most fogtam fel, hogy mit is mondott. Jár Zaynnel, úristen, ez nagyon király! Elkeztünk ugrálni meg ordibálni.
- Supermaaaaaaann.... - rontott be Louis a négy fiúval az oldalán. - Valaki azt mondta, hogy Help? - állt Superman pózban, teljesen komoly fejjel Louis. Mi lefagyva abban a pózban, amiben voltunk.
Szó szerint fetrengtünk a földön a nevetéstől mindannyian. Alig kaptam levegőt, még a hasam is fájt.
- Rajtatok miért nincsen még fürdőruha? - tette fel a nagy kérdést Liam.
- Hát, ha kimennétek. - tápászkodtunk fel a földről.
- Nem maradhatok bent? - nézett Larára Zayn kiskutya szemekkel.
- Nem. - ezzel kitolta az ajtón a fiúkat. - Kölcsön tudnál adni egy fürdőruhát? Nem szeretnék kimenni, kitudja mit csinálnának velem?
- De, persze. - majd előkotortam kettőt és az egyiket odadobtam neki.
.jpg)
( Lara fürdőruhája )
( Az én fürdőruhám )
Felvettük majd kiballagtunk a kertbe. A fiúk már ott voltak. Niall azon ügyködött, hogy belökje Liamet a vízbe. Nem járt sok szerencsével. Ahogy megláttak minket, Harrynek és Zaynnek leesett az álluk.
- Wáááóóóó. Gyönyörűek vagytok! - ment oda Zayn Larához és megcsókolták egymást. A többiek totál lefagytak.
- Ti most.... - mutogatott Niall kettejükre.
- Igen, együtt vagyunk! - mosolygott úgy Lara, mint egy őrült.
Támadt egy remek ötletem. Odarohantam a még mindig csodálkozó Niallhez és belelöktem a medencébe. Hatalmas csobbanással ért a vízbe.
- Ezt még nagyon megkeserülöd! - bukkant fel a víz alól Niall. az egész utca tőlünk zengett, annyira nevettünk. - Szép, és még ki is nevettek? Milyen barátok vagytok ti? - nézett a fiúkra segélykérően. Erre abbahagyták a nevetést és vészesen közeledtek felém. Ekkor hirtelen Louis és Harry az ölükbe kaptak és bedobtak a szösziség mellé. Nem hittem volna, hogy megteszik. Hát jó..... ha harc, legyen harc!
- Segítenétek? - néztem a két fiúra bociszemekkel. Egyszerre nyújtották mind a ketten a kezüket, amit én el is fogadtam. Amint megfogták a kezemet berántottam őket is a vízbe. Mint, aki jól végezte doklgát, összecsaptam a tenyeremet.
- Na, akkor én mentem napozni. - már éppen léptem volna ki, mikor egy kéz megfogta a derekamat.
- A-a! Biztos, hogy nem! - villantotta rám ravasz mosolyát Harry. És visszahúzott magához.
Mikor a Nap már lemenőbe volt, kezdtem fázni.
- Én szerintem kimegyek. - szóltam a többieknek, akik még mindig a másik megfullasztásával voltak elfoglalva.
- Okés, mi is mindjárt megyünk. - csimpaszkodott Zayn nyakába Lara.
Kimásztam a vízből, magam köré csavartam egy törölközőt és elindultam a szobámba. Előkotortam a kedvenc sortomat meg egy lenge toppot. Arra gondoltam, hogy készítek vacsorára valami rakott cuccott. Felkaptam magamra a ruhákat és leballagtam a konyhába. Sikerült már teljesen kiismernem magam ebben a házban.
- Ti meg mit csináltok itt? A konyhába? Betegek vagytok? - léptem be, ahol a többiek ,,főztek" valamit. Mondjuk Niallből nem sokat láttam, ugyanis a spajzból lógott ki a hátsó fele.
- Főzünk. És mivel meglepetés lesz neked, ezért ki kell menned! - tuszkolt ki a nappali felé Lara.
- De....
- Nincs semmi de! - zárta be az orrom előtt a konyhaajtót.
Mi lesz itt? A végén még felgyújtják a konyhát. Remélem hamar kitudnak jönni a tűzoltók. Felszaladtam az Iphodomért meg a fülesemért és a hátsó ajtón át kimentem a kertbe.
A Napnak az ereje még éppen hogy csak melegen tartotta az időt. Leültem a hintaágyra és bekapcsoltam a zenét.
Ha 3 évvel ezelőtt megkérdezték volna, hogy mi lesz velem 3 év múlva ( értelmes egy megfogalmazás XD szerk. megj. ), biztos, hogy nem ez lett volna a válaszom. Nem az unokatesómnál laknék Londonba. Nem az One Direction tagjai lennének a barátaim. És főleg nem haltak volna meg a szüleim meg a nagyi. Hanem még mindig lenne 2 legjobb barátnőm és egy helyes pasim. Még mindig a szüleimmel élnék Bostonba. És gondolni sem mernék arra, hogy mi lesz ha meghalnak. Nem kéne azon morfondíroznom, hogy mikor sírhatok. Még mindig lenne egy tánccsapatom. Egy tökéletes élettel... Igen, ez az ami már soha nem lesz... Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Nem értem miért sírok, hiszen jött az életembe 5 bolond, akiket nagyon megszerettem. És persze mire mennék az én drága Larám nélkül? Elvesznék...
Kiskorunkba is rengeteget játszodtunk együtt meg minden, de igazán csak akkor értettük meg egymást, mikor elmondtuk a másiknak a bajainkat. Onnantól kezdve feltétel nélkül megbíztam benne.
Egy kezet éreztem a vállamon és az ijedségtől ugrottam egy nagyot.
- Megijesztettelek? - láttam meg Harryt és kivettem a fülest.
- Nem, csak a szívbajt hoztad rám. - nevettem halványan. Leült mellém a hintaágyra.
- Kész a vacsora. - aggodalmasan nézhettem rá. - Nyugi, nem is lett olyan rossz. Sőt...
- Akkor jó.- könnyebbültem meg. De valahogy sehogy sem volt kedvem még bemenni.
- Min gondolkozol? - fürkészte az arcomat Harry.
- Úgy mindenen. Az egész életemen. - néztem a távolba.
- Ügye tudod, hogy ha beszélni szeretnél valakivel, én itt vagyok? - fogta meg a kezemet.
- Elmondta Lara, hogy miért költöztem ide? - nem érdekelt, hogy az eszem azt kiabálja, hogy ne mond el neki. Kell valaki, akivel megoszthatom. És Harrybe megbízom már annyira.
Harry megcsóválta a fejét.
- A nagyim küldött ide. Mert hogy Willék jobb lehetőségeket tudnak számomra biztosítani.Ekkor még boldogan ugrándoztam, hogy Londonba jöhetek, a világ egyik legbolondabb emberéhez. - a földet bámulva folytattam. - Örültem, hogy hátrahagyhatom a sok rossz emléket. Már lassan 2 hónapja, hogy... - próbáltam visszanyelni a könnyeimet. - ...a szüleim meghaltak egy autóbalesetbe. Akkor azt hittem, hogy feladom és ennyi volt. Abbahagytam a legfontosabb dolgokat a világon. A táncot. A munkahelyemről felmondtam. Akiket pedig láttál a laptopomon ők .... - itt nyeltem egy nagyot - ... a barátaim voltak. Akik elpártoltak tőlem. Túl nehéz volt nekem ez a 2 hónap ahhoz, hogy csak úgy túltegyem magam rajta. - mikor abbahagytam már folytak a könnyeim.
- Sajnálom. - nem mondott semmit csak megölelt. És ez most többet jelentett minden szónál. Biztonságba éreztem magam a karjai közt.
- Kész a kaja! Hupsszzz... Megzavartam valamit? - mosolygott ránk ravaszul Zayn.
- Nem, dehogy. - bontakoztunk ki az ölelésből és megtöröltem a szememet.
- Megyünk. - álltunk fel egyszerre.
Nyugisan megvacsoráztunk. Mellesleg tényleg nagyon jót főztek! Hawaii csirke volt rizzsel. Louisnak egyik rémálma vált azzal valóra, hogy nem tehetett bele sárgarépát. Azért Zaynnek is muszáj volt megjegyeznie, hogy egymás karjaiba látott minket Harryvel. Éppen ezen röhögtek a többiek, mikor kinyílt a bejárati ajtó....
Ha megszeretnéd tudni ki lépett be a házba, akkor kommentez és megtudod a következő fejezetbe. 2 KOMMENT!!!! után jön a kövi!!!
