Sziasztok!
Tudom, hogy megígértem, hogy folytatom a történetet...De nem jön az ichlet ehhez...Sajnálom nagyon!
Köszönöm azoknak a kedves olvasóknak, akik olvasták a fejezeteimet és kitartottak mellettem! Köszönöm a kommenteket és a sok-sok oldalmegjelenítést! Köszönöm a szép szavakat, és a bíztatásokat! Mindent köszönök szépen!!!
Viszont lenne egy meglepim...!:)
A másik blogomat újra elkezdem írni, és arra kérnélek titeket, hogy azt is ugyanolyan lelkesedéssel olvassátok, mint ahogy ezt tettétek!:))
http://lovestoryes-onedirection.blogspot.com/
Még egyszer nagyon nagyon köszönöm!
Milliónyi csók!!
2014. július 30., szerda
2014. április 22., kedd
Visszatértem
Sziasztok! :)
Húúú nagyon furcsa megint visszatérni ide. :) Annyi dolgom volt...Felvételi, félévi jegyek, stb...Nem tudtam foglalkozni a bloggal. Tudom, hogy az olvasóim csalódottak és nagyon sajnálom!
De lenne egy olyan kérdésem, hogy szeretnétek e, hogy folytassam vagy inkább ne? Elindítok egy szavazást, hogy mi legyen. :)
Millió puszi xx :)) :*
Húúú nagyon furcsa megint visszatérni ide. :) Annyi dolgom volt...Felvételi, félévi jegyek, stb...Nem tudtam foglalkozni a bloggal. Tudom, hogy az olvasóim csalódottak és nagyon sajnálom!
De lenne egy olyan kérdésem, hogy szeretnétek e, hogy folytassam vagy inkább ne? Elindítok egy szavazást, hogy mi legyen. :)
Millió puszi xx :)) :*
2013. augusztus 14., szerda
2. díjam :)
Sziasztook!! :)
Megkaptam a 2. díjamat, amit nagyon szépen köszönök Nikinek! :))
Szabályok:
-11 kérdés
-11 bloggernek tovább küldeni
11 dolog rólam:
1. Könnyen megszeretem az embereket.
2. Imádok olvasni, főleg Vörös Pöttyös könyveket.
3. Szabadidőmbe verseket írok és blogolok.
4. Van egy öcsém, Bence.
5. Hobbijaim a tájfutás, sífutás, biciklizés, a tánc és persze a blog írása.
6. Szeretnék egyszer kijutni a téli olimpiára.
7. Legnagyobbat az egyik volt barátnőmbe csalódtam.
8. Csak azért mondom az iskolába, hogy nem szeretek táncolni, mert félek, hogy leszólnak miatta.
9. Igazán eddig csak egyszer voltam szerelmes, amit nem viszonoztak.
10. Beszédhibás vagyok, de már nem csúfolnak miatta.
11. Régebben lovagoltam.
11 válasz:
1.Mit csinálsz a szabadidődben? Blogot írok, olvasok, verseket írok, kockulok...
2.Milyen színű a hajad? Barna :)
3.Szereted a rántott cukkinit? Nem igazán... Semmilyen formába nem szeretem a cukkinit. :)
4.Van testvéred? Van, egy öccsém.
5.Szoktad sminkelni magad? Igen szoktam, de csak szemceruzával meg néha szempillaspirállal.
6.Fogadásból befestenéd a hajad zöldre? Simán. :D
7.Mióta blogolsz? Kevesebb, mint egy éve. :)
8.Ha megtámadna egy zombi mit csinálnál? Szembeszállnék vele. :D
9.Ha szuperhős lennél mi lenne a neved? Nem tudom. :)
10.Van házi állatod? Nincs sajnos, de szeretnék. :)
11.Örökbe fogadnál egy mókust? Iggeeenn, azok annyira cukik :))
11 kérdés:
1. Ha kívánhatnál egyet, mi lenne az?
2. Szoktál énekelni fürdés közbe?
3. Eddig hány blogod volt/van?
4. Mit szeretsz a bloggerkedésbe?
5. 1D vagy The Wanted?
6. Van olyan zeneszám, ami emlékezted valakire? Ha igen melyik az?
7. Milyen állatod tartanál otthon a legszívesebben?
8. Supermannal vagy Batmannal kötnél inkább házasságot?
9. Van legjobb barátod?
10. Szereted a magyar rappet?
11. Van Tumbl-od?
11 ember akinek tovább küldöm:
Emilie Miller
Megkaptam a 2. díjamat, amit nagyon szépen köszönök Nikinek! :))
-11 dolog rólam
-11 válasz -11 kérdés
-11 bloggernek tovább küldeni
11 dolog rólam:
1. Könnyen megszeretem az embereket.
2. Imádok olvasni, főleg Vörös Pöttyös könyveket.
3. Szabadidőmbe verseket írok és blogolok.
4. Van egy öcsém, Bence.
5. Hobbijaim a tájfutás, sífutás, biciklizés, a tánc és persze a blog írása.
6. Szeretnék egyszer kijutni a téli olimpiára.
7. Legnagyobbat az egyik volt barátnőmbe csalódtam.
8. Csak azért mondom az iskolába, hogy nem szeretek táncolni, mert félek, hogy leszólnak miatta.
9. Igazán eddig csak egyszer voltam szerelmes, amit nem viszonoztak.
10. Beszédhibás vagyok, de már nem csúfolnak miatta.
11. Régebben lovagoltam.
11 válasz:
1.Mit csinálsz a szabadidődben? Blogot írok, olvasok, verseket írok, kockulok...
2.Milyen színű a hajad? Barna :)
3.Szereted a rántott cukkinit? Nem igazán... Semmilyen formába nem szeretem a cukkinit. :)
4.Van testvéred? Van, egy öccsém.
5.Szoktad sminkelni magad? Igen szoktam, de csak szemceruzával meg néha szempillaspirállal.
6.Fogadásból befestenéd a hajad zöldre? Simán. :D
7.Mióta blogolsz? Kevesebb, mint egy éve. :)
8.Ha megtámadna egy zombi mit csinálnál? Szembeszállnék vele. :D
9.Ha szuperhős lennél mi lenne a neved? Nem tudom. :)
10.Van házi állatod? Nincs sajnos, de szeretnék. :)
11.Örökbe fogadnál egy mókust? Iggeeenn, azok annyira cukik :))
11 kérdés:
1. Ha kívánhatnál egyet, mi lenne az?
2. Szoktál énekelni fürdés közbe?
3. Eddig hány blogod volt/van?
4. Mit szeretsz a bloggerkedésbe?
5. 1D vagy The Wanted?
6. Van olyan zeneszám, ami emlékezted valakire? Ha igen melyik az?
7. Milyen állatod tartanál otthon a legszívesebben?
8. Supermannal vagy Batmannal kötnél inkább házasságot?
9. Van legjobb barátod?
10. Szereted a magyar rappet?
11. Van Tumbl-od?
11 ember akinek tovább küldöm:
Emilie Miller
2013. augusztus 7., szerda
15. fejezet
Hello!
Itt van a dupla résznek a 2. fele :))))
A következő 5 komment után jön!!
Itt van a dupla résznek a 2. fele :))))
A következő 5 komment után jön!!
15. fejezet
- Ki az az Adam? - kérdezte Harry már a kocsiba. Olyan 10 perce mehettünk.
- A nagybáttyám.
- És van valami ötleted, hogy miért utazhatott ide?
- Halvénylilla fogalmam sincsen róla. - néztem ki az ablakon. Talán a nagyi miatt, talán nem. Nem tudom...
Az út további részében nem is stóltunk egymáshoz. Én a gondolataimba voltam mélyedve, Harry pedig dúdolászott miközben vezetett. Észre sem vettem és már haza is értünk. Nem akartam hazaengedni, de sajnos muszáj volt.
- Mikor megálltunk sietett, hogy kinyissan nekem a kocsiajtót. Annyira aranyos volt, ahogy igyekezett. A bejárati ajtó előtt nagyon nehézkesen ment a búcsúzkodás. Ő sem és én sem voltam biztos abban, hogy mit akarok. Csókot vagy sem. Így csak egy arcra puszi volt meg egy hatalmas ölelés. Még néztem utána egy darabig. És még mindig nem tudtam elönteni mit is érzek. Szerelmest vagy barátságot. Mondjuk azért ez már több, mint szimpla barátság. Sokkal...
- Megjöttem. - vettem le az előszobába a kényelmetlen cipőmet.
- Szia El! - jött ki Adam és szorosan magához ölelt. Visszaöleltem én is.
- Szia. Hogy hogy itt vagy? - váltunk el. Csak most láttam nagybátyám nyúzott arcát. Szemeit karikák díszítették, szemében pedig fáradtság csillogott.
- Menjünk beljebb és elmondok mindent. - mondta. furcsa volt így látni. 35 éves és mégis letagadhatna akár 5 évet is, de most... Volt már sok barátnője, de olyan 4 évvel ezelőtt hatalmasat csalódott egy lányba és azóta nem volt komolyabb kapcsolata. Pedig megérdemelné, hogy végre igazán boldog legyen valaki mellett.
- Greisék hova tűntek? - mentünk be a nappaliba.
- Elmentek, hogy tudjunk beszélgetni. - ült le Adam a kanapéra.
- Kérsz valamit inni? - ajánlottam fel.
- Igen, köszönöm. Egy pohár víz nagyon jól esne. - kimentem a konyhába gyorsan kitöltöttem és visszasiettem vele.
- Szóval, miről lenne szó? - ültem le mellé a kanapéra.
- A nagyról vagyis az anyukámról ááááá.... mindegy. Szóval megkéne szervezni a temetését. És nem szeretném nélküled. Ezt azért telefonon nem mondhattam volna el neked.
- Persze, segítek. - mosolyogtam rá bíztatóan. Ezután 10 perc néma csend támatt. De nem az a kínos csend. - Neked elmondta? - böktem ki a kérdést.
- Nem. Egy árva szót sem mondott. - meredt maga elé Adam.
- Nekem sem. - bambultam én is el. - Visszakellene költöznöm Bostonba, igaz? - olyan fájdalmas volt ezt még magamnak is beismerni. Itt hagyni Londont, Laráékat, de a legborzasztób, hogy Harryt is. Nem akarom ezt, de Adamot sem szeretném egyedül hagyni.
- Nem! ilyen eszedbe se jusson! Anya is azt akarta, hogy ideköltözz, akkor minek jönnél vissza? - fordult hirtelen felém.
- Azért, mert nem akarlak egyedül hagyni téged!
- De én ezt nem hagyom! Nem hagyhatod itt úra az új barátaidat csak miattam! Szükséged van ezekre az emberekre!
- De hát... - vágtam bele a szavába.
- Semmi de hát! Ne félts engem. Jól megleszek. - Váraszóul belefúrtam mellkasába az arcomat. Éreztem, ahogy a hajamra esik egy pár könnycsepp.
- Tudom, hogy milyen érzés... - suttogtam a pólójába. Erre csak még jobban magához szorított.
- Csak egyet kérek! - tolt el magától. - A temetés idejéig gyere vissza Bostonba. De ne tovább! - mosolygott rám.
- Jó, rendben. - mosolyogtam vissza.
- Meg nehogy nekem egyedül gyere el! Hozz magaddal valakit. Mivel én holnap már utazom is vissza, ezért nem tudsz velem jönni. Greisék pedig csak a temetésre tudnak jönni. Van tipped, hogy kit hozol?
- Igen, van. Egy nagyon jó barátomat.
- Rendben. Akkor én megyek is. Már késő van és korán megy holnap a gépen. Egy közeli szállóba lakok, úgy hogy nem kell messze mennem. 1 hét múlva találkozunk. Szia, jóéjt. - ölelt meg Adam.
- 1 hét múlva. - mosolyogtam rá már az ajtóból. - Szia, jóéjt.
Bezártam az ajtót és a szobám felé vettem az irányt. Gyorsan átvettem a pizsit, nem volt kedvem mosz lezuhanyozni. és már zuhantam is be az ágyba...
*** Lara szemszöge ***
Először csak finoman csókolt meg Zayn, de mikor viszonoztam csókjait, egyre hevesebb lett. Tökéletes pillanat volt. A London Eye előtt ültünk egy hintóba. És ekkor ezt a tökéletes pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg. A franc egye meg! Nehézkesen szétváltunk. Nem volt ínyemre a dolog és amint láttam Zayn fájdalmas arcát, neki sem.
- Igen? - kapkodtam még mindig a levegő után.
- Szia kincsem! Bocsi, hogy zavarlak. Azt szeretném, hogy nem aludnál - e ott ma valakinél? - meglepetésembe nem is tudtam mit mondani.
- De, persze. Miért?
- Majd elmesélek mindent. Kinél leszel?
- Zaynnél. - pirultam el.
- Rendben, de ne csináljatok semmi hülyeséget! Oké? - szólalt meg az anyai ösztön.
- Okés. Szia, jóéjszakát! - tettem le. - Nem lenne baj, ha ma nálad aludnék? - kérdeztem félénken.
- Nem lenne - e baj? Viccelsz? A legjobb lenne! - csókolt meg újra mosolyogva. Nem is vettem észre, hogy mikor, de az One Direction háza előtt egyszer csak megállt a hintó. Zayn az ölébe kapott és bevitt a házba. Csend loholt bent, mintha senki sem lenne itthon. Nevetve indultunk fel az emeltre ebben a hatalmas nagy házban.
- Velem szeretnél aludni vagy a vendégszobában? - nézett le rám Zayn.
- A vendégszobában. - mondtam tök komolyan. Gondoltam húzom egy kicsit a fejét. Egy pillanatra elszomorodott és elindult a vendégszoba felé.
- Jajjjj, te butus, hát persze, hogy veled alszok! Csak vicceltem. - nevettem rajta. Hogy vehette be?
- Ez nagyon gonosz volt! Még visszafogod kapni. - vágta be a durcit.
- Ki engesztellek, ha megcsókollak? - egy percig sem gondolkodott a válaszon, rögtön rávetette magát az ajkaimra. Még mindig az ölébe vitt be engem a szobájába. Nem volt az a hatalmas rend, de nem is volt nagy kupi. A szoba pedig teljesen illett Zaynhez.
- Adok egy hosszabb pólót amibe tudsz aludni, jó? Bár ha rajtam múlna nem adnék... - tett le és nézett rám perverzen. Válaszol csak belebokszoktam a válába.
Ekkor eltűnt a szekrényéne és előjött egy pólójával.
- Lezuhanyozhatok?
- Csak ha mehetek én is! - kacsingatott rám.
- Arra még várnod kell Bad Boy! - olyan szomorú fejet vágott, hogy muszáj volt adnom két puszit az arcára, csak hogy jobb kedve legyen. - Majd máskor. - na, erre már rögtön jobb kedve lett.
Nem húztam el a zuhanyzást. Amilyen gyorsan csak lehett elkészültem. Lemostam magamról a sminket, átöltöztem Zayn pólójába. Mélyen belélegeztem a tökéletes illatát és kiindultam.
- Hmmmm... Nagyon jól áll a pólóm rajtad. - mért végig tetőtől talpig Zayn. Végül is csak egy bugyi meg a pólója volt rajtam. - Elmegyek én is zuhanyozni, de sietek. - nyomott egy puszit a homlokomra.
Eluralkodott rajtam a fáradtság. Bebújtam Zayn jó puha ágyába és már csak arra emlékszem, hogy Zayn befekszik mellém, átölel hátulról és azt suttogta a fülembe, hogy szeretlek...
- Megjöttem. - vettem le az előszobába a kényelmetlen cipőmet.
- Szia El! - jött ki Adam és szorosan magához ölelt. Visszaöleltem én is.
- Szia. Hogy hogy itt vagy? - váltunk el. Csak most láttam nagybátyám nyúzott arcát. Szemeit karikák díszítették, szemében pedig fáradtság csillogott.
- Menjünk beljebb és elmondok mindent. - mondta. furcsa volt így látni. 35 éves és mégis letagadhatna akár 5 évet is, de most... Volt már sok barátnője, de olyan 4 évvel ezelőtt hatalmasat csalódott egy lányba és azóta nem volt komolyabb kapcsolata. Pedig megérdemelné, hogy végre igazán boldog legyen valaki mellett.
- Greisék hova tűntek? - mentünk be a nappaliba.
- Elmentek, hogy tudjunk beszélgetni. - ült le Adam a kanapéra.
- Kérsz valamit inni? - ajánlottam fel.
- Igen, köszönöm. Egy pohár víz nagyon jól esne. - kimentem a konyhába gyorsan kitöltöttem és visszasiettem vele.
- Szóval, miről lenne szó? - ültem le mellé a kanapéra.
- A nagyról vagyis az anyukámról ááááá.... mindegy. Szóval megkéne szervezni a temetését. És nem szeretném nélküled. Ezt azért telefonon nem mondhattam volna el neked.
- Persze, segítek. - mosolyogtam rá bíztatóan. Ezután 10 perc néma csend támatt. De nem az a kínos csend. - Neked elmondta? - böktem ki a kérdést.
- Nem. Egy árva szót sem mondott. - meredt maga elé Adam.
- Nekem sem. - bambultam én is el. - Visszakellene költöznöm Bostonba, igaz? - olyan fájdalmas volt ezt még magamnak is beismerni. Itt hagyni Londont, Laráékat, de a legborzasztób, hogy Harryt is. Nem akarom ezt, de Adamot sem szeretném egyedül hagyni.
- Nem! ilyen eszedbe se jusson! Anya is azt akarta, hogy ideköltözz, akkor minek jönnél vissza? - fordult hirtelen felém.
- Azért, mert nem akarlak egyedül hagyni téged!
- De én ezt nem hagyom! Nem hagyhatod itt úra az új barátaidat csak miattam! Szükséged van ezekre az emberekre!
- De hát... - vágtam bele a szavába.
- Semmi de hát! Ne félts engem. Jól megleszek. - Váraszóul belefúrtam mellkasába az arcomat. Éreztem, ahogy a hajamra esik egy pár könnycsepp.
- Tudom, hogy milyen érzés... - suttogtam a pólójába. Erre csak még jobban magához szorított.
- Csak egyet kérek! - tolt el magától. - A temetés idejéig gyere vissza Bostonba. De ne tovább! - mosolygott rám.
- Jó, rendben. - mosolyogtam vissza.
- Meg nehogy nekem egyedül gyere el! Hozz magaddal valakit. Mivel én holnap már utazom is vissza, ezért nem tudsz velem jönni. Greisék pedig csak a temetésre tudnak jönni. Van tipped, hogy kit hozol?
- Igen, van. Egy nagyon jó barátomat.
- Rendben. Akkor én megyek is. Már késő van és korán megy holnap a gépen. Egy közeli szállóba lakok, úgy hogy nem kell messze mennem. 1 hét múlva találkozunk. Szia, jóéjt. - ölelt meg Adam.
- 1 hét múlva. - mosolyogtam rá már az ajtóból. - Szia, jóéjt.
Bezártam az ajtót és a szobám felé vettem az irányt. Gyorsan átvettem a pizsit, nem volt kedvem mosz lezuhanyozni. és már zuhantam is be az ágyba...
*** Lara szemszöge ***
Először csak finoman csókolt meg Zayn, de mikor viszonoztam csókjait, egyre hevesebb lett. Tökéletes pillanat volt. A London Eye előtt ültünk egy hintóba. És ekkor ezt a tökéletes pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg. A franc egye meg! Nehézkesen szétváltunk. Nem volt ínyemre a dolog és amint láttam Zayn fájdalmas arcát, neki sem.
- Igen? - kapkodtam még mindig a levegő után.
- Szia kincsem! Bocsi, hogy zavarlak. Azt szeretném, hogy nem aludnál - e ott ma valakinél? - meglepetésembe nem is tudtam mit mondani.
- De, persze. Miért?
- Majd elmesélek mindent. Kinél leszel?
- Zaynnél. - pirultam el.
- Rendben, de ne csináljatok semmi hülyeséget! Oké? - szólalt meg az anyai ösztön.
- Okés. Szia, jóéjszakát! - tettem le. - Nem lenne baj, ha ma nálad aludnék? - kérdeztem félénken.
- Nem lenne - e baj? Viccelsz? A legjobb lenne! - csókolt meg újra mosolyogva. Nem is vettem észre, hogy mikor, de az One Direction háza előtt egyszer csak megállt a hintó. Zayn az ölébe kapott és bevitt a házba. Csend loholt bent, mintha senki sem lenne itthon. Nevetve indultunk fel az emeltre ebben a hatalmas nagy házban.
- Velem szeretnél aludni vagy a vendégszobában? - nézett le rám Zayn.
- A vendégszobában. - mondtam tök komolyan. Gondoltam húzom egy kicsit a fejét. Egy pillanatra elszomorodott és elindult a vendégszoba felé.
- Jajjjj, te butus, hát persze, hogy veled alszok! Csak vicceltem. - nevettem rajta. Hogy vehette be?
- Ez nagyon gonosz volt! Még visszafogod kapni. - vágta be a durcit.
- Ki engesztellek, ha megcsókollak? - egy percig sem gondolkodott a válaszon, rögtön rávetette magát az ajkaimra. Még mindig az ölébe vitt be engem a szobájába. Nem volt az a hatalmas rend, de nem is volt nagy kupi. A szoba pedig teljesen illett Zaynhez.
- Adok egy hosszabb pólót amibe tudsz aludni, jó? Bár ha rajtam múlna nem adnék... - tett le és nézett rám perverzen. Válaszol csak belebokszoktam a válába.
Ekkor eltűnt a szekrényéne és előjött egy pólójával.
- Lezuhanyozhatok?
- Csak ha mehetek én is! - kacsingatott rám.
- Arra még várnod kell Bad Boy! - olyan szomorú fejet vágott, hogy muszáj volt adnom két puszit az arcára, csak hogy jobb kedve legyen. - Majd máskor. - na, erre már rögtön jobb kedve lett.
Nem húztam el a zuhanyzást. Amilyen gyorsan csak lehett elkészültem. Lemostam magamról a sminket, átöltöztem Zayn pólójába. Mélyen belélegeztem a tökéletes illatát és kiindultam.
- Hmmmm... Nagyon jól áll a pólóm rajtad. - mért végig tetőtől talpig Zayn. Végül is csak egy bugyi meg a pólója volt rajtam. - Elmegyek én is zuhanyozni, de sietek. - nyomott egy puszit a homlokomra.
Eluralkodott rajtam a fáradtság. Bebújtam Zayn jó puha ágyába és már csak arra emlékszem, hogy Zayn befekszik mellém, átölel hátulról és azt suttogta a fülembe, hogy szeretlek...
14. fejezet
Sziasztok! :)
Igen hatalmas késéssel, de itt van a következő fejezet! :) Méghozzá duplát hozok! Nagyon szépen köszön a 10 feliratkozót és a sok kommentet!! Rettentően jól esik. De nem is húzom az időt tovább. :)
Igen hatalmas késéssel, de itt van a következő fejezet! :) Méghozzá duplát hozok! Nagyon szépen köszön a 10 feliratkozót és a sok kommentet!! Rettentően jól esik. De nem is húzom az időt tovább. :)
14. fejezet
Hey, how ya doin? Sorry you can't get through
Why on't you leave your name and your number
I will get back to you. (ohhhhh.)
Szólalt meg a kedvenc számom a telefonomból.
- Hallo, itt Elisabeth. - vettem fel.
- Szia El, Shamanta vagyok. Öhhmm... Hogy vagy? - akatt el Sham hangja. El sem tudom hinni, hogy egyáltalán felhívott.
- Szia. Jól. - válaszoltam szűkszavúan és lehet, hogy kicsit túl bunkón is.
- Figyi El! Én bocsánatot szretnék kérni. Mindenért. Hogy nem voltunk ott melletted. HOgy egyedül hagytunk. Én nagyon, de nagyon sajnálom! És borzalémasan hiányzol! Nem haragudtam rád, csak Clara mindenfélével telebeszélte a fejemet. És csak azért nem voltam ott melletted. - a végére Sham hangja síróssá vált. Erre most mit mondhatnék? Bocsássak meg neki és tegyek úgy, mintha mi sem történt volna? Nekem ez így nem megy... - Megtudsz majd még valaha is bocsátani? - ez egy nagyon jó kérdés. Menni fog ez nekem? Megtudok - e megint úgy bízni benne, mint régen?
- Bocsi, de most le kell tennem. Majd még beszélünk. Szia. - ezzel kinyomtam. Végül is igazat mondtam... 2 óra múlva randira megyek Harryvel. És készülődnöm kellene. Mondjuk nem tudom, hogy ez randi - e vagy sem, de mindegy.
- Szivi, biztos jól áll ez a ruha? - rontott be a szobámba Lara. - Te még hogy hogy nem vagy felöltözve? - mérgelődött mikor meglátott egy száll törölközőbe a telefonnal a kezembe.
- Na, gyere. Kisminkellek. - mondta és a fürdő felé tolt.
- De nekem elég egy kis szempillaspirál meg szájfény! Nehogy úgy nézzek ki, mint egy szörnyeteg. - kötöttem ki.
- Jó, jó. Ne félj, amíg engem látsz. - vette elő a szemceruzát és már neki is kezdett.
- Pontosan ettől félek. - adtam meg magam és behunytam a szemem, de csak azért, hogy ne szúrja ki azzal a szemceruzával.
- 1 óra múlva a tükör előtt álltam és Lara befogta a szemem. És mikor levette a kezét, egy pillantara elállt a lélegzetem. Ez nem lehet, hogy én vagyok! A hajam hullámosan omlott a válamra. A gyönyörű ruha, mi feltehetőleg a Laráé körülölelte a testemet. Tökéletesen simult hozzám. Mint, ha csak rám tervezték volna. A sminkem is visszafogott volt.
- Köszönöm. - és megöleltem jó szorosan az egyetlen egy unokahúgomat. Amúgy ő is lélegzetelállítóan nézett ki. Ekkor megszólalt a csengő. Magunkhoz vettük a táskáinkat és rohantunk le az ajtóhoz. Egyszerre fogtuk meg a kilincset és nyitottuk ki az ajtót. Harry és Zayn mosolyogva állta kint. Amint megláttak minket döbbenet suhant át az arcukon, de aztán uralkodtak érzéseiken.
- Indulhatunk, hölgyeim? - nyújtotta felém udvariasan Harry a kezéz. Bezártam az ajtót és beelékaroltam. Lara is így tett Zaynbe. Elkísértek minket a kocsiaikhoz, de előtte megöleltük egymást Larával és sok szerencsént kívántunk.
Harry kinitotta nekem a kocsiajtót, aztán ő is beült. Beindította a motort és elindultunk. Az út eleje némasággal telt, de aztán Harry bekapcsolta a rádiót és elkezdett énekelni. Én először csak dúdolásztam, mert nem akartam elrémíteni a borzalmasan förtelmes hangommal, de aztán a kedvenc számomnál feladtam és énekeltem Harryvel. Végül mikor már teli torokból üvöltöttük, megáltunk egy parknál.
- Ügye nem most gosz megölni és itt elásni a hullámat? - néztem Harryre, mikor már egyre beljebb mentünk a park belsejében.
- Most lebuktam. Pedig, olyan jó terv volt. - vágott csalódott fejet. Erre én csak elnevettem magam. Hirtelen nem olyan messze tőlünk megláttam valami pislákoló fényt. Egyre izgatotabban lépkedtem a fény felé. És mikor már eglszen közel voltunk, lehetett látni mi az... Egy pléd volt leterítve a földre, és azon volt egy piknikes kosár. A fény pedig a gyertyák sokasságától származott, amik szinte mindenhol ott voltak a pléd körül. Egyszerűen gyönyörű volt. Nem is tudtam mint mondani, hanem Harry nyakába ugrottam.
- Akkor tetszik? - ölelt vissza.
- A leggyönyörűbb, amit valaha is láttam. - pusziltam meg az arcát. Megfogta a kezem és a pléd felé vezetett. Leültünk és Harry kinyitotta a piknikes kosarat. Mikor megláttam a tartalmát egy hatalmas nevetés szakatt ki belőlem . Hihetetlen, hogynem egy elit helyre vitt engem és nem méregdréga falatnyi kajákat eszünk.
- Mi az? - vette ki a pizzát a kosárból és egy féloldalas mosolyt küldött felém.
- Semmi, csak pár nap alatt úgy kiismertél, mint méf senki más. És ez nagyon jó. - mosolyogtam rá. Előhúzott a pizza mellől egy üveg pezsgőt meg két pezsgősüveget. Mind a kettőnknek töltött aztán koccintottunk. Evés közben jókat nevettünk. Hamar megettük a pizzát.
- Van még valami... - és mehinz elővett valamit a kosárból. Egy műanyag dobozt, ami tele volt sütivel. - Ezt mi sütöttük a fiúkkal. Elég sokat küzdöttünk vele, úgyhogy remélem jó lett. - majd kivett egyett és a számba adta. Tényleg nagyon jó lett. Full csokis és omlós. Egyszeűen isteni finom.
- Na?
- Hmmm...
- Hmmmm de rossz vagy hmmm de finom?
- A második. Elképeszten finom. - vettem ki a dobozkából még egyett. Leharaptam a felét, a másikat pedig Harry szájéba adtam.
- Ez tényleg nagyon jó. - mondta tele szájjal.
- Én mondtam. És ha sütiről van szó, sohasem hazudok. - mosolygotam rá.
- Ott van egy kis... - ezzel egyre közeledett felém és a puha kezével lesöpört egy morzsát a szám sarkából. Hirtelen olyannyira kívántam, hogy megcsókoljon, mint még soha semmit. Nem is kívántam, hanem akartam. Az arcunk egyre közeledett egymáshoz és már éreztem Harry meleg leheletét és bódító illatát. Már csak egy egészen pici hiányzott hozzá, hogy szánk súrolja a másikét, de ekkor megszólalt a táskámba az a nyamvatt telefon. Fülig pirosan elhúzodtam Harrytől és a táskámért nyúltam.
- Hallo. - szóltam bele elég vékony hangon. Mint akit az előbb majdnem megcsókoltak csak megzavarta ezt egy telefon.
- Szia szivem, Greis vagyok. Nagyon sajnálom, hogy zavarlak. Tudom, hogy randin vagy Harryvel és tényleg nem hívtalak volna, ha nem lenne fontos. Nem fogod elhinni ki jelent meg ebben a szent pillanatba!
- Kicsoda? - mostmár nagyon kíváncsívá tett.
- Adam.
- Adam? - döbbentem le. - De hát mi a francot keres ő itt? Nem mintha nem örülnék neki, de hogyan jött ide?
- Nem tudnál hazajönni? Hogy ne telefonon beszéljétek ezt meg. És tényleg borzalmasan sajnálom...
- Persze, semmi baj. Megyek. 30 perc és otthon vagyok. Szia. - ezzel letettem. - Annyira nagyon sajnálom. - néztem Harryre bocsánatkérően.
- Semmi baj. Majd bepótoljuk. - kacsintott rám és segített felállni.
- De nagyon jól éreztem magam! - öleltem meg és adtam az arcára egy puszit.
- Én is. - ölelt vissza.
2013. július 4., csütörtök
Versike
Sziasztok!
Most még nem az új résszel várlak titeket, hanem egy verssel. Amit én írtam tegnap éjjel, olyan 10 perc alatt. Eléggé magam alatt vagyok most, de legyen csak annyi erről, hogy egy srác miatt, akinek elmondtam mit is érzek iránta....
Az új részről pedig annyit, hogy már elkezdtem írni, de valahogy nincs energiám írni... Meg valahogy kedvem sincs :/ Sajnálom, de próbálom magamat rávenni. Hát akkor íme a vers ( címe az nincs XD ).
Csalfa reményeket keltesz bennem
Melyek olykor előjönnek, aztán eltűnnek.
Mikor előjönnek, mintha én lennék a legboldogabb,
De, ha eltűnnek a szívem, mintha ezer darabkára hullana.
Ekkor érzem azt, hogy minden elveszett,
Minden mosoly, ölelés, nevetés.
Nem tudom mit tehetnék még,
Hogy végre észre vegyél,
Hogy engem is úgy ölelj, mint mást,
Hogy ne csak barátként tekints rám,
hogy úgy szeress, mint még senkit,
Hogy én álljak melletted mindig.
Tudod, már rég megismertelek téged,
De csak most tudatosult bennem mit érzek.
Amikor meglátlak a szívem hevesen kezd verni,
Ha csak szóba kerülsz arcomat elönti a pír.
Minden nap azt várom, hogy mikor szólítasz meg,
És ha ez megtörténik, minden egyes percét piszkosul élvezem.
És mikor bevallottam, hogy mit érzek,
Te önmagadtól akartál megvédeni engem.
Csak abba nem gondoltál bele, hogy ezzel,
Még nagyobb fájdalmat okoztál, mint akartál.
Szeretsz?
Nem szeretsz?
Már nem tudom,
De abba biztos vagyok, soha téged el nem felejtelek.
Most még nem az új résszel várlak titeket, hanem egy verssel. Amit én írtam tegnap éjjel, olyan 10 perc alatt. Eléggé magam alatt vagyok most, de legyen csak annyi erről, hogy egy srác miatt, akinek elmondtam mit is érzek iránta....
Az új részről pedig annyit, hogy már elkezdtem írni, de valahogy nincs energiám írni... Meg valahogy kedvem sincs :/ Sajnálom, de próbálom magamat rávenni. Hát akkor íme a vers ( címe az nincs XD ).
Csalfa reményeket keltesz bennem
Melyek olykor előjönnek, aztán eltűnnek.
Mikor előjönnek, mintha én lennék a legboldogabb,
De, ha eltűnnek a szívem, mintha ezer darabkára hullana.
Ekkor érzem azt, hogy minden elveszett,
Minden mosoly, ölelés, nevetés.
Nem tudom mit tehetnék még,
Hogy végre észre vegyél,
Hogy engem is úgy ölelj, mint mást,
Hogy ne csak barátként tekints rám,
hogy úgy szeress, mint még senkit,
Hogy én álljak melletted mindig.
Tudod, már rég megismertelek téged,
De csak most tudatosult bennem mit érzek.
Amikor meglátlak a szívem hevesen kezd verni,
Ha csak szóba kerülsz arcomat elönti a pír.
Minden nap azt várom, hogy mikor szólítasz meg,
És ha ez megtörténik, minden egyes percét piszkosul élvezem.
És mikor bevallottam, hogy mit érzek,
Te önmagadtól akartál megvédeni engem.
Csak abba nem gondoltál bele, hogy ezzel,
Még nagyobb fájdalmat okoztál, mint akartál.
Szeretsz?
Nem szeretsz?
Már nem tudom,
De abba biztos vagyok, soha téged el nem felejtelek.
2013. június 20., csütörtök
13. fejezet
Halihóóóó!!!!
Végre itt a nyár és jönnek az új részek is! :DDD Ez a hét elég bonyolult számomra, így nem hiszem, hogy naponta hozom majd a friss fejezeteket, de nem fogok velük ennyit késni velük, ígérem!! :DD Amúgy nagyon szépen köszönöm a +2800 megjelenítést és a rengeteg remek véleményt! :) ♥ A következő fejezetet 5 komment után hozom (!!!!) :)
.jpg)
.gif)
Harry távozása után lementem a nappaliba, ahol Lara TV-zet. Lehuppantam mellé a kanapéra.
- Mi jót csinálunk ma? - fordultam felé. Olyan régen csináltunk együtt valamit. Már hiányzik a Larám.
- Eljöhetnél velem vásárolni a ma estére. - nézett rám félénken.
- Miért, mi lesz ma? - már túl kíváncsi voltam.
- Randik lesz Zaynnel.
- És ezt csak így mondod? Nyomás vásárolni! - tuszkoltam a szobája felfelé, mert még mindig egy szál pizsamába flangált.
20 perc múlva már készen álltunk egy hosszú bevásárlásra.
A plázába meglepően sok ember volt. Méghozzá rengeteg tini lány, akik szorongattak valamit a kezükbe és úgy néztek ki, mint akik rögtön elájulnak. Elég ijesztő volt. Mindegyikük ott ugrált... Bementünk a legelső butikba, ahol meg is találtuk az álomruhát. Egyszerűen gyönyörűen festett benne Lara. Remélem Zaynnek is ez lesz a véleménye. És még én találtam magamnak egy király felsőt.
A cukrászdába menet, megláttunk egy hatalmas lánytömeget egy asztal előtt. Közelebb mentünk és a fiúk voltak ott. Autogramokat osztogattak. Gondoltuk megvicceljük a fiúkat és beálltunk a sorba a többi lány mögé.
- Szia, milyen névre írhatom? - álltam meg Harry előtt, aki gondosan körmölt már egy aláírást egy lapra.
- Találd ki! - végre felemelte a tekintetét és rám nézett. Elégé meg lehetett lepődve, mert egy szó sem jött ki a száján.
- Öhhmmm... akkor tessék. - ezzel átnyújtotta a lapot, amire az volt ráírva, hogy ,, Eljönnél ma este velem valahova? " Én erre csak bólintott és tovább mentem a többi fiúhoz. Lara eközben leragadt Zaynnél. Úgy kellett valahogy elrángatnom őt onnan. Mondjuk nem hiszem, hogy feltűnő lett volna, mert szinte minden csajt így kellett eltávolítani a fiúktól.
Ha megszeretnéd tudni, hogy sikerült Lara és Zayn randija vagy El és Harry találkozása, akkor olvasd a következő fejezet is, ami 5 komment után jön! :)))
Végre itt a nyár és jönnek az új részek is! :DDD Ez a hét elég bonyolult számomra, így nem hiszem, hogy naponta hozom majd a friss fejezeteket, de nem fogok velük ennyit késni velük, ígérem!! :DD Amúgy nagyon szépen köszönöm a +2800 megjelenítést és a rengeteg remek véleményt! :) ♥ A következő fejezetet 5 komment után hozom (!!!!) :)
13. fejezet
- Megjöttünk. - kiabált egy női hang a küszöbről. Lara a hang hallatán kővé dermedt.
- El, kicsim. Minden r... - jött be a konyhába Greis, aki mikor meglátta az asztalnál ülő 5 fiút, kiejtette a kezéből az utazóládákat.
- Öhhmmm.... anya. Ők itt a barátink, Zayn, Niall, Liam, Louis és Harry. - mutatta be őket sorba Lara. Annyira váratlanul ért minket, hogy hazajöttek. Hirtelen azt sem tudtuk mit mondjunk. Eközben Will Greis mögé állt.
- Mi szerintem nem is zavarunk tovább. - szólalt meg Zayn.
- Ne, maradjatok nyugodtan! Csak adjatok egy pár percet nekünk, hogy megbeszéljük. - mosolygott kedvesen a fiúkra Greis. Látszott, hogy nem mérges, csak annyira meg volt lepődve, mint mi. A fiúk felálltak és kimentek a kertbe. Will követte őket, gondolom elakar velük ,,beszélgetni".
- Nos... Hogy is ismerkedtetek meg az One Directionos fiúkkal? - nézett ránk mosolyogva Greis.
- De honnan...? - csodálkoztam el.
- Én is szoktam netezni. És bevallom ezeken a srácokon megakadt a szemem...
- Anya! - nézett értetlenül Lara és széttárta a karját.
- Egyezzünk meg! Itt maradhatnak estig, de aztán haza kell menniük.
- Nekem megfelel. - vágta rá Lara.
- Nekem is. - feleltem mosolyogva.
- Lara, kicsim. Kimennél a fiúkhoz? Lenne egy kis beszélni valóm El-lel.
- Persze. - libbent ki az ajtón Lara.
- Hogy vagy?- tudtam, hogy mire érti. A fájdalmas csillogás a szemébe elárulta.
- Nem is tudom... Most talán jó! - feleltem bizonytalanul. Greis megölelt. Hihetetlenül jól esett az ölelése. Újra előtörtek a könnyeim.
- Tudod, hogyan történt? - simogatta a hátamat Greis.
- Nem, azt már nem hallottam. Hogy? - elhúzódtam és a szemébe néztem.
- Szívinfarktus. Az orvosok szerint már 3 hónapja elkezdődtek a szívzavarok és már előre lehetett tudni, mikor lesz végleg vége. - leroskadtam a földre és éreztem, hogy a talaj megint kicsúszik alólam.
- De... 3 hónappal ezelőtt...
- Igen, azért küldött ide, hogy ne maradj egyedül. - ült le mellém a kőre Greis. - Annyira sajnálom. - nézett rám szomorú tekintettel. - Tudom, hogy korai még, de meg kéne szervezni a temetést. És nem akarom nélküled. Arra gondoltam, hogy visszautaznánk Bostonba és ott temetnénk el. Ahogy szerette volna! - halványan bólintottam. Nem bírtam megszólalni. Egy gombóc volt a torkomba. Hirtelen felálltam és a szobám felé rohantam.
- Ne, most hagyd! - hallottam a lépcső aljáról Greis hangját.
Becsaptam a szobám ajtaját. Dühös voltam. Dühös voltam mindenre. Hogy itt hagytak és egy szó nélkül elmentek. Hogy nem mehettem velük egy jobb világra. Az első kezembe kerülő tárgyat a falhoz csaptam. Ekkor kinyílt az ajtó és hátulról két erők kar ölelt át.
- Nyugi! Semmi baj! Itt vagyok. - suttogta Harry a fülembe. Szinte már a karjaiba omolva sírtam. Odavitt az ágyhoz és lefektetett rá. Aztán ő is mellém feküdt és szorosan a mellkasához húzott, és a hajamat simogatta.
Miért küldött el a nagyi, mikor tudtam, hogy nem sokára meg fog halni? Miért? Miért nem szólt nekem egy árva szót sem? Miért nem tölthettem több időt vele?
Harry szívverésére lassacskán sikerült elaludnom.
Mikor felkeltem, szuszogó hangra lettem figyelmes. Felnéztem Harryre, akinek szemei le voltak csukva és halkan szuszogott a fülembe. Amilyen óvatosan csak tudtam, leemeltem kezét a derekamról meg a vállamról és kimentem a szobából. Bementem a konyhába, kivettem egy bögrét, csináltam kávét és leültem a pulthoz.
Most akkor, hogy is érzek én Harry iránt? Szerelem vagy csak barátság? Az a baj, hogy még én magam sem tudom eldönteni, hogy mit is érzek. Ez idegesít a legjobban. Hisz Harry egyszerűen tökéletes,nem lehet hibát találni benne. Egyszerűen maga a tökély. Biztos van benne hoba, na de kibe nincs? Olyan rendes, hogy mellettem van. Úgy, hogy alig ismerjük egymást 3 napja. És mégis...Mintha már 2 éve barátok lennénk. És az a vallomás...
- Jó reggelt! - szakította félbe gondolatmenetemet Lara.
- Neked is! A fiúk? - ő is elővett egy bögrét, töltött bele kávét és leült mellém.
- Tegnap este hazamentek. Csak Harry maradt itt. Jól vagy? - nézett mélyen a szemembe Lara majd megölelt.
Én csak megcsóváltam a fejemet.
Ekkor megszólalt egy mobil az asztalon. A Harryé lehetett, mert egy bizonyos Louisom volt a hívószemély.
- Szia Louis. El vagyok. Mond! - vettem fel.
- Ohhhhhh.... Szia El! Harry ott van?
- Nem nincs. Még alszik.
- Hosszú volt az éjszaka, vagy mi? - nevetett bele. Imádom a perverz humorukat. - Mindegy, felkeltenéd és hazaküldenéd? Mert interjúra kell mennünk.
- Persze, mindjárt megy. Szia. - majd letettem. Nem voltam kíváncsi, hogy még milyen perverz dolgokat mond nekem.
- Felmegyek és felkeltem Harryt. - egy nagy sóhajtás kíséretében elindultam a szobámba. Harry, olyan édesen aludt, hogy alig volt szívem felkelteni. Megsimogattam a karját, majd nyomtam egy puszit az arcára, ami elég közel sikerült a szájához.
- Remélem minden reggel így kelek fel. - nyújtózkodott Harry.
- Louis hívott, hogy valami interjúra kell mennetek. Úgyhogy siess! - adtam ki a parancsot.
- Igen is, asszonyom. - pattant fel Harry. - Hol találom a fürdőt? - rámutattam az ajtóra és bement rajta.
Csak most láttam meg, hogy mit dobtam a falhoz tegnap este. A kedvenc képet a szüleimről és rólam. Lehajoltam és kezembe vettem a képet. Annyira hiányoznak! De nem lehet örökké szomorú. El kell kezdenem a temetés után egy boldogabb életet, amibe sokkal kevesebbet fogok sírni.
- Ők a szüleid? - hallottam meg egy mély hangot a hátam mögül.
- Igen, voltak. - Harry magához húzott és megölelt.
- Harry, sietned kell! Elkésel. Aztán meg, ahogy a fiúknak ismerem a fantáziájukat, ami elég piszkos, ha elkésel tuti olyan dolgokat fognak gondolni amiket nem kéne. - szakadtam el tőle fájdalmasan.
Harry távozása után lementem a nappaliba, ahol Lara TV-zet. Lehuppantam mellé a kanapéra.
- Mi jót csinálunk ma? - fordultam felé. Olyan régen csináltunk együtt valamit. Már hiányzik a Larám.
- Eljöhetnél velem vásárolni a ma estére. - nézett rám félénken.
- Miért, mi lesz ma? - már túl kíváncsi voltam.
- Randik lesz Zaynnel.
- És ezt csak így mondod? Nyomás vásárolni! - tuszkoltam a szobája felfelé, mert még mindig egy szál pizsamába flangált.
20 perc múlva már készen álltunk egy hosszú bevásárlásra.
A plázába meglepően sok ember volt. Méghozzá rengeteg tini lány, akik szorongattak valamit a kezükbe és úgy néztek ki, mint akik rögtön elájulnak. Elég ijesztő volt. Mindegyikük ott ugrált... Bementünk a legelső butikba, ahol meg is találtuk az álomruhát. Egyszerűen gyönyörűen festett benne Lara. Remélem Zaynnek is ez lesz a véleménye. És még én találtam magamnak egy király felsőt.
A cukrászdába menet, megláttunk egy hatalmas lánytömeget egy asztal előtt. Közelebb mentünk és a fiúk voltak ott. Autogramokat osztogattak. Gondoltuk megvicceljük a fiúkat és beálltunk a sorba a többi lány mögé.
- Szia, milyen névre írhatom? - álltam meg Harry előtt, aki gondosan körmölt már egy aláírást egy lapra.
- Találd ki! - végre felemelte a tekintetét és rám nézett. Elégé meg lehetett lepődve, mert egy szó sem jött ki a száján.
- Öhhmmm... akkor tessék. - ezzel átnyújtotta a lapot, amire az volt ráírva, hogy ,, Eljönnél ma este velem valahova? " Én erre csak bólintott és tovább mentem a többi fiúhoz. Lara eközben leragadt Zaynnél. Úgy kellett valahogy elrángatnom őt onnan. Mondjuk nem hiszem, hogy feltűnő lett volna, mert szinte minden csajt így kellett eltávolítani a fiúktól.
Ha megszeretnéd tudni, hogy sikerült Lara és Zayn randija vagy El és Harry találkozása, akkor olvasd a következő fejezet is, ami 5 komment után jön! :)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)