Hello bello olvasóim! :)

Lenne egy rossz hírem! :( A következő részt igaz, már elkezdtem megírni, de nem igazán haladok vele.... Annyi dolgom van meg rengeteget kell tanulnom. Teljesen beleőrülök már a tanulásba, az a sok doga...
Na, csak annyit akartam, hogy a következő részt majd hozom, amikor tudom. Sajnos nem ígérhetek semmit sem.... Addig is kérlek, ne pártoljatok el tőlem és olvassátok az előző fejezeteket, kommizzatok hozzá! Remélem várjátok a következőt, és még egyszer bocsássatok meg!!! ♥

11. fejezet

Sziasztok Embőckék! :)

Íme a következő fejezet. Remélem tetszeni fog.

11. fejezet

 

 

 

     - Kértek ennival.... - léptünk be a nappaliba a kérdést feltéve, de akkor megláttam mi folyik a szőnyegen. - Mi a szent szar? - kerekedett el a szemem és a mellettem álló Harrynek is.

     Lara Zayn ölébe ült és úgy csókolóztak. Amint meghallottak minket szétváltak. Mindketten fülig elpirultak.

     - Látom sikerült megbeszélni a dolgokat. - mutatott Liam az összekulcsolt kezünkre. Elöntötte az arcomat a pír és elengedtünk egymás kezét.

     - Látom jól szórakoztatok. - nevettem Zaynre és Larara.

     - Khhhhmmmmmmmm... Szóval, nem vagytok éhesek? Csinálunk valami kaját. - mentette meg a helyzetet Harry.

     - De, azok vagyunk. Nagyon is. - jött az egyöntetű válasz mindenkitől

     Elindultam a konyha felé, Harry pedig követett.

     - Dobjunk össze egy kis pizzát. Az jó lesz? - bementem a spajzba hozzávalókért. Szerencsére minden volt itthon hozzá.

     - Jó, de komolyan gondoltad azt a szót, hogy kicsit? - nézett rám Harry. Nem bírtam tovább és elröhögtem magam. Igaza van, ha Niall éhes akkor, nem keveset fog enni. Vagy nem annyit, mint egy normális ember.

     2 órán át csináltuk az a három nyamvadt pizzát. Harry nem mondható egy nagy konyha tündérnek. De ebben a 2 órában annyit röhögtem amennyit még sohasem. Mesélt Louis hülyeségeiről, az X-faktoros évekről, meg úgy minden féléről. Mikor rám került a sor, hogy beszéljek a családomról, eltereltem a témát. Nem voltam még kész arra, hogy elmondjak neki mindent.

     - Kész a kaja! - ordítottam el magam. Büszke voltam Harryre, szépen megterített. Természetesen Niall volt az első, aki asztalhoz ült. - Kajaaaaaa. - Niall jóformán rávetette magát a még forró pizzára. Hogy lehet valaki mindig ilyen éhes?

     A 3 darab pizzából semmi sem maradt. Még egy morzsányi sem. Mindenki szó szerint kinyalta a tányérját.

     - Hmmmmmmm El, ez valami isteni finom lett. - dicsérte meg Louis a főztömet. - Drágám, ha már ilyen jól főzől, holnap ágyba kérném a reggelimet. - fordult oda Harryhez komoly fejjel Louis. Hát igen, ezek a Larry pillanatok.

     - Persze kicsim. Mit kérsz majd? Palacsinta megfelel? Egy csokor vörös rózsával? - ment bele a játékba Harry is.

     - Ohhhhhhhh... tökéletes lesz életem. Imádlak! - küldött egy puszit Louis a mellettem ülő Harry felé, aki színpadiasan elkapta és a szívére tette. Mindenkiből kitört a nevetés. 

     - Én elég fáradt vagyok. Elmentem aludni. Sziasztok. - mondta Lara és betette a mosogatóba a tányérját.

     - Összeilletek. Szurkolok. - suttogtam a fülébe miközben megöleltem. Kuncogott egyett és elengedett.

     - Én is elmentem. Sziasztok. - állt fel Zayn is az asztaltól. Mi meg elkeztünk húúúúúú-zni. Mi lesz még itt? Zayn csak megforgatta a szemét és Lara után ment fel az emeletre.

     - Ki fog mosogatni? - tette fel a nagy kérdést Liam. Nagy csönd következett.

     - Azok akik főztek. - nézett ránk Louis azzal a mindentudó fejével.

     - És miért is? - nem hallottam még ilyenről.

     - Mert,....csak. - igazán kössz Louis.

     - Ezt jól megmondtad! Na, mindegy majd én elmosogatok. - adtam be a derekamat.

     - Segítek. - szólalt meg mellettem Harry.

     - Oké! Akkor sziasztok. Jó éjszakát! Ja, és kincsem, el ne felejtsd a holnapi reggelimet!  - köszöntek el mind a 3-man egy nagy öleléssel és felmentek a vendégszobába. Újra egyedül maradtam Harryvel. Csendben elmosogattunk.

     - Nincs kedved nálam aludni? Nem szeretnék egyedül lenni! - tényleg nem akartam egyedül lenni. Annyira megszoktam már, hogy Harry mellettem van.

     - De, szívesen. - megint az az ezer wattos mosoly, mikor a gödröcskéi is megjelennek.

     Felfelé lépdeltünk a lépcsőn a szobám felé.

     - Elmegyek lezuhanyozni. - mondtam és bementem a fürdőbe. Olyan gyorsan zuhanyoztam le, mint még soha. Talán Harry miatt, talán nem. Nem igazán tudom még. Felvettem a pizsim, ami hogy is fogalmazzak...Elég lenge volt. Egy egészen rövid gatya meg egy mintás fekete trikó. Amint kiléptem az ajtón, siettem az ágyamba bebújni. Harry ezen csak kuncogott egy jót és ő is elment.

     Amíg vissza nem ért, csak hogy ne unatkozzak, elővettem a laptopomat. Bejelentkeztem facebookra. Volt vagy 10 üzenetem meg 100 értesítésem. Ahogy egyre lejjebb mentem a híreknél megakadt a szemem egy képen. Shamanta, Clara meg Jake karolta egymást át. Jakenek a keze Clara derekán elégé lent volt, mondhatni a fenekén. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Egyszer csak egy meleg kéz törölte le mielőtt leeshetett volna az államról.

      - Kik ők? - ült be mellém az ágyba Harry. Göndör fürtjei még vizesek voltak a zuhanytól. Csak egy alsónadrág volt rajta semmi mád. Kínozni akar vagy mi? És az a felsőtest... Alig láthatóan beleharaptam az alsó ajkamba.

     Elmondjam neki a régi életemet? Megbízhatok-e benne? Még nem tudok neki kitálalni mindent, jobban meg kell ismernem!
     - A régi barátaim. - csak ennyit mondtam és lecsuktam a laptop tetejét. Letettem az asztalra és bebújtam a takaró alá. Hátat fordítva ezzel Harrynek.
     Még mielőtt elaludhattam volna, egy meleg test simult hozzám és bújt hátulról hozzám. Harry kezeivel átkarolta a csípőmet.
     - Jó éjszakát! - jól esett a közelsége. Az, hogy valaki, ilyen hosszú idő után újra így ölel át.
     - Neked is. Most már jó lesz. - éreztem a leheletét a nyakamon. Mosollyal az arcomon nyomott el az álom.
    

      Reggel madarak csiripelésésre ébredtem fel. Nem tudom, hogy hogyan, de Harry mellkasán feküdtem teljesen hozzábújva.
      - Szia! - köszöntött Harry egy hatalmas nagy vigyorral.
      - Öhhhmmmm... bocsi! - leszálltam Harryről és kipattantam az ágyból. Csak hogy elfelejtettem, hogy a pizsim milyen ruhadarabból is áll. Vagy, hogy miből nem. Még jobban elpirultam. A gardróbom léptem, kinyitottam és beléptem. Egy rövidnadrágot vettem elő, egy toppal. Harry még mindig ott feküdt, csak most már nem volt rajta takaró. Mikor megpillantottam kidolgozott has izmait, azt hittem ott helyben elájulok.
       - Tetszik? - nevetett rám pimaszul Harry. Nem válaszoltam, de azért sikerült fülig elpirulnom. Besiettem a fürdőbe és átöltöztem.
       - Meg kéne csinálni Louisnak a reggelijét. A végén még kidob téged. - suttogtam már lefelé jövet a lépcsőn. Még mindenki aludt, mert nagyon csendes volt a ház.
       - Segítesz? - nézet rám kiskutya szemekkel Harry.
       - Persze. - kuncogtam halkan.
      Halkan osontunk le a konyhába és elkezdtük a palacsinta gyártást. Mikor a liszt mérésénél tartottunk véletlenül az egész Harryn landolt. Nem az én hibám volt, csak véletlenül megbotlottam a saját lábamba. A kezembe pedig a lisztes tányér volt.
       - Igazán..... Jól áll neked! - néztem fekete pólójára, ami tele volt liszt foltokkal, ami mellesleg szorosan simult testéhez.
       - Ügye, tudod, hogy ezt nem úszod meg? - nézett rám Harry egy ravasz mosoly kíséretében.
       - Mire célzol? - de amint kimondtam, megértett mit akart. Közelebb jött hozzám és mielőtt elmenekülhettem volna megfogta a csuklómat és megölelt. Így most már én is tetőtől talpig lisztes lettem.
       - Harold Edward Styles? Ezt nagyon megkeserülöd. - próbáltam elővenni a ,,félj tőlem" fejemet, de nem igazán ment. Elég viccesen nézhettünk ki.
       - Tudod a teljes nevem? - csodálkozott el.
      - Net. - basszus! Most vallottam be, hogy utánuk néztem az interneten. Ahogy sejtettem megjelent az az elmaradhatatlan ravasz mosoly az arcán. Hirtelen újra teljesen előttem volt és elkezdte az oldalamat csikizni. Pont ott vagyok a legcsikisebb. Összerogytam a padlón és folytak a szememből a könnyke, annyira nevettem.
       - Harry........Elég....... - mind ketten a földön voltunk és tovább csikizet. Elég hangosan nevethettem, mert egy kómás hang szólalt meg a konyha ajtóból.
       - Khhhhmmmm....zavarok? - egy félig csukott szemű Liamet láttam. Ekkor döbbentem rá, hogy Harry még mindig fogja az oldalamat. - Mindegy, csak annyit akartam kérdezni, hogy jól vagytok-e? Meg hogy nem lehetne egy kicsit halkabban? - ekkor előbukkant még egy álmos fej Liam mögött.
       - Húúúúúúú, nincs ehhez még korán? - nevet ránk Zayn. Éreztem, hogy megint sikerül elpirulnom. Remek! Harry felállt és nyújtotta felém a kezét. Szívesen elfogadtam és segített feltápászkodni.
        - Mi csak palacsintát csináltunk. - szólaltam meg furcsa vékony hangon.
       - Aha, látom. Zayn ébernek tűnt ahhoz, hogy szívasson minket. Értem én, szóval most kapom vissza amit mondtam tegnap.
       -  Valaki palacsintát emlegetett? - jött le a lépcsőn a szőke éhenkórász. - Veletek meg mi a franc történt? És hol a palacsinta? - ért be a konyhába Niall is. Komolyan mondom rosszabbak, mint a bíróságon a bíró nő.
       - A palacsinta éppen most készül, ha persze hagynátok. Ez pedig, egy kis baleset történt. - kasintott rám Harry. Mikor végre abbahagyták a valotósdit, tovább csináltuk a palacsintákat. Harry forgatta őket meg, ami annyit jelentett, hogy elkezte dobálni. Szerencsére nem ragadt fel egy sem a plafonra. Pedig némelyiknek nem kellett sok. Végre kisütöttünk vagy 30 palacsintát, ami remélem elég lesz. Harry elővett egy tányért, amire 3 palacsintát tett eper lekvárosan. Gondosan összehajtogatta őket. Kicsit furán nézhettem rá
      - Louis csak az eper lekvárosat hajlandó megenni.- jelent meg az arcán egy büszke mosoly. A tányér mellé öntött egy bögrébe kakaót is.
      - Majdnem tökéletes, már csak a... - ahogy kimondta csengettek. Gyorsan kisietett és mikor visszaért két csokor vörös rózsa volt a kzébe.
      - Ezt neked. - adta át az egyik csokrot. - Ezt pedig az én Louisomnak. - tette le a kakaó mellé a tálcára.
      Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de ehelyett csak megöleltem és adtam az arcára egy puszit.
      - Ezt most miért kaptam? - mosolygott rám.
      - Csak úgy. - rándítottam meg a vállamat.
      Gyorsan vízbe tettem a virágokat, majd elindultunk a vendégszoba felé. Harry ment elől a tálcával, én pedig mögötte. Azok a rózsák valami gyönyörűek voltak. Nem találok rá szavakat. Halkan benyitottunk a szobába és örömmel vettük észre, hogy Louis még szunyókál. Harry lassan leült az ágy szélére és megsimogatta Louis vállát, aki pedig ébredezni kezdett.
     Annyira jó látni, hogy nekem ilyen barátaim vannak. És ige, már a barátaimnak mondhatom a fiúkat. Úgy megszerettem őket, mint még soha senkit ebben a pár napban. A szívemhez nőttek.
      - Jó reggelt! - nyitotta ki szemét Louis és nyújtózkodott egyet.
      - Neked is! Itt a reggelid szívem! - adta oda a tálcát Harry Louisnak.
      - Hmmmmm... Nagyon köszönöm. Egyedül csináltad? - kezdte el enni.
      - Volt benne segítségem. - mosolygott rám Harry.
      - Ez valami....isteni finom! - kezdte már enni a 2.-  kat.
      - A szakács érdeme. - viszonoztam Harry mosolyát.
      Magára hagytuk Louist azzal az 1 palacsintával, mert én is éhes voltam már.
      Lent már mindenki az asztalnál ült és tömte a kis buksiját.
      - Remélem azért nekünk is hagytatok valamit. - ültünk le mi is. Senki sem tudott beszélni, teli volt mindenkinek a szája.
      - Arra gondoltunk, hogy medencézhetnénk egyet reggeli után. Te még úgy sem fürödtél ebben a medencében. - nézett rám csillogó szemekkel Lara. Látszik rajta, hogy szerelmes, de nagyon.
      - Okés, benne vagyok. - úgyis fehér vagyok, muszáj lebarnulnom.
      Egyre jobban érzem azt, hogy nekem kell ez a fürtös, barna herceg.




Kommizatok! Pls!! :)))