4. fejezet

Sziasztok!
Hoztam a 4. fejezetet. Remélem lesz komment, több mint az előzőeknél és egy pát rendszeres olvasóm is. Nagyon örülnék neki! Azért hoztam pont ma, mert ma van Louis szülinapja. Boldogat szerelmem, imádlak!!! :) <3 21 éves a drágám. ☺

4. fejezet

     Követtem őt felfelé a lépcsőn az emeletre. Négy ajtó nyílt a folyosóról. Lara odavezetett engem a legutolsóhoz.

    - Felkészültél? - kérdezte izgatottan.

    - Fel. mondtam és megfogtam a kezét, majd bevezetett az ajtón.

    Beléptem és elakadt a szavam. A falak halvány rózsaszínre voltak lefestve. A szoba egyik sarkába egy baldachinos ágy feküdt. A másik sarkában az ablak mellett egy íróasztal állt egy laptoppal rajta. Az ablaknál pedig egy ülőke volt. Ahonnan tökéletes volt a kilátás. A szoba egyik végén volt még két ajtó. Odaléptem az egyik ajtóhoz és kinyitottam. Egy gyönyörű szép bézs színű fürdőszobát pillantottam meg. Zuhany kabin, egy csap és egy hatalmas tükör kapott benne helyet. Kijöttem és a másik ajtó elé álltam. Rátettem a kezem a kilincsre és lenyomtam. Beléptem és alig hittem a szememnek. Még levegőt venni is elfelejtettem. Egy hatalmas gardrób tárult elém. Rengeteg állvánnyal és sok polccal. üvegből készült ajtók takarták el a polcokat. Tátott szájjal álltam ott, akár egy hülye.

    - Mondtam anyáéknak, hogy kb. ez lesz a reakciód. - Jött oda mellém Lara és egy kicsit megrázott. - Azért el ne ájuljál itt nekem! - nevetett Lara.

    - Ez az enyém??? - kérdeztem tőle kerek szemekkel.

    -  Ki másé?

    - Ez... ez valami... csodálatos! Én...nem is tudok mit mondani. - öleltem át és éreztem, hogy legördül egy könnycsepp az arcomon.

    - Ügye nem sírsz húgi?

    - Nem, csak el sem tudod hinni, hogy most milyen boldog vagyok, hogy itt lehetek és hogy veled. - ezzel a monológgal elengedtem.

    - Te sem tudod elhinni, hogy én mennyire boldog vagyok. Tudhatnád Ell, hogy imádlak!

    - Tudom, én is téged.

    - Na, de most magadra hagylak. Muszáj lezuhanyoznom, mert ha nem akkor biztos, hogy megdöglök. - mondta és elindult az ajtó felé. - Ja és a laptop az asztalon vadi új és csak a tiéd. Tudom, hogy a géped elégé...Hogyis mondjam? Ócska? - fordult vissza és rákacsintott.

    - Hát. Kissé. Okés, és még egyszer köszönöm.

    Odavittem a laptopot az ágyhoz és leültem rá. Egyik ámulatból estem a másikba. Először a gardrób most pedig ez az ágy. Ráültem és, mintha a fellegekbe lennék. Puha.

    Nem is tudom hogyan hálálhatnám meg ezt az egészet Laráéknak.

    Felnyitottam a laptop tetejét és bekapcsoltam. A márkája ugyan olyan mint az enyém, de egy sokkal újabb változata. Bejelentkeztem és ki volt a hátterem? hát Lara, ahogy pózol a kamerának. Ezen mosolyogtam egy jót. Felmentem a netre és bejelentkeztem Facebookra. Semmi érdekes nem történt, így kijelentkeztem és felmentem Twittere. Ott akadtak már érdekes dolgok. Egy új üzenetem jött Shamantától. megnyitottam és még csak az első sort olvastam  el, de már bezártam és kitöröltem. Nem vagyok kíváncsi a folytatásra. Az első sor is arról szólt, hogy mekkora egy szemét vagyok. Az meg valahogy hidegen, hagy hogy ki mit gondol rólam. Úgyhogy kitöröltem Facebookon és Twitteren is a két volt legjobb barátnőmet. Nem akarok velük foglalkozni többet, Sőt látni sem akarom őket soha. Hogy jobb kedvem legyen betettem a kedvenc számomat. Bruno Marstól a Locked Out Of Heavent.
    Elkezdtem kipakolni a bőröndjeimből a gardróbomba. Mit ne mondjak el férek benne. Nincs olyan gondom, hogy nincs elég hely a cipő gyűjteményemnek meg egyéb holmijaimnak.
    Ezzel mikor végeztem ránéztem a telefonomra és láttam, hogy már este nyolc óra van. Lementem a konyhába, mert már nagyon éhes voltam. Gondoltam, hogy nem sokára vacsora, de nem hiszem, hogy kibírom addig. Szerencsémre már terített asztalra értem le.
    - Ohhhhh Ell, éppen szólni akartam, hogy mindjárt kész a vacsora. - mondta Greis és tovább kavargatta a lábos tartalmát. Nagyon finom paradicsom illatt volt. - Remélem, hogy szereted a milánóit. De ha nem nyugodtan szólj és készítek neked mást.
    - Nem, imádom a milánóit, a kedvencem. És Greis, köszönök mindent.
    - Igazán nincs mit. Akkor jó. Próbáltam kiszedni Larából, hogy milyen ételeket szeretsz, de  nem nyilatkozoztt ez ügyben.  - mosolyodott el.
    Greis kiköpött Lara volt, csak felnőtt változatba. Ugyanolyan szőke haj és kék szem, amikhez karcsú alak és hosszú lábal párosultak. Egyforma mosoly, amellyel bárkit levettek a lábukról. És egyforma remek érzék a divathoz és öltözködéshez.
    Eközben bellibent Lara is a konyhába és leült a mellettem levő székre.
    - Hmmmmmmm jó illatok vannak. Mi a vacsi anya?
    - Milánói. Ha jó, ha nem jó, de az lesz. - hozta az asztalhoz Greis és lettette a közepére egy parafára a szószt. Majd a tésztát is.
    - Amint megéreztem ezeket az isteni illatokat, tudtam hogy kész van a vacsora. - jött le a lépcsőn Will és miután leült az azstalfőre magához vette a a szószt.
    Mindenki szedett és jóízűen elkezdtünk megvacsorázni.Közben rengeteget beszélgettünk. Vagyis hát főleg én beszéltem sokat. Amióta nem voltam itt sok minden történt velem. Ezeket mind elkellett mesélnem. Aztán szerencsére meséltek ők is. Így telt el a vacsora, mikor is a végén olyat hallottam, amiről ezek előtt álmodni sem mertem.
     - És tervezed, hogy keresel valamilyen munkát Ell. -  kérdezte tőlem Will a fagyi evés közben, tők váratlanul.
    - Igen, nem szeretnék ezzel is a terhetekre lenni. Jó lenne találni valamilyen jól fizető munkát.
    - Akkor ezt már ki is pipálhatod. - kacsintott rám Will.
    - Hogy hogy? de hát még nem is kerestem semmilyen állást. - fagytam le és a döbbentettől nem tudtam bezárni a számat. Lara meg csak nevetett rajtam, tehát biztos, hogy tudja mi fog következni.
    - De én igen. Van egy barátom, akinek kellene egy jó munka erő. És én beajánlodtalak. De ha nem szeretnéd...
    - De, nagyon jó lenne. Köszönöm. És hol lenne ez az állás? - vágtam bele a szavába.
    - A Starbucksba. - vigyorgott Will. Én meg lefagyva ültem a Székemen, tott szájjal és ha lehet még kerekebb szenekkel. El sem merem hinni, hogy ott dolgozhatok. ha persze felvesznek. Kedvenc éttermem a Starbucks és imádtam ott a kávékat. Oda is jelentkeztem egy üresedő állásra, de nem vettek fel. Most pedig itt van a nagy lehetőség. Főleg a kapucchinót imádom. Ha lehetett, mindig betértem oda meginni egyet.
    - Akkor holnapután be kellene menned megbeszélni a többit a barátommal. Sajnos én nem tudok veled menni, mert dolgozom, de szerintem Lara szívesen elkísér. Igazam van
    - Persze. - mondta boldogan Lara - De megettünk fel?
    - Igen, menjetek csak.
    - Igazán köszönök mindent. És nagyon finom volt a vacsora. Jó éjszakát.
    - Nincs mit és örülök neki. Nektek is. - válaszolt Greis.
    Csak most vettem észre magamon, hogy milyen fáratt is vagyok. Kómásan lépdeltem fel a lépcsőn.
    - Jó éjszakát Lara, szeretlek! - mondtam neki és megöleltem, mert időközben megérkeztünk az szobám elé.
    - Neked is. Én is. Szia. - mondta és visszaölelt.
    Bementem, vettem egy gyors zuhanyt és beájultam a legjobb ágyba a világon. Rögtön elnyomott az álom.

3. fejezet

Sziasztok!

Tényleg nagyon jó lenne egy pár komment!!! :) Bocsi, hogy ilyen későn hozom, csak ihletem meg időm sem volt feltenni.

3. fejezet

A maradék egy hetemet pakolással és persze a nagyimmal töltöttem. Rengeteget beszélgettünk. Elmentünk sétálni vagy beültünk éttermekbe és végig kóstoltuk az egész étlapot. Ez alatt, ha még ennél jobban is lehet, de közelebb kerültem a nagyihoz, mint az valaha gondoltam volna.
    A pakolással már annál inkább több bajom adódott. Elhatároztam, hogy minden ruhámat amit imádok belegyömöszölöm három utazóládába. Az egyik baj az volt, hogy mindegyik ruhámat imádtam és mit ne mondjak van belőle egy gardróbnyi. A másik pedig a táskák száma. Túlságosan is kevés volt az a három darab. Ja és még a cipőimről nem is beszélve, amiből volt vagy 30 pár. Félreértés ne essék, soha nem voltunk túl gazdagok, de kényelmesen megéltünk. Aztán meg amióta dolgozom és magamnak keresem meg a pénzt nem függök senkitől.
     Igazából minden álmom egyszer táncot tanítani. mindegy milyen táncot, csak azt szeretném csinálni amihez értek is. Ehelyett meg kellett elégednem egy éttermi kiszolgálói állással. Így hogy 19 éves vagyok kellett magamnak valamilyen munkát találnom és hát, csak ennyi tellett. De ebben a pár hónapban dolgozni sem mentem be, csak felmondtam telefonon keresztül. Pedig szerettem a munkámat.
     Végül csak sikerült kijutnom a repülőtérre. Sok nehézség árán, de megcsináltam. A legnehezebb dolog mégis a búcsú volt. A nagyi és Adam, is kijött velem. A nagyi könnyes szemekkel ígértette meg velem meg velem, hogy vigyázok magamra és felhívom őt legalább egy hetente. És persze, hogy szót fogadok Willnek ( Lara apukája ) és Greisnek ( Lara anyukája ).
    Hiányozni fognak. Nagyon!


*** 2 óra múlva ***


    Még sohasem utaztam repülőgépen és eléggé halálfélelmem volt.
    Azt beszéltük Laráékkal, hogy kijönnek elém a reptérre. Onnan megyünk majd az új otthonom felé  Olyan furcsa ez az új otthon szó. Nem mintha nem szoktam volna meg.
    Bemondták, hogy 20 perc van hátra a leszállásig. Nagyon izgatott lettem és kinézte az ablakon. Gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Láttam egész Londont, amit néha egy-egy felhő takart el. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha ilyen látványban lesz részem. Hogy elüssem a maradék időmet felmentem telóról twitterre, majd csináltam az ablakból egy képet és megosztottam a képet. Rögtön jött is hozzá egy komment.
@Larababa: Már nagyon várunk. Puszíííí ♥ :)


*** 20 perc múlva***


    Összeszedtem a dolgaimat magam körül az ülésen és ráléptem az első levezető lépcsőfokra. Alig jöttem le a gépről, két ölelő kar és egy szőke lobonc ölelt át szorosan. A hirtelen lökéstől hátratántorodtam  Amint visszanyertem az egyensúlyomat jó szorosan visszaöleltem Larát.

    - El sem hiszed mennyire örülök, hogy itt vagy!!! - mondta Lara és elengedett. Amióta nem találkoztunk csak egy kicsit változott. Még vékonyabb és még jobban öltözködött.
    - Én sem. - mondtam neki örömmel.
Eközben a szülei is odaértek hozzánk és ők is megöleltek. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Nem sokat láttam LOndonból, mert nem mentünk a belváros felé, hanem egy kertváros felé tartottunk. De így is kivehető volt a Big Ben magas tornya. Larával egész úton beszlgettünk és be nem állt a szánk. Nagyon jó érzés, hogy van az életedbe egy olyan személy akivel bármit, bármikor megoszthatsz és mindig van közös témátok.
  Végül csak megálltunk egy gyönyörű, két emeletes, családi ház előtt. Nem volt túl csicsás sem kívülről sem belülről, de annál inkább volt elegáns. A ház kívülről sárga színű volt. A kertjében egy medence, egy függő ágy és rengeteg virág kapott helyett.
     - Azta! Ez valami... tökéletes. - ennyit bírtam kinyögni mikor beléptem a házba és a szemem elé tárult a látvány. Egyszerű, de mégis stílusos bútorokkal volt berendezve az alsó szint. Amint láttam a bútorok többsége fából készült. A nappalibe egy plazma TV állt, alatta egy polc tele DVD-vel. Amint megláttam rögtön odarohantam, hogy jobban szemügyre vehessem a filmeket.
    - Valahogy tudtam, hogy ezt veszed észre először. - lépet oda mellém mosolyogva Lara. -  Csak a te kedvedért beújítottam pár új horrorfilmbe. Kiváncsi vagy milyen a szobád színe? - kérdezte vigyorogva tőlem.
    - Persze, jaj már előre félek mit alkottál! - nevettem és követtem őt a lépcsőn.