8. fejezet

Hello mindenkinek! :)

Meghoztam a 8. fejezetet, ami hosszabb lesz ( csak hogy kárpotoljalak titeket ).
Nagyon szépen köszönöm a +900 klikkelést ami lassacskán eléri a 1000 - et!! :D
Imádlak titeket <3
Jól esne komment meg rendszeres olvasó!
Jó olvasás! :)

 

 

 

8. fejezet

 

 

*** Lara szemszöge ***

 

 

... El kiment és becsapta maga mögött az atót...

     Harryvel ledöbbenve néztük egymásra. Mi a fene ütött El-be? Megőrült? Harry Styes kérte el a telefonszámát!

     Bocsánatkérően néztem Harry smaragdzöld szemeiben.Csalódottságott láttam benne.

     - Én... Annyira sajnálom! Nincs most túl jó passzba az unokatestvérem. Tényleg nagyon sajnálom!

     - Nem... Igaza van! - bámult a semmibe Harry.

     Ekkor Zayn Malikot láttam közeledni felénk.

     - Minden rendben haver? - tette kezét Harry válára.

     - Nem, semmi nincsen rendben. - lerázta magáról Zayn kezeit és kisietet az utcára.

     Zavarban voltam. Nem is kicsit. Mit mondhatnék? Itt áll velem szemben az a srác akiről annyit álmodoztam.

     - Öhhhmmm... Mi történt? - Fordult felém összezavarodva. A hangjából ítélve ő is zavarba volt.

     - Hát, Harry elakarta kérni az unokatesómtól a telefonszámát, de édes jó rokonom elég csunyán lekoptatta. De mentségére szóljon, hogy nehéz időszakon  ment át vagy megy át. - hogy lehetek ennyire zavarba? Még beszélni is elfelejtettem!

      - Ja, akkor már értem. mosolygot rám Zayn, aminek hatására elöntötte a pír az arcomat és megremegett a térdem.

 

   

     Ekkor eszembe jutott valami.

     - Van egy ötletem! Holnap délután ha eltudnátok jönni hozzánk, összehozzhatnánk őket!

     - Remek ötlet! Én benne vagyok. Megtudnád adni a telefonszámod meg a címet? - idegesen harapdálta a szája szélét.

     - Persze. - lediktáltam neki mind a kettőt. - Ja, és még valami... Szerintem ne szóljatok Harrynek. Biztos nem jönne le. Én sem fogok El-nek. Akkor tuti, hogy nem jösztök be a házba - nevettem el magam, mivel elképzeltem a jelenetet. Zayn is velem nevetett.

      - Okés, akkor holnap, olyan 16 óra körül találkozunk. Szia. - küldött felém egy mosolyt, aminek hatására összeszorult a gyomrom, majd távozott.

     Legszívesebben addig sikítanék, amíg el nem fogy a levegőm. El sem hiszem! Holnap az One Direction lesz a lakásomba és egy egész délutánt velük tölthetek. És ami a legese legjobb, hogy Zayn Maliknak megvan a telefon számom.

     Elköszöntem a főnöktl, akitől megtudtam, hogy Elt felvették. Boldogan mentem a kocsimhoz. Ezek szerint El gyalog ment. Soha még ilyen boldog nem voltam. Kaptam egy SMS-t.

    Drágám, itt ragadtunk egy konferencián. Pár napig biztos nem tudunk hazamenni. Sajnáljuk!

    Pénz a szokásos helyen! Ne verjétek lehetőleg szét a lakást! Puszí: Anya és Apa

 

Ez most pont jól jött ki. Legalább nem kell a holnap délutánt megmagyaráznom nekik, hogy miért van egy híres fiúbanda a házba.

     Mikor hazaértem bekukkantottam Elhez, aki az ágyán alutt, elkendött sminkkel. Lezuhanyoztam majd én is követtem El példáját.

*** El szemszöge ***

     A beszűrődő napfény keltett fel. Lassan kinyitottam szemeimet, kinyújtózkmodtam majd feltápászkodtam. Kibotorkáltam a fürdőbe a hatalmas tükör elé és borzalmas kép fogadott. Egy fekete szemű - az elkendött smink miatt -, kócos hajú lány nézett velem farkaszsemet. Eszembe jutott minden a tegnapról. Megborzongtam az emlék hatására és vettem egy forró fürdőt. Lemostam az elkenődött sminket és kimostam a hajamat is. Nagy nehezen kimásztam a kádból. Magamra kaptam egy otthoni ruhát és a konyha felé vettem az irányt. A lépcsőn furcsa zajokat hallottam lentrl.

     - Lara, te meg mi a jó eget művelsz? - Lara a konyhapultnál áltt és valamivel nagyon el volt foglalva.

     - Én kérle... Most kapaszkodj meg! Főzök. Vagyis hát, ha persze a pirítós készítést annak lehet nevezni. - fordult hátra, és elég vicces fejet vágott , amin muszáj volt nevetnem.

    - Szóval viccesnek találod? Igen is tudok főzni, csak eddig... - nem találta a szavakat.

    - Lusta voltál? - egészítettem ki helyette a mondatát.

    - Ellisabeth Greis jól figyelj oda mit mondasz, mert nem kapsz reggelit! - húzogatta a szemöldökét Lara.

     - Jó, boccsás meg, csak adj valami kaját! - mosolyogva ültem le az asztalhoz.

     Jóízűen reggeliztünk meg. Igaz már nem reggelinek számított hanem késői ebédnek, mert már 13 óra volt. Küzben mehtudtam, hogy felvettek a Starbucksba. Hihetetlenül boldog voltam. Reggeli közben Lara végig SMS-zet valakivel. Mikor megkérdeztem, hogy ki vonja el ennyire a figyelmét, csak annyit mondott, hogy egy haverja.

     - Ideje készülni. 16 órára vendégeink vannak. Úgyhogy szedjük rendbe magunkat.

     - Milyen vendégek? Lemaradtam! Miért nem tudok semmiről? - álttam meg Lara előtt.

     - A tavalyi osztályomból jönnek páran, hogy megismerjenek. - miért érzem, hogy hazudik Lara? Hogy valami rosszban sántikál?

     Engedelmesen felvettem azt a ruhát amit kikészített nekem. Mire ő is készen lett már háromnegyed négy volt. Még gyorsan feltettem egy kis szempillaspirált majd lementünk a nappaliba. Nem sokára csengettek is.

     - El kinyitnád az ajtót? - itt valami készül! És Lara arcán az a levakarhatatlan mosoly...

     Szemforgatva felálltam és az ajtó felé léptem. Kinyitottam és ha a döbbenet engedte volna rögtön be is  csaptam volna... !

 

 

*** Harry szemszöge ***

 

 

     Gőzöm sincs hova megyünk. A srácok csak annyit mondtak nekem, hogy megyünk valami interjúra vagy hova. Elég titokzatosak.

     - Most már tényleg elmondhatnátok hova is megyünk! - szólaltam meg idegesen a kocsi hátsó üléséről.

     - Az úgy nem lenne meglepetés Harrym! - mosolygott titokzatosan a drága Louisom. Úgy ültem hátul egész úton, mint egy durcás kisgyerek

     Végre valahára megálltunk egy sárga gyönyörű ház előtt.

     - Akarom én azt tudni kihez megyünk? - tettem fel a kérdést fájdalmas arccal majd kiszálltam.

     - Hmmmmm... nem hiszem. - mondta Liam majd becsengetett. Miután csengetett előre lökött. Mi a fene folyik itt? Mielőtt elllenkezhettem volna kinyílt az ajtó. Azzal a lánnyal találtam szembe magam aki lekoptatott a Starbucksba. Döbbent arckifejezése árulkodott arról, hogy nem is tudott erről a találkozásról.

 

 

 *** El szemszöge ***

 

 

     Ilyen nincs! Biztos nem ő tervelte ki, hanem mögötte mosolygó embőckék meg... várjunk csak!

     - Lara Sophia Pigh!!!!! Mi a fészkes fene van itt? - kiabáltam mérgesen. Lara mosolyogva szökdécselt a nappaliból felém. - Ti is benne voltatok igaz? - mutattam fogcsikorgatva a Harry mögött állokra.

     - Nem mondom azt, hogy nem, mert akkor hazudnék és azt nem szoktam. - állt Harry mellé Louis. És rajta is az a levakarhatatlan mosoly... Brrrrr... - És most ha engeded, ha nem bemennénk...

     - Na azt már nem!!! Álltam el az útjukat.

     - Khhhmmmm... ez még mindig az én házam és én viszont örömmel beengedetem őket, tehát gyertek nyugodtan. - szólalt meg a hátam mögött Lara. Hogy ilyenkor úgy megfojtanám... Durcásan álltam félre az ajtóból. Harry nem igazán akart bejönni, de Zayn meg Niall betuszkolták az ajtón.

     - Mit szólnátok, ha filmeznénk? - tette fel a nagy kérdést Lara.

     - Rendben. - jött mindenkitől a válasz csak Harrytől meg tőlem nem.

     - Remek. - morogtam az orrom alatt.

     Mindenki gyorsan elfoglalta kanapét. Zayn mellett Lara ült, mellette Louis, azután Liam, mellette Niall aztán pedig Harry.

     - Kösz, hogy hagytatok nekem is helyet! - hitetlenkedtem.

     - Óóóóó, bocsi, gyere szorítunk még itt helyett neked. - mondta Niall és arrébb lökte Harryt, így kettőjük között volt egy hely.

     - Kösz, de inkább hozok popcornt. - kimentem és csináltam.

     - El telefon!!! - hallottam imádott Larám hangját.

     - Megyek. - berohantam a nappaliba és kivettem a kezéből a telefonom. Visszamentem a konyhába és felvettem.

     - Haló, itt Ellisabeth Greis.

     - Jónapot! Én Carl Collins vagyok a Bostoni Szent Ignáz korházból. Sajnálatos hírt kell közölnöm magával...

   

     Remegett a kezem, érzem ahogy kicsúszik a kezemből a telefonom és egy reccsenéssel leesik a parkettára. Mozdulni sem bírtam...

 

 

 

 

 

Szóval ez lett volna a fejezet :D Most egy depisebb rész jön, de aztán nem lesz az, ígérem :)

Remélem tetszett!

Kommizni ér :)