10. fejezet

Sziasztok kedves olvasóim! :)

Meghoztam a következő részt. Elég sokáig készítettem tehát remélem jó lett! :) Még mindig ér kommizni meg feliratkozni!  Ja, és még annyit, hogy meg van az +1300 klikkelés! Ami mindjárt eléri a +1400- at. Nagyon, nagyon köszönöm nektek! :) ♥
Íme a rész! Remélem tetszeni fog! :)

10.fejezet

***El szemszöge ***

    Ismeretlen, ölelő karokban ébredtem. Lassan kinyitottam a szemem és felnéztem az izmos felsőtest tulajdonosára. Elakadt a lélegzetem. Harry szuszogott a fülembe és ő ölelt át. Kicsusszantam a karjaiból és őrült fejfájás kíséretében kivánszorogtam a fürdőbe.

    Reméltem, hogy csak álom volt a tegnapi nap és még él a nagyi. Hogy meg sem történt az egész. De a tükörképem nem erről árulkodott. Kisírt szemekkel, amik pirosra dagadtak és kócos hajjal álltam a nagy tükröm előtt. Szívem újra elszorult, mikor a nagyira gondoltam. Megint könnyek gyűltek a szemembe, de visszanyeltem őket.

     Nem tudom mennyi ideig lehettem bent, de mikor kijöttem a fürdőből Harry már nem feküdt az ágyamba. Visszabújtam a takaró biztonságába és szabadjára engedtem a könnyeimet. Halkan sírtam. Ekkor valaki kopogott és belépett az ajtómon. Lara volt az, nyomában az öt sráccal. Mindegyikük kezében egy-egy tálca díszelgett. kicsit megmosolyogtatott a helyzet és abbahagytam a sírást is.

    - Jó reggelt! Hoztunk neked reggelit. Nem tudtuk mit ennél, így mindenből hoztunk egy kicsit. - állt előre Louis és felém tolta a tálcát, amin tojásrántotta volt narancslével.

    - Nektek is! Nem vagyok éhes, de azért nagyon köszönöm. - néztem hálásan rájuk. Amint az ennivalóra tévedt a tekintetem elfogott a hányinger.

    - A reggeli a legfontosabb étkezés! nem hagyhatod ki. - állt Louis mellé a szöszi.

    - Tényleg nem vagyok éhes.

    - Akkor megehetem? - nézett rám Niall cuki pofival. Louis oldalba lökte.

    - Persze. - mosolyogtam Niallre halványan. Kis éhenkórász. A többiek rosszallóan néztek a szöszire, aki magához vette a rántottát és leült az ágyam szélére.

    - Szólj, ha bármire szükséged van, rendben? Anyáék holnapután tudnak csak haza jönni. De azt mondták, hogy sietnek. - ölelt meg Lara.

    - Rendben és még egyszer köszönöm. - öleltem vissza és az öt fiúra mosolyogtam. Harry mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam elszakadni azoktól a hívogató smaragdzöld szemektől. Egyszerűen megbabonáznak.

    - Mi is itt leszünk kicsilány! Ráérünk, úgy hogy ideiglenese ide költöztünk, persze csak addig amíg ki nem rúgnak minket. - kacsintott rám Louis.

    Furcsa, hogy a véleményem hogy megváltozott egyik napról a másikra, ezekről a srácokról. Már nem azt gondolom, hogy milyen nagyképűek, hanem hogy jófejek, segítőkészek és viccesek. Pedig nem is ismernek minket!

    - Lent leszünk, ha bármit szeretnél csak csettints és itt termünk. - mosolygott rám Liam.

    - Okés. - feküdtem vissza a párnámra. Elindultak kifelé csak Harry állt még mindig mozdulatlanul. Mikor becsukódott az ajtó Harry közelebb lépett az ágyamhoz és leült a szélére.

    - Én...Csak azt szeretném mondani, hogy... Számíthatsz rám, ránk, mert... - itt elakadt a szava és a szemembe nézett. - mert én szeretlek téged. - lesütötte a szemét. Mit mondott? szeret engem? Ez a szó furcsa hatást váltott ki belőlem, a pillangók elkezdtek ébredezni a hasamba.                                                        

   - Harry... - erre most mit mondjak?

   - Ne, kérlek hallgass meg! - újra a szemembe nézett. - Már amikor először megláttalak a tánciskolába ahogy táncolsz, már akkor megtetszettél. Azon az éjszakán rólad álmodtam. Aztán amikor megláttalak a Starbucksba nem tudtam mit kéne mondanom. Ilyen még nem történt velem soha, hogy ne tudjak mit mondani egy lánynak. De te olyan hatással vagy rám... Amikor a közeledbe vagyok, olyan mintha kábulatba esnék. Azzal a reménnyel mentem oda a telefon számodat elkérni, hogy talán tényleg boldog lehetek egy lány mellett. De amiket mondtál azok teljes mértékben igazak voltak. Mégis úgy fájtak a szavaid, mintha kést forgatnának a szívemben. A srácok el sem tudták képzelni, hogy mi bajom van. Egész nap szomorú voltam, nem ettem, csak feküdtem a szobámba. Aztán jöttek ezzel a furcsa interjúval, amit nem mondták el, hogy hol lesz. És mikor megláttalak az ajtóban döbbent arccal... Egyszerűen el akartam menekülni, bárhol másutt lettem volna. Nem akartam, hogy miattam legyél boldogtalan. A táncterembe pedig, mikor megtaláltalak és a karjaimba zártalak a világ megszűnt körülöttem. Csak arra tudtam gondolni, hogy a karjaimba tarthatlak. Akkor döbbentem rá, hogy nélküled nem tudok élni. - reménykedve nézett rám Harry.

   - Magamra hagynál kérlek? - kérdeztem összezavarodva.

   - Persze. -láttam a csalódottságott Harry szemeiben ahogy felállt és kiment a szobából.

    Harry szerelmet vallott nekem. Soha még senki nem mondott nekem ilyeneket. Muszáj gondolkodnom, idő kell, hogy felfogjam az egészet.

    Azt hittem, hogy ha ideköltözöm, akkor minden könnyebb lesz. Tévedtem. Pont, hogy minden sokkal nehezebbé vált. A táncsuliba is látott? Nem is vettem észre, hogy valaki figyel. Akkor ezek szerint miattuk volt az a nagy lánytömeg, meg a limuzinba is ők ültek.

    Mit csináljak? Én is érzek valamit Harry iránt, de... Ehhez még meg kéne ismernem. Nekem ez így nem megy. De azok a smaragdzöld szemek az őrületbe kergetnek. Azok a göndör fürtök pedig... Késztetést érzek, hogy beletúrjak.

    Nem tudok eligazodni az érzéseimen.

    Lassan álomba merültem, miközben Harryn gondolkoztam. Róla álmodtam, vagyis inkább vele álmodtam. Csodálatos álom volt.

*** Harry szemszöge ***

    Elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé. Lehet, hogy hiba volt, lehet, hogy nem. Megértem, hogy gondolkodni kell, de akkor is rosszul esett. Szomorúan ballagtam le a lépcsőn a konyhába. Elővettem egy poharat és hideg csap vizet engedtem bele. Egy szuszra kiittam a tartalmát.

    - Elmondtad neki? - hallottam a hátam mögül Zayn hangját.

    - Mit? - fordultam felé.

    - Jajjjj Harry! Ne tagadd, hogy tetszik neked! Ne akarj macsóskodni. Nem jön be. Főleg nem Elnél!

    - Igen, elmondtam.

    - Gondolom azt mondta, hogy hagyd magára. Kitaláltam? - halványan bólintottam. - Figyelj, ez a lányoknál egyet jelent azzal, hogy majd még megbeszéljük. Ne rágd ezért magad! - ütögette meg a vállamat Zayn. - Gyere, egy vígjátékot nézünk a többiekkel. - Bementünk a TV elé és ledobtam magam a kanapéra.

*** El szemszöge ***

    Nem mondom azt, hogy kipihenten ébredtem, de legalább a fejfájásom elmúlt. Már kezdett kint besötétedni. Olyan 16 óra fele lehetett. Még mindig nem tudom mit mondhatnék Harrynek, de muszáj leszek beszélni vele. Megígértem neki.

    Leballagtam a lépcsőn, ahol nevetést hallottam a nappaliból.

    - Sziasztok. - léptem be a szobába nem túl őszinte mosollyal az arcomon.

    - Kicsilány! - jött oda Louis és megölelt. - Üvegezünk, nem játszol velünk? - végignéztem a társaságon akik mosolyogva ültek a szőnyegen, kivéve Harryt.

    - Nem, köszi. Inkább összedobok valami kaját magamnak. - a hasam is mellém állt egy nagy korgással. - Ti nem kértek valamit? 

    - Nem, igen. - jött egyszerre a válasz, ki nem találjátok ki mondta, hogy igen!

    - Na, akkor gyere Niall! Keressünk valamit.  - néztem a szöszire, aki azonnal mellettem termet és elindultunk a konyha felé.

    - Akkor nézzük. Van itthon kenyér, vaj, felvágott, tej, müzli... - nyitottam ki a hűtő szekrény ajtaját.

    - Igazából beszélni akartam veled. Éhes is vagyok, de az ráér. - vágott a szavamba Niall és megállt a konyha pult mellett.

    - Miről lenne szó? - kérdeztem kicsit félve és felé fordultam.

    - Harryről. Csak annyit kérek, hogy hallgass meg! Soha nem láttam még ilyen állapotba Harryt. Eddig nem volt igazán szerelmes egyetlen egy lányban sem. Sem Carolineben, sem senkiben.

    - Honnan tudod, hogy szerelmes belém? - kérdeztem halkan Nialltől. Még mindig nehezen tudom elhinni.

    - Jajj, el! Ne mond, hogy nem vetted észre! Ahogy rád néz, ahogy megölel téged. A gesztusai... Hát nem vetted észre? Ezek mind azt jelenti, hogy bármit megtenne érted! - nem tudtam mit mondani.Az egyik részem hisz Niallnek, a másik viszont még mindig hitetlenkedik.- Csak tedd meg, hogy beszélsz vele, mert nagyon rossz érzés szomorúnak látni az egyik legjobb barátomat. Kérlek! - nézett a szemembe Niall. Megöleltem.

    - Köszönöm, beszélek vele! Ígérem! - szorítottam meg Niallt. Hálás voltam neki azért amiért felébresztette bennem azt az énem, ami Harryre vágyik folyton. Elengedtem szöszi barátomat és a nappali felé indultam.

    - Harry, beszélhetnénk? - kérdeztem tőle félve.

    - Persze. - csillogott Harry szeme.

    - Akkor gyere, menjünk fel a szobámba. - Harry felállt és elindultunk a lépcsőn felfelé.

    - Védekezzetek! Nem akarok még nagybácsi lenni. - kiabált utánunk Louis. 

    Megforgattuk a szemünket. Közben megérkeztünk, bementünk és leültünk az ágyam szélére. 

    - Harry, én... Nem tudom mit mondhatnék. De most nem az eszemmel fogok beszélni, hanem a szívemmel. - azok a smaragdzöld szemek és angyali arc, egyszerűen nem tudok gondolkodni a közelébe. - Nehéz időszakon megyek keresztül, ezért is voltam veled olyan bunkó a Starbucksba. Tudom ez nem mentség, de én nagyon sajnálom amiket ott a fejedhez vágtam. Nem akartalak megbántani, csak sok volt nekem ez az egész 2-3 év. Amikor az ajtóba megláttalak elöntött a bűntudat, de nem mutattam ki. Már megtanultam, hogyan rejtsem el az érzéseimet mások előtt. Eddig tökéletesen be is vált. De, olyan mintha már több éve ismernénk egymást és belelátnál a vesémbe. Az a vallomás pedig huuuu... Akkor tényleg nem tudtam hogyan is reagáljak az egészre. Nekem ahhoz, hogy valakit igazán megszeressek meg kell ismernem. Ismernem kell, hogy mikor milyen valójában. Hogy milyen énjei vannak. De a legfontosabb nálam mégis az, hogy megbízzam a másikba. Téged pedig nem is ismerlek, nem tudom miket szeretsz, mi a kedvenc filmed, bandád meg ilyenek. De ne értsd félre,ezzel nem azt akartam mondani, hogy soha nem leszek szerelmes beléd, csak nekem ehhez idő kell. Érted Harry? - reménykedve vártam a válaszát. De ő csak nézett engem azzal a két szép szemével.

    - De ha neked ez nem megy, akkor hagyjuk! - hajtottam le szomorúan a fejem. Egy kéz emelte fel az államat.

    - Persze, hogy értem, te butus! Ha kell meg is küzdenék érted! Ha azt kéred, hogy ismerjük meg egymást, akkor így lesz. Minden a te tempódba fog menni, ahogy szeretnéd! - ölelt meg először óvatosan, de aztán mikor érezte, hogy szorosan magamhoz ölelem, akkor teljes egészében a mellkasára húzott. Úgy mosolygott, hogy még a gödröcskéi is látszottak.

    Ezt a szép pillanatot sajnálatomra a hasam zavarta meg egy nagy korgással, hogy éhes. Harry felnevetett és elengedtük egymást.

    - Gyere, üssünk össze valami kaját! Szerintem a többiek is éhesek már. - megfogta a kezem és elindultunk lefelé a lépcsőn. Egy hatalmas kő esett le a szívemről, hogy tudtam beszélni Harryvel.

    - Kértek ennival... - léptünk be a nappaliba a kérdést feltéve, de akkor megláttam, hogy mi folyik a szőnyegen. - Mi a szent szar? - kerekedett el a szemem, nekem is meg Harrynek is. 

Remélem tetszik! :) Kommizatok meg iratkozzatok fel! :) ♥