14. fejezet

Sziasztok! :)

Igen hatalmas késéssel, de itt van a következő fejezet! :) Méghozzá duplát hozok! Nagyon szépen köszön a 10 feliratkozót és a sok kommentet!! Rettentően jól esik. De nem is húzom az időt tovább. :)

14. fejezet

 

 

 

 

Hey, how ya doin? Sorry you can't get through

Why on't you leave your name and your number

I will get back to you. (ohhhhh.)

 



 

    Szólalt meg a kedvenc számom a telefonomból.

    - Hallo, itt Elisabeth. - vettem fel.

    - Szia El, Shamanta vagyok. Öhhmm... Hogy vagy? - akatt el Sham hangja. El sem tudom hinni, hogy egyáltalán felhívott.

     - Szia. Jól. - válaszoltam szűkszavúan és lehet, hogy kicsit túl bunkón is.

     - Figyi El! Én bocsánatot szretnék kérni. Mindenért. Hogy nem voltunk ott melletted. HOgy egyedül hagytunk. Én nagyon, de nagyon sajnálom! És borzalémasan hiányzol! Nem haragudtam rád, csak Clara mindenfélével telebeszélte a fejemet. És csak azért nem voltam ott melletted. - a végére Sham hangja síróssá vált. Erre most mit mondhatnék? Bocsássak meg neki és tegyek úgy, mintha mi sem történt volna? Nekem ez így nem megy... - Megtudsz majd még valaha is bocsátani? - ez egy nagyon jó kérdés. Menni fog ez nekem? Megtudok - e megint úgy bízni benne, mint régen?

     - Bocsi, de most le kell tennem. Majd még beszélünk. Szia. - ezzel kinyomtam. Végül is igazat mondtam... 2 óra múlva randira megyek Harryvel. És készülődnöm kellene. Mondjuk nem tudom, hogy ez randi - e vagy sem, de mindegy.

     - Szivi, biztos jól áll ez a ruha? - rontott be a szobámba Lara. - Te még hogy hogy nem vagy felöltözve? - mérgelődött mikor meglátott egy száll törölközőbe a telefonnal a kezembe.

     - Na, gyere. Kisminkellek. - mondta és a fürdő felé tolt.

     - De nekem elég egy kis szempillaspirál meg szájfény! Nehogy úgy nézzek ki, mint egy szörnyeteg. - kötöttem ki.

     - Jó, jó. Ne félj, amíg engem látsz. - vette elő a szemceruzát és már neki is kezdett.

     - Pontosan ettől félek. - adtam meg magam és behunytam a szemem, de csak azért, hogy ne szúrja ki azzal a szemceruzával.

     - 1 óra múlva a tükör előtt álltam és Lara befogta a szemem. És mikor levette a kezét, egy pillantara elállt a lélegzetem. Ez nem lehet, hogy én vagyok! A hajam hullámosan omlott a válamra. A gyönyörű ruha, mi feltehetőleg a Laráé körülölelte a testemet. Tökéletesen simult hozzám. Mint, ha csak rám tervezték volna. A sminkem is visszafogott volt.

     - Köszönöm. - és megöleltem jó szorosan az egyetlen  egy unokahúgomat. Amúgy ő is lélegzetelállítóan nézett ki. Ekkor megszólalt a csengő. Magunkhoz vettük a táskáinkat és rohantunk le az ajtóhoz. Egyszerre fogtuk meg a kilincset és nyitottuk ki az ajtót. Harry és Zayn mosolyogva állta kint. Amint megláttak minket döbbenet suhant át az arcukon, de aztán uralkodtak érzéseiken.

     - Indulhatunk, hölgyeim? - nyújtotta felém udvariasan Harry a kezéz. Bezártam az ajtót és beelékaroltam. Lara is így tett Zaynbe. Elkísértek minket a kocsiaikhoz, de előtte megöleltük egymást Larával és sok szerencsént kívántunk.

     Harry kinitotta nekem a kocsiajtót, aztán ő is beült. Beindította a motort és elindultunk. Az út eleje némasággal telt, de aztán Harry bekapcsolta a rádiót és elkezdett énekelni. Én először csak dúdolásztam, mert nem akartam elrémíteni a borzalmasan förtelmes hangommal, de aztán a kedvenc számomnál feladtam és énekeltem Harryvel. Végül mikor már teli torokból üvöltöttük, megáltunk egy parknál.

     - Ügye nem most gosz megölni és itt elásni a hullámat? - néztem Harryre, mikor már egyre beljebb mentünk a park belsejében.

     - Most lebuktam. Pedig, olyan jó terv volt. - vágott csalódott fejet. Erre én csak elnevettem magam. Hirtelen nem olyan messze tőlünk megláttam valami pislákoló fényt. Egyre izgatotabban lépkedtem a fény felé. És mikor már eglszen közel voltunk, lehetett látni mi az... Egy pléd volt leterítve a földre, és azon volt egy piknikes kosár. A fény pedig a gyertyák sokasságától származott, amik szinte mindenhol ott voltak a pléd körül. Egyszerűen gyönyörű volt. Nem is tudtam mint mondani, hanem Harry nyakába ugrottam.

     - Akkor tetszik? - ölelt vissza.

     - A leggyönyörűbb, amit valaha is láttam. - pusziltam meg az arcát. Megfogta a kezem és a pléd felé vezetett. Leültünk és Harry kinyitotta a piknikes kosarat. Mikor megláttam a tartalmát egy hatalmas nevetés szakatt ki belőlem . Hihetetlen, hogynem egy elit helyre vitt engem és nem méregdréga falatnyi kajákat eszünk.

     - Mi az? - vette ki a pizzát a kosárból és egy féloldalas mosolyt küldött felém.

     - Semmi, csak pár nap alatt úgy kiismertél, mint méf senki más. És ez nagyon jó. - mosolyogtam rá. Előhúzott a pizza mellől egy üveg pezsgőt meg két pezsgősüveget. Mind a kettőnknek töltött aztán koccintottunk. Evés közben jókat nevettünk. Hamar megettük a pizzát.

     - Van még valami... - és mehinz elővett valamit a kosárból. Egy műanyag dobozt, ami tele volt sütivel. - Ezt mi sütöttük a fiúkkal. Elég sokat küzdöttünk vele, úgyhogy remélem jó lett. - majd kivett egyett és a számba adta. Tényleg nagyon jó lett. Full csokis és omlós. Egyszeűen isteni finom.

     - Na?

     - Hmmm...

     - Hmmmm de rossz vagy hmmm de finom?

     - A második. Elképeszten finom. - vettem ki a dobozkából még egyett. Leharaptam a felét, a másikat pedig Harry szájéba adtam.

     - Ez tényleg nagyon jó. - mondta tele szájjal.

     - Én mondtam. És ha sütiről van szó, sohasem hazudok. - mosolygotam rá.

     - Ott van egy kis... - ezzel egyre közeledett felém és a puha kezével lesöpört egy morzsát a szám sarkából. Hirtelen olyannyira kívántam, hogy megcsókoljon, mint még soha semmit. Nem is kívántam, hanem akartam. Az arcunk egyre közeledett egymáshoz és már éreztem Harry meleg leheletét és bódító illatát. Már csak egy egészen pici hiányzott hozzá, hogy szánk súrolja a másikét, de ekkor megszólalt a táskámba az a nyamvatt telefon. Fülig pirosan elhúzodtam Harrytől és a táskámért nyúltam.

     - Hallo. - szóltam bele elég vékony hangon. Mint akit az előbb majdnem megcsókoltak csak megzavarta ezt egy telefon.

     - Szia szivem, Greis vagyok. Nagyon sajnálom, hogy zavarlak. Tudom, hogy randin vagy Harryvel és tényleg nem hívtalak volna, ha nem lenne fontos. Nem fogod elhinni ki jelent meg ebben a szent pillanatba!

     - Kicsoda? - mostmár nagyon kíváncsívá tett.

     - Adam.

     - Adam? - döbbentem le. - De hát mi a francot keres ő itt? Nem mintha nem örülnék neki, de hogyan jött ide?

     - Nem tudnál hazajönni? Hogy ne telefonon beszéljétek ezt meg. És tényleg borzalmasan sajnálom...

     - Persze, semmi baj. Megyek. 30 perc és otthon vagyok. Szia. - ezzel letettem. - Annyira nagyon sajnálom. - néztem Harryre bocsánatkérően.

     - Semmi baj. Majd bepótoljuk. - kacsintott rám és segített felállni.

     - De nagyon jól éreztem magam! - öleltem meg és adtam az arcára egy puszit.

     - Én is. - ölelt vissza.