3. fejezet

Sziasztok!

Tényleg nagyon jó lenne egy pár komment!!! :) Bocsi, hogy ilyen későn hozom, csak ihletem meg időm sem volt feltenni.

3. fejezet

A maradék egy hetemet pakolással és persze a nagyimmal töltöttem. Rengeteget beszélgettünk. Elmentünk sétálni vagy beültünk éttermekbe és végig kóstoltuk az egész étlapot. Ez alatt, ha még ennél jobban is lehet, de közelebb kerültem a nagyihoz, mint az valaha gondoltam volna.
    A pakolással már annál inkább több bajom adódott. Elhatároztam, hogy minden ruhámat amit imádok belegyömöszölöm három utazóládába. Az egyik baj az volt, hogy mindegyik ruhámat imádtam és mit ne mondjak van belőle egy gardróbnyi. A másik pedig a táskák száma. Túlságosan is kevés volt az a három darab. Ja és még a cipőimről nem is beszélve, amiből volt vagy 30 pár. Félreértés ne essék, soha nem voltunk túl gazdagok, de kényelmesen megéltünk. Aztán meg amióta dolgozom és magamnak keresem meg a pénzt nem függök senkitől.
     Igazából minden álmom egyszer táncot tanítani. mindegy milyen táncot, csak azt szeretném csinálni amihez értek is. Ehelyett meg kellett elégednem egy éttermi kiszolgálói állással. Így hogy 19 éves vagyok kellett magamnak valamilyen munkát találnom és hát, csak ennyi tellett. De ebben a pár hónapban dolgozni sem mentem be, csak felmondtam telefonon keresztül. Pedig szerettem a munkámat.
     Végül csak sikerült kijutnom a repülőtérre. Sok nehézség árán, de megcsináltam. A legnehezebb dolog mégis a búcsú volt. A nagyi és Adam, is kijött velem. A nagyi könnyes szemekkel ígértette meg velem meg velem, hogy vigyázok magamra és felhívom őt legalább egy hetente. És persze, hogy szót fogadok Willnek ( Lara apukája ) és Greisnek ( Lara anyukája ).
    Hiányozni fognak. Nagyon!


*** 2 óra múlva ***


    Még sohasem utaztam repülőgépen és eléggé halálfélelmem volt.
    Azt beszéltük Laráékkal, hogy kijönnek elém a reptérre. Onnan megyünk majd az új otthonom felé  Olyan furcsa ez az új otthon szó. Nem mintha nem szoktam volna meg.
    Bemondták, hogy 20 perc van hátra a leszállásig. Nagyon izgatott lettem és kinézte az ablakon. Gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Láttam egész Londont, amit néha egy-egy felhő takart el. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha ilyen látványban lesz részem. Hogy elüssem a maradék időmet felmentem telóról twitterre, majd csináltam az ablakból egy képet és megosztottam a képet. Rögtön jött is hozzá egy komment.
@Larababa: Már nagyon várunk. Puszíííí ♥ :)


*** 20 perc múlva***


    Összeszedtem a dolgaimat magam körül az ülésen és ráléptem az első levezető lépcsőfokra. Alig jöttem le a gépről, két ölelő kar és egy szőke lobonc ölelt át szorosan. A hirtelen lökéstől hátratántorodtam  Amint visszanyertem az egyensúlyomat jó szorosan visszaöleltem Larát.

    - El sem hiszed mennyire örülök, hogy itt vagy!!! - mondta Lara és elengedett. Amióta nem találkoztunk csak egy kicsit változott. Még vékonyabb és még jobban öltözködött.
    - Én sem. - mondtam neki örömmel.
Eközben a szülei is odaértek hozzánk és ők is megöleltek. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Nem sokat láttam LOndonból, mert nem mentünk a belváros felé, hanem egy kertváros felé tartottunk. De így is kivehető volt a Big Ben magas tornya. Larával egész úton beszlgettünk és be nem állt a szánk. Nagyon jó érzés, hogy van az életedbe egy olyan személy akivel bármit, bármikor megoszthatsz és mindig van közös témátok.
  Végül csak megálltunk egy gyönyörű, két emeletes, családi ház előtt. Nem volt túl csicsás sem kívülről sem belülről, de annál inkább volt elegáns. A ház kívülről sárga színű volt. A kertjében egy medence, egy függő ágy és rengeteg virág kapott helyett.
     - Azta! Ez valami... tökéletes. - ennyit bírtam kinyögni mikor beléptem a házba és a szemem elé tárult a látvány. Egyszerű, de mégis stílusos bútorokkal volt berendezve az alsó szint. Amint láttam a bútorok többsége fából készült. A nappalibe egy plazma TV állt, alatta egy polc tele DVD-vel. Amint megláttam rögtön odarohantam, hogy jobban szemügyre vehessem a filmeket.
    - Valahogy tudtam, hogy ezt veszed észre először. - lépet oda mellém mosolyogva Lara. -  Csak a te kedvedért beújítottam pár új horrorfilmbe. Kiváncsi vagy milyen a szobád színe? - kérdezte vigyorogva tőlem.
    - Persze, jaj már előre félek mit alkottál! - nevettem és követtem őt a lépcsőn.