15. fejezet

Hello!

Itt van a dupla résznek a 2. fele :))))
A következő 5 komment után jön!!

15. fejezet

 

 

     - Ki az az Adam? - kérdezte Harry már a kocsiba. Olyan 10 perce mehettünk.

     - A nagybáttyám.

     - És van valami ötleted, hogy miért utazhatott ide?

     - Halvénylilla fogalmam sincsen róla. - néztem ki az ablakon. Talán a nagyi miatt, talán nem. Nem tudom...

     Az út további részében nem is stóltunk egymáshoz. Én a gondolataimba voltam mélyedve, Harry pedig dúdolászott miközben  vezetett. Észre sem vettem és már haza is értünk. Nem akartam hazaengedni, de sajnos muszáj volt.

      - Mikor megálltunk sietett, hogy kinyissan nekem a kocsiajtót. Annyira aranyos volt, ahogy igyekezett. A bejárati ajtó előtt nagyon nehézkesen ment a búcsúzkodás. Ő sem és én sem voltam biztos abban, hogy mit akarok. Csókot vagy sem. Így csak egy arcra puszi volt meg egy hatalmas ölelés. Még néztem utána egy darabig. És még mindig nem tudtam elönteni mit is érzek. Szerelmest vagy barátságot. Mondjuk azért ez már több, mint szimpla barátság. Sokkal...
     - Megjöttem. - vettem le az előszobába a kényelmetlen cipőmet.
     - Szia El! - jött ki Adam és szorosan magához ölelt. Visszaöleltem én is.
     - Szia. Hogy hogy itt vagy? - váltunk el. Csak most láttam nagybátyám nyúzott arcát. Szemeit karikák díszítették, szemében pedig fáradtság csillogott.
      - Menjünk beljebb és elmondok mindent. - mondta. furcsa volt így látni. 35 éves és mégis letagadhatna akár 5 évet is, de most... Volt már sok barátnője, de olyan 4 évvel ezelőtt hatalmasat csalódott egy lányba és azóta nem volt komolyabb kapcsolata. Pedig megérdemelné, hogy végre igazán boldog legyen valaki mellett.
      - Greisék hova tűntek? - mentünk be a nappaliba.
      - Elmentek, hogy tudjunk beszélgetni. - ült le Adam a kanapéra.
      - Kérsz valamit inni? - ajánlottam fel.
      - Igen, köszönöm. Egy pohár víz nagyon jól esne. - kimentem a konyhába gyorsan kitöltöttem és visszasiettem vele.
      - Szóval, miről lenne szó? - ültem le mellé a kanapéra.
      - A nagyról vagyis az anyukámról ááááá.... mindegy. Szóval megkéne szervezni a temetését. És nem szeretném nélküled. Ezt azért telefonon nem mondhattam volna el neked.
      - Persze, segítek. - mosolyogtam rá bíztatóan. Ezután 10 perc néma csend támatt. De nem az a kínos csend. - Neked elmondta? - böktem ki a kérdést.
      - Nem. Egy árva szót sem mondott. - meredt maga elé Adam.
      - Nekem sem. - bambultam én is el. - Visszakellene költöznöm Bostonba, igaz? - olyan fájdalmas volt ezt még magamnak is beismerni. Itt hagyni Londont, Laráékat, de a legborzasztób, hogy Harryt is. Nem akarom ezt, de Adamot sem szeretném egyedül hagyni.
      - Nem! ilyen eszedbe se jusson! Anya is azt akarta, hogy ideköltözz, akkor minek jönnél vissza? - fordult hirtelen felém.
      - Azért, mert nem akarlak egyedül hagyni téged!
      - De én ezt nem hagyom! Nem hagyhatod itt úra az új barátaidat csak miattam! Szükséged van ezekre az emberekre!
      - De hát... - vágtam bele a szavába.
      - Semmi de hát! Ne félts engem. Jól megleszek. - Váraszóul belefúrtam mellkasába az arcomat. Éreztem, ahogy a hajamra esik egy pár könnycsepp.
      - Tudom, hogy milyen érzés... - suttogtam a pólójába. Erre csak még jobban magához szorított.
      - Csak egyet kérek! - tolt el magától. - A temetés idejéig gyere vissza Bostonba. De ne tovább! - mosolygott rám.
      - Jó, rendben. - mosolyogtam vissza.
      - Meg nehogy nekem egyedül gyere el! Hozz magaddal valakit. Mivel én holnap már utazom is vissza, ezért nem tudsz velem jönni. Greisék pedig csak a temetésre tudnak jönni. Van tipped, hogy kit hozol?
      - Igen, van. Egy nagyon jó barátomat.
      - Rendben. Akkor én megyek is. Már késő van és korán megy holnap a gépen. Egy közeli szállóba lakok, úgy hogy nem kell messze mennem. 1 hét múlva találkozunk. Szia, jóéjt. - ölelt meg Adam.
      - 1 hét múlva. - mosolyogtam rá már az ajtóból. - Szia, jóéjt.
      Bezártam az ajtót és a szobám felé vettem az irányt. Gyorsan átvettem a pizsit, nem volt kedvem mosz lezuhanyozni. és már zuhantam is be az ágyba...


*** Lara szemszöge ***

     Először csak finoman csókolt meg Zayn, de mikor viszonoztam csókjait, egyre hevesebb lett. Tökéletes pillanat volt. A London Eye előtt ültünk egy hintóba. És ekkor ezt a tökéletes pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg. A franc egye meg! Nehézkesen szétváltunk. Nem volt ínyemre a dolog és amint láttam Zayn fájdalmas arcát, neki sem.
      - Igen? - kapkodtam még mindig a levegő után.
      - Szia kincsem! Bocsi, hogy zavarlak. Azt szeretném, hogy nem aludnál - e ott ma valakinél? - meglepetésembe nem is tudtam mit mondani.
      - De, persze. Miért?
      - Majd elmesélek mindent. Kinél leszel?
      - Zaynnél. - pirultam el.
      - Rendben, de ne csináljatok semmi hülyeséget! Oké? - szólalt meg az anyai ösztön.
      - Okés. Szia, jóéjszakát! - tettem le. - Nem lenne baj, ha ma nálad aludnék? - kérdeztem félénken.
      - Nem lenne - e baj? Viccelsz? A legjobb lenne! - csókolt meg újra mosolyogva. Nem is vettem észre, hogy mikor, de az One Direction háza előtt egyszer csak megállt a hintó. Zayn az ölébe kapott és bevitt a házba. Csend loholt bent, mintha senki sem lenne itthon. Nevetve indultunk fel az emeltre ebben a hatalmas nagy házban.
      - Velem szeretnél aludni vagy a vendégszobában? - nézett le rám Zayn.
      - A vendégszobában. - mondtam tök komolyan. Gondoltam húzom egy kicsit a fejét. Egy pillanatra elszomorodott és elindult a vendégszoba felé.
      - Jajjjj, te butus, hát persze, hogy veled alszok! Csak vicceltem. - nevettem rajta. Hogy vehette be?
      - Ez nagyon gonosz volt! Még visszafogod kapni. - vágta be a durcit.
      - Ki engesztellek, ha megcsókollak? - egy percig sem gondolkodott a válaszon, rögtön rávetette magát az ajkaimra. Még mindig az ölébe vitt be engem a szobájába. Nem volt az a hatalmas rend, de nem is volt nagy kupi. A szoba pedig teljesen illett Zaynhez.
      - Adok egy hosszabb pólót amibe tudsz aludni, jó? Bár ha rajtam múlna nem adnék... - tett le és nézett rám perverzen. Válaszol csak belebokszoktam a válába.
      Ekkor eltűnt a szekrényéne és előjött egy pólójával.
      - Lezuhanyozhatok?
      - Csak ha mehetek én is! - kacsingatott rám.
      - Arra még várnod kell Bad Boy! - olyan szomorú fejet vágott, hogy muszáj volt adnom két puszit az arcára, csak hogy jobb kedve legyen.  - Majd máskor. - na, erre már rögtön jobb kedve lett.
      Nem húztam el a zuhanyzást. Amilyen gyorsan csak lehett elkészültem. Lemostam magamról a sminket, átöltöztem Zayn pólójába. Mélyen belélegeztem a tökéletes illatát és kiindultam.
      - Hmmmm... Nagyon jól áll a pólóm rajtad. - mért végig tetőtől talpig Zayn. Végül is csak egy bugyi meg a pólója volt rajtam. - Elmegyek én is zuhanyozni, de sietek. - nyomott egy puszit a homlokomra.
      Eluralkodott rajtam a fáradtság. Bebújtam Zayn jó puha ágyába és már csak arra emlékszem, hogy Zayn befekszik mellém, átölel hátulról és azt suttogta a fülembe, hogy szeretlek...